Eljött a szombat. 1-ig aludtál. Végre a héten először kialudtad magad. Kipihenten és jókedvűen keltél fel és vetted az irányt a konyha felé. Melissa és Sandie kint tévéztek.

-        Jó reggelt. – köszöntél nekik.

-        Jó sokáig aludtál. – Sandie.

-        Rám fért. – mondtad, majd egy teával csatlakoztál hozzájuk. – Biztos nem jössz a koncertre? Van jegyed neked is.

-        Nem. majd legközelebb. Most tényleg be kell még vágnom vagy 30 oldalt a könyvből. Este a jegyzeteimből már megtanultam a felét.

-        Hát jó. Melissa, te mit veszel fel?

-        Nem tudom. Nézegettem már a ruháimat, de úgy vagyok vele, hogy rá férne a ruhatáramra egy frissítés.

-        Ha ezt úgy érted, hogy szívesen vennél egy új szerelést a mai alkalomra, akkor gyorsan lezuhanyzok, rendbe teszem magam és elugorhatunk a plázába.

-        Gondolatolvasó vagy. – jegyezte meg jókedvűen.

Fél óra múlva már mentetek is. Bejártatok pár üzletet, míg rátaláltatok a megfelelő darabokra. Vettél egy fekete trapéznadrágot, ami kicsit alkalmi és hosszanti halvány ezüstös csíkok voltak rajta. Hozzá egy megfelelő fekete ujjatlan fűzőt vettél és még egy hegyes orrú rövid szárú csizma is belefért a keretbe. Melissa egy ugyanolyan fűzőt vett, csak fehérbe és hozzá egy fehér nadrágot, fehér csizmával. Fél négy körül értetek haza. Végre ettél valamit és elkezdtetek készülődni. Szegény Sandiet nagyon sajnáltad, hogy szombat este otthon kuksol a könyvei felett, de tudtad, hogy hamarosan itt a vizsgaidőszak és rád is ez vár majd. Sebaj, ez nem ronthatja el a kedved. Ma részt veszel életed első Tokio Hotel koncertjén, ráadásul Gustav megkéri Detti kezét. Tényleg, Detti mit tervez? Eszedbe jutott, amit Mark mondott és nem tudtál rájönni, mi lehet az a nagy dolog, amire Detti készül. Mindegy, úgyis kiszeded belőle, mielőtt odaértek a koncertre. Háromnegyed 5-kor már a nappaliban álltatok mind ketten teljes harci díszben. Lefutottátok még a szokásos köröket. Egymás ruhájának megdicsérése, itt-ott sminkigazítás, fésülködés, táska és már indulhattok is. 6 körül értetek Detti házához. Mikor végre 10 perc várakozás után kijött az ajtón nagyot néztetek mindketten. Egy hatalmas transzparens volt a kezében. Nem tudtátok elolvasni, mert maga felé fordította, valószínűleg nem véletlen.

-        Az meg mi? – kérdezted.

-        Gustavnak csináltam. – mosolygott és megfordította a táblát.

„ VELED AKAROM LEÉLNI AZ ÉLETEM!!! ELVESZEL?? „

Te csak mosolyogtál, mikor ezt elolvastad. Ez az igazi szerelem. Ugyanazzal lepik meg egymást, ugyanazon a napon. Tényleg összetartoznak. Gustav milyen boldog lesz.

-        Mit szóltok? Gyűrűt is vettem. Felrúgom a hagyományokat, és megkérem a kezét. – vett elő a táskájából egy kis dobozkát.

-        Szóhoz sem jutok. – mondtad. – Nagyon örülök! – kiszálltál a kocsiból és átölelted barátnődet.

-        Gratulálok! – Melissa két puszival csatlakozott hozzátok.

Beszálltatok a kocsiba és indulás a koncert. Ez az este már tuti, hogy fantasztikus lesz mindenkinek. Melissa teljesen bezsongva minden koncertjükön ott volt már, amin csak tudott, jó rajongóhoz illően. Detti nem is sejti, hogy Gustav több ezer sikítozó lány előtt kéri majd meg a kezét. Te pedig láthatod, mikor a te Tokio Hoteled elemében van és azt csinálják, amit a legjobban szeretnek. Szórakoztatják a közönséget, és lányok ezreit teszik ezzel ma este boldoggá. Főleg téged.

Mivel Detti megvárakoztatott titeket, és a nagy örömben később indultatok 10 perccel 7 előtt értetek a helyszínre. A nyakatokba vettétek a belépőiteket és irány a bejárat. Friedrich állt a bejáratnál.

-        Szia. – köszönt neked, mikor megismert.

-        Szia. – pusziltad meg.

-        Majdnem elkéstetek. Bill szólt, hogy itt várjalak titeket, mert ti a színpad mellől fogjátok nézni az egészet. Habár azt hittem, hamarabb jöttök. Már teltház van.

-        Azt hallom. – jegyezte meg Melissa.

Eddig nem is figyeltetek fel az izgalom miatt a hatalmas elviselhetetlen hangzavarra. Habár ez már nem is hangzavar volt. Az ennél sokkal kellemesebb. Több ezer lány sikítozott odabent és a fiúk egyik számát énekelték.

-        Gyertek utánam. – Friedrich.

Kivezetett titeket a bejárati ajtón, amin bejöttetek. Megkerültétek a csarnokot, majd be a hátsó ajtón. A színpad melletti lépcsőnél összefutottatok a fiúkkal.

