|
25. rész - Bill és Nora kis története
Kellemes bizsergető érzéstől ébredtem meg, sűrűn pislogva tértem teljesen magamhoz és a bizsergető érzés okára is sikerült rá jönnöm.
Bill az ujjaival cirógatta meztelen vállam miközben neki háttal, az oldalamon feküdtem.
- Felébredtél? – hajolt a nyakamhoz, hogy megbizonyosodjon róla, majd mosolyogva puszilta meg az arcom.
- Sokat aludtam?
- Csak fél órát.
Felültem és gyorsan belebújtam a fürdőruhám melltartójába és a bugyijába.
- Még esik?
- Egy kicsit igen, de a vihar már elment.
- Indulnunk kéne.
- Nem akarok menni – bújt a nyakamba, átölelve a hasam – maradjunk itt.
- Én is legszívesebben örökre itt maradnék veled. De nem lehet – fordítottam oldalra az arcom, hogy lássam őt.
- Akkor szökjünk meg – húzta el a nyakamból a hajam, hogy megcsókolhassa – csak mi ketten – búgta a fülembe, amitől azonnal liba bőrős lettem, és lehunyt szemmel sóhajtottam fel.
- Nem lehet – álltam fel gyorsan, nehogy újra elcsábulva omoljak össze előtte.
- És ha Nora nem lenne? – állt fel ő is, hogy bele bújhasson a nadrágjába.
- De ő van, a menyasszonyod, akit el kell, hogy vegyél feleségül kevesebb, mint három hét múlva.
- Tudod, hogy miért kell elvennem.
- Igen, és ezért vedd őt el. Az apja miatt, ő miatta. Bill, Nora szeret téged.
- Szeret egy frászt! Fűvel-fával megcsal, tudom jól.
- Akkor miért nem szakított már veled?
- A pénzem miatt – fogta meg a kezeim, hogy magához húzva átölelhesse a derekam, én pedig a mellkasára tenyereltem.
- De ő sem épp egy koldus lány, ha jól tudom.
- Lassan az lesz, az apja szereti, de nem akarja átadni neki a vállalat vezetését, mert szerinte nem elég érett hozzá.
- És akkor kié lesz az egész lánc?
- Az egyik munkatársáé, aki évek óta vele dolgozott együtt és mindent tud, amit kell.
- Szegény Nora.
- Ő baja – vonta meg a vállát – ha a pénzdobálás helyett inkább tovább tanult volna, most ő várhatna az igazgatói székre.
- Hogy találkoztatok?
- Miért akarsz beszélni róla? – tűrt egy kósza tincset a fülem mögé.
- Csak érdekel.
- Akkor üljünk le.
Szót fogadva ültem le és lógattam bele a vízbe a lábam.
- Nos, akkor kezdjük ott, hogy már gimnáziumban megismerkedtünk. A szüleink is jóban voltak így sokszor volt, hogy átmentünk hozzájuk, vagy ők jöttek mi hozzánk. Eleinte legjobb barátok voltunk, már akkor is látszott rajta, hogy apuci kis kedvence, még is megfogott benne valami, és szerelmes lettem.
Tom a mai napig nem érti, hogy szerethettem belé, ő mindig azt hajtogatta, hogy ez a csaj csak egy valamire jó – nézett rám.
- Á, értem – esett le, hogy mire gondol.
- Nagyon sok barátja volt, de mindegyiket csak kihasználta, aztán meg szakadt a kapcsolat kettőnk között, mert beindult a karrierünk és onnantól fogva nem volt megállás.
- Nem is találkoztatok? Egyszer sem?
Megrázta a fejét.
- Nem, hat és fél évig egyszer sem láttam.
- És utána?
- Mikor Georg bejelentette, hogy eljegyezték egymást Angela-val, úgy döntöttünk itt az ideje, hogy a Tokio Hotel visszavonuljon.
Nehezemre esett kimondani ország-világ előtt, hogy vége. Hetekig kisebb depresszióba estem, látva a sok rajongó zokogó arcát és könyörgő hangjukat, hogy ne hagyjuk abba. Végül újra találkoztunk, épp a kutyáimat sétáltattam mikor szó szerint bele botlottam.
- Mint mi? – mosolyodtam el.
- Mint mi – ismételte meg szintén mosollyal az arcán – beszélgetni kezdtünk és utána találkozgatni, randizgatni, végül összejöttünk. Nagyon szerelmes voltam akkor belé, és egy hírtelen elhatározásként megkértem a kezét.
- Mikor volt ez?
- Négy hónapja.
- Négy hónapja? – döbbentem le – azóta vagy ötvenszer összeházasodhattatok volna.
- Ez igaz, de ő azt akarta, hogy miután befejezi a főiskolát, legyen megtartva az esküvő.
- Ezek szerint befejezte.
- Be, tudod miért szerettem ki belőle azonnal?
- Mert megcsalt?
- Igen, nem is egyszer, az egyik megcsalását a saját szememmel láttam, mikor is a saját hálószobánkban szeretkezett egy csoport társával.
- Jézusom, Bill úgy sajnálom.
- Ugyan, nem kell – mosolyodott el lágyan – szó nélkül hagytam el a házat és Tomnál éjszakáztam, persze neki azt hazudtam, hogy sokáig kell dolgoznom.
- És csak, így huss, eltűnt a szerelem?
- Igen. Én is meglepődtem rajta. Tom azt mondta csak a megszokás miatt hittem azt, hogy szeretem.
- És mikor akartál szakítani vele?
- Rá egy héttel, vagyis most kábé egy hónappal.
- Akkor közölte veled, hogy az apja haldoklik.
- Igen – bólintott rá.
- Tom szerint csak kitalálta az egészet, hogy ezzel tartson maga mellett és, hogy emiatt vedd el.
- Tudom, nekem mondta már. De nem hiszem, hogy ezzel csak úgy dobálózna. Na meg, láttam is az apját, tényleg nincs jó bőrben.
- Rossz lesz, végig nézem, ahogy ki mondjátok az igent. – sóhajtottam fel a víz hullámzását figyelve.
- Addig még bármi történhet – fogta át a derekam.
- Tudom – néztem rá, és az ujjammal végig húztam az álla vonalát. Rám emelte a tekintetét majd közel hajolt és lágy csókot hintett ajkaimra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
