|
22.rész - A Selacho fóbia
Tudtam milyen rossz lehet Nora-nak, hogy az apja bármelyik pillanatban meghalhat. Hiszen nekem már egyik szülőm sem él, egyedül vagyok, teljesen egyedül.
- Gyere le, ne üldögélj itt a melegben – állt fel Bill.
- Bocsi, hogy húztam az időd.
- Jaj de butáskodj már – mosolygott rám – bármit elmondhatsz nekem.
- Ugyan olyan, vagy mint Tom.
- Nem, Tom rosszabb nálam – nevetett fel – falja nőket és szereti a nagyfiút játszani.
- Tudom, de belül. Ő is csupa szív.
- Az egyszer biztos. Na gyere – indult el az ajtó felé.
- Bill – álltam fel.
- Igen?
- Köszönöm – mosolyogtam rá.
- Nincs mit – kacsintott rám és lement a partra.
Én is gyorsan átvettem a fürdőruhám, arra egy kis pántos ruhát, majd lementem a többiekhez.
- Itt a házisárkány – cukkolt vigyorogva Tom derékig a vízben állva, egyik kezében sör a másikban a cigarettája.
- Én is szeretlek – mutattam meg hosszabbik ujjam, és leültem az egyik napozó ágyra.
- Jobban vagy? – fordult felém Angi.
- Igen – bólintottam – fogjuk rá, hívott a doki.
- És? – ült fel –meg van az eredmény?
- Mi van az eredménnyel? – ért oda Tom is.
- Nem tudok semmit róla, csak annyit, hogy már a dokinál van.
- Izgulsz? – Angi.
- Félek.
- Nem kell – ült mellém átkarolva a vállam Tom.
- Még mindig kétségek között vagyok, fogalmam sincs, mi lehet az eredmény, és azt sem… mi lesz, ha beteg vagyok.
- Dehogy vagy beteg – horkant fel Georg – ne mondj már hülyeségeket.
- Bill – hallottuk meg Nora eléggé érdekesen vékony hangját.
Egy morgás a jobbomról majd felállt.
- Megyek – sóhajtott fel és elment.
- Tuti a csaj találta ki azt, hogy az apja haldoklik – morgott Georg.
- Ugyan, ilyennel nem jó hazudni – ráztam meg a fejem.
- Hidd el, ez a perszóna mindenre képes, hogy magához láncolja az öcsém.
- Fél éve azt hazudta Billnek, hogy kikezdett vele Tom. Ami persze nem volt igaz, és ez a hiszékeny majom hitt inkább a csajnak, mint a saját testvérének.
- Összevesztetek? – fordultam Tom felé.
- Nem kicsit - húzta el a száját – egy hónapja, hogy újra beszélünk egymással.
- Szóval nem bírod Nora-t.
- Te milyen okos vagy – vigyorodott el – de engem nem érdekel. Azt csinál, amit akar.
- Nem akarja elvenni őt. Tudjátok, miért teszi meg – Angi.
- Ugyan, ha az apja haldokolna már rég össze kellett volna házasodniuk, nem még hónapokig húzni meg megszervezni
mindent – Tom.
- Ebben igaza van – helyeseltem.
- Hagyjuk ezt a témát, mert hányingert kapok. – Georg.
- Ki jön jet-skizni?- állt fel mellőlem Tom.
- Mi inkább a száraz földön maradunk – Georg, majd ráhajolva Angi