És tényleg így volt. Tudtad, hogy jobban leszel, csak egy kis magányra van szükséged. Habár ez így két szobatárssal igen nehéz lesz, és ez az, ami ráébresztett, ez mégsem a saját otthonod, a saját kis szobáddal. Rádtört a honvágy. Végeztél a suliban, elmentél a boltba. Felhívtad Sandiet és vettél neki is pár dolgot, amit lediktált. Időközben Melissa is megérkezett és ő is leadta rendelését. Hazamentél, átadtad nekik a dolgokat, bepakoltad a tieidet a hűtőbe és már mentél is a szobádba. Felhívtad apudat és beszélgettél vele. Otthon minden rendben ment. Habár ő nagyon hiányolt, mert mint mondta, nélküled nem ugyanaz a ház. Jól meg volt az új barátnőjével, akivel már Viki is összebarátkozott. Ezután Vikit is felhívtad és beszámoltál neki az itt történtekről. Ő is elmesélte, hogy nagyon jól meg vannak Tomival, és teljes gőzerővel készülnek az érettségire. Nagyon örült, mikor Markról beszéltél neki. Így hallásra nagyon szimpatikusnak találta, ami benned is csak megerősítette, hogy igenis megfelelő pár lehet számodra. Sokkal jobb kedved lett. Ez hiányzott neked, az otthoni légkör. Mivel a hétvégén a fiúk koncertje lesz, nem tudsz hazamenni, de eldöntötted, hogy ha törik, ha szakad, következő pénteken igenis felülsz a repülőre, és csak vasárnap este jössz onnan vissza. Kimentél a lányokhoz.

-        Mit csináltok?

-        Én kipakolok. – Melissa.

-        Hogy telt a hosszú hétvége Londonban? – kérdezted, és kicsit lelkiismeret furdalásod lett, hogy amíg ő otthon pihent, te itt az ő barátjával csókolóztál. Ez furcsa érzés volt, mivel Tom az a fiú. Sosem gondoltad, hogy egyszer veled fogja megcsalni majd a barátnőjét.

-        Nagyon jó volt. A barátnőim el voltak ájulva, hogy Tommal járok. El sem hitték. Szerintem van, aki még most is kételkedik benne.

-        És te Sandie? Mi volt Bennel?

-        Azt hiszem még jobban beleszerettem, ha lehetséges. Ott várt a reptéren vagy 30 szál vörös rózsával. Onnan egyből vacsorázni vitt egy romantikus étterembe. Aztán nála aludtunk. – mondta ezt huncut mosollyal az arcán. – Azután voltunk a szüleimnél, az ő szüleinél, és az egész hétvégét együtt töltöttük. Úgy néz ki, habár nem akarom elkiabálni, hogy még a végén jót tesz nekünk ez a kis távolság.

-        Akkor jó. Ennek örülök.

-        És neked hogy telt a hétvége?

-        Koncertre ment Markkal. – Melissa.

-        Tényleg? Mesélj!

-        Hát igen. Bon Jovi koncertre vitt szombat este. Nagyon édes volt. Vettünk pólót és kaptam virágot is. Egy puszival váltunk el, és azzal, hogy mindenképp randizunk még.

-        Ez nagyon jó! – örült neked Sandie.

-        Bizony. Tetszik nekem ez a srác. Egyre jobban.

-        Akkor most mindenki boldog. Én megyek, találkám van Tommal. Holnap pedig reggel suli.

-        Mikorra mentek? – Sandie.

-        Én megint 8-ra. Kezdem már unni. – mondtad egy sóhajjal.

-        Én is 8-ra megyek. Médiakutatás órám lesz. – Melissa.

-        Nekem is. – te.

-        Akkor arra mindhárman együtt megyünk. – Sandie.

Melissa 10 perc múlva már el is indult Tomhoz. Te főztél egy teát magadnak, és mivel kezdtek az esték már hűvösebbek lenni, egy pokróccal leültél a tévé elé. Sandie egy meleg zuhany után a köntösében csatlakozott hozzád. Elmesélted neki, amit a gyűrűvel és Tommal történt. Nem igazán tudott tanácsot adni, mert szinte elképzelhetetlennek tartotta, hogy két nap leforgása alatt veled ennyi minden történik.

-        Könyvet kéne írnod.

-        Gondoltam már rá. Ma egyik órán el kezdtem irogatni és arra gondoltam, ha már ilyen hihetetlenül zajlik az életem az utóbbi másfél évben, ezt meg kell örökítenem.

-        Én szívesen elolvasnám, a történeted. És szerintem más is.

-        Talán ezzel le is foglalnám a gondolataimat. – csillant meg a szemed.

Ez tényleg jó ötletnek tűnt. Úgyis szeretsz történeteket írni. És miért ne írhatnád a kitaláltak helyett, egyszer a saját igaz történeted. Kiírod magadból az egészet és ezzel talán le tudnád zárni a múltat és egy új jövő felé venni az irányt.

Miután elbúcsúztatok egymástól a kora reggeli viszontlátás reményében, elvonultál a szobádba, elővettél egy kemény kötésű, vastag vonalas füzetet és elkezdted írni. Attól a bizonyos cd-től kezdve, amit ha nem sóz rád Viki, talán most is ott senyvednél Budapesten, magányosan és bezárkózva az általad utált emberek elől.

Eljött a szerda reggel. Azután a csütörtök és hamar a péntek is. Minden nap korán reggel keltél és csak délután jutottál vissza a kollégiumba. Ez egy ilyen hét volt. De nem panaszkodhattál. A suli, a tantárgyak, a tanárok tetszettek és élvezted azt is, hogy Sandie minden nap otthon vár rád, és felváltva főzitek a vacsorát. Melissa minden délután átment Tomhoz csak késő este jött haza. Esténként az irományodat folytattad és napról napra jobb kedved lett tőle. Csütörtökön Billel vagy egy órán keresztül beszéltetek telefonon. Csak a napi történteket osztottátok meg egymással, semmi lelkizés, semmi panaszkodás. Péntek délután Mark hívott és megkérdezte, nincs-e kedved megünnepelni, hogy talált egy megfelelő állást magának. Azt mondta, ő főzi a vacsorát, te pedig vigyél egy üveg finom vörösbort és 7-re menj át hozzá. A suliban fél négykor végeztél. Volt időd egy kiadós meleg fürdőt venni, kiválasztani a megfelelő ruhát, és mivel megígérted Vikinek, e-mailban tájékoztattad őt a ma esti randidról.

Ezt a hétvégét Sandie itt töltötte, tanulnia kellett egy zh-ra, amit hétfő reggel ír majd sajtótöriből. Melissa fantasztikus időzítéssel szervezte a péntek esti találkáját Tommal, így te vitted át nagylelkűen hozzá. Pontban hétkor kopogtattál Mark ajtaján.

-        Szia, gyere be.

-        Szia. – pusziltad meg és átadtad a bort.

-        Már minden kész, foglalj helyet.

Az ebédlő asztalon fehér abrosz a közepén egy váza, benne három szál liliom, a szélén két gyertya és szép étkészlet volt előkészítve a tökéletes vacsora reményében.

Helyet foglaltál az asztal egyik végében. Mark már hozta is a vacsorát. Sült csirkét készített, valami nagyon finom salátás körettel. Már maga tálalás szinte megszólalt és azt suttogta, ez a fiú kitett magáért. Ráadásul finom is volt minden. Kellemesen elbeszélgettetek, aztán még desszertet is hozott. Tiramisut, vanília fagylalttal. Ezt is ő készítette, amivel igen csak meglepett. Mikor befejeztétek a vacsorát, az üveg borral és két pohárral kiültetek a teraszon lévő hintaágyba.

-        Nem fogunk így fázni?

-        Erre is készültem. – mosolygott és már vett is elő egy kis szekrényből egy hatalmas pokrócot. Egymás mellé ültetek, és a lábatokra terítette, majd töltött a poharakba bort.

-        Nagyon finom volt a vacsora, köszönöm szépen.

-        Reméltem, hogy ízleni fog. Anyu telefonon magyarázta szinte lépésről lépésre. Tudok főzni ezt-azt, de ez most különleges alkalom volt.

-        Ez igazán kedves tőled.

-        Hát az előző randink nem igazán a romantikáról szólt, úgyhogy ezt most ilyenre terveztem.

-        Jól sikerült, tényleg.

-        Akkor jó. És még nincs vége.

-        Tényleg, mesélj, milyen állást találtál?

-        Egy tévétársaság menedzsere leszek. Én fogom kézben tartani a reklám cégek ajánlatait, a műsoridő megfelelő beosztását, ami nem lesz túl megerőltető és jól meg is fizetik.

-        Gratulálok. – emelted poharad.

-        Köszi. – koccintottatok. – És neked, hogy megy a suli?

-        Ez a hetem nagyon kimerítő volt. Valahogy pont úgy sikerült az órarendemet összeállítaniuk, hogy minden nap 8-tól minimum 3-ig bent voltam. Nem vagyok az a korán kelő típus.

-        A második félévedben, úgyis te csinálod majd az órarended. Csak az első félévben szólnak ebbe bele, hogy segítsék a kezdőket.

-        Hát igen. Mindenesetre rámférne egy kiadós alvás, ami legalább másnap délig tart.

-        Holnap alhatsz gondolom, ameddig akarsz.

-        Eddig úgy néz ki a dolog. Este megyek a fiúk koncertjére. Úgyhogy addig alszom, remélem.

-        Tényleg, holnap lesz a koncert. Detti már teljesen be van zsongva.

-        Igen, beszéltem vele délután. Van is oka, holnap lesznek egy évesek Gustavval.

-        Detti nagy meglepetéssel készül.

-        Mivel?

-        Sajnos nem árulhatom el, még neked sem. De meglepi Gustavot valamivel.

-        Gustav is nem mindennapi dologgal készül.

-        Gondolom, te sem árulhatod el.

-        Nem, nem. – bólogattál. – Nagy durranás lesz!