-        Azt hittem már nem jöttök. – csókolta meg Gustav Dettit.

-        Sziasztok. – puszilta szájon Tom Melissát.

-        Na, gyertek ide. – tártad ki a karod Georg és Bill felé. Hármas ölelésbe burkolóztatok és a fejed jobbra, majd balra fordítva adtál nekik egy-egy puszit.

-        Mi ez a nagy bigyó nálad kicsim? – fogta meg Detti transzparensét Gustav.

Nem sikerült megfordítania, hogy a feliratot meglássa, mert gyorsan kapcsoltál és kikaptad a kezéből.

-        Ezt én készítettem nektek. Meglepetés. – Detti hálás pillantásokat vetett rád, majd újra megcsókolta szerelmét.

-        Nagyon jól nézel ki nagylány! – fogta meg mindkét kezed Georg és gondosan végigmérte a vadonat új ruhakölteményed.

-        Köszi. Direkt erre az alkalomra vettem.

-        Srácok lassan kezdünk. Gustav indulj meg a dobod mögé. – szólt oda egy rendező féle ember.

Gustav egy utolsó puszit adott Dettinek majd felment a színpadra. Őt követte a gitárjával Tom, majd Georg is.

-        Remélem ismered az Übers Ende der Welt számunk szövegét. – mondta Bill, mielőtt elindult.

-        Ezt hogy érted? – kérdezted.

Ő csak adott egy puszit, mosolygott egy hatalmasat és már ment is.

-        Ezt hogy értette? – néztél a lányokra kíváncsian.

-        Az Bill száma. Olyankor felhív egy lányt a színpadra, hogy vele énekelje. – oktatott ki az ebben járatos Melissa.

-        Engem fog felhívni? – akadtál ki.

-        Ezek szerint. – Detti.

-        Itt a táblád. – adtad neki vissza. – De miért nem egy rajongót hív fel a több ezer közül. Ez nem igazságtalan egy kicsit velük szembe?

-        Ezt csak azért mondod, mert nem akarsz felmenni. – Detti.

-        Basszus, erről nem volt szó. Izgulok.

-        Ismered a számot? – Melissa.

-        Viccelsz? Az összes számukat fújom fejből. Néha még a zuhany alatt is azt éneklem.

-        Akkor nincs mitől tartanod.

Ekkor megszólalt Gustav dobszólója, majd csatlakozott hozzá Tom és Georg gitárjátéka. Pillanatokon belül felcsendült egy ismerős hang és egy ismerős számot kezdett el énekelni. Végre elkezdődött a koncert. Előrébb mentetek a színpad és a lányokat visszatartó kordon közé, hogy jól lássatok mindent. A negyedik szám volt az a bizonyos Billel éneklős szám. Elkezdték játszani, majd a felénél megállt a zene és csönd lett. Bill a mikrofonnal a színpad szélére jött és elmondta, hogy ez a kedvenc száma és szeretné ezt megosztani egyik legnagyobb rajongójával. Rád mutatott és a kezét nyújtotta feléd. Te egy megvető pillantással nyugtáztad, hogy nem terveztél menekülési útvonalat. Megragadtad a kezét és hagytad, hogy felhúzzon a színpadra. A dal újra elindult onnan, ahol abbahagyták. A refrénig Bill körberohant a színpadon, hogy beizzítsa a népet. Ezalatt Tom lépett melléd, a másik oldaladra pedig Georg és úgy gitároztak. Fura fejeket vágtak, de hát ez így megy, ha beleélik magukat. Mintha teljesen kikapcsoltak volna és átszellemültek a dallamnak, az ütemnek, a ritmusnak. A refrénnél Bill átkarolt és néha a mikrofont a te szád elé tartva énekelte kedvenc dalát, veled együtt. Magadon is meglepődtél, milyen jól megy ez neked. Bill egy mosollyal jelezte, hogy jól csinálod. A szám végén Bill megölelt és adott egy puszit, majd oldalt a lépcsőn levezettek a biztonságiak, vissza a lányokhoz.

-        Ez baromi jó érzés volt csajok! – mondtad nekik, mikor visszaálltál a helyedre. – Nagyon hamis voltam?

-        Nem. – mondták egyszerre, ami kicsit mesterkéltnek és előre megbeszéltnek tűnt, de nem zavart. Szinte extázisba estél ettől az egész élménytől.

-        Mikor akarod végre a magasba emelni a tábládat? – fordultál Dettihez.

-        Majd lesz egy rész, a végén. Láttam a livedvd-n. Mikor Gustav előrejön, ide oldalra, hogy a vizes palackját meg a törölközőjét ledobja a lányok közé. Akkor tartom majd magasba az én fiúkérésemet, mert akkor tuti látni fogja.

-        Az orra alá dugod? – Melissa.

-        Valahogy úgy, igen.

-        Mindjárt jövök, telefonom van. – mondtad, és arrébb vonultál.

5 perc után már jöttél is vissza, és folytatódhatott számodra is végre a koncert. Már csak a kellő alkalomra kell várni. Detti és Gustav nem csak ugyanazzal lepik meg a másikat, ráadásul percre pontosan ugyanakkorra is tervezték.

-        Ki hívott? Mark? – érdeklődött Detti.

Nem. Téves volt. – felelted, aminek hatására érdekes kifejezés ült ki mindkét lány arcára. Szarul hazudtál mindig is. Sebaj, kegyes hazugság, nem hazugság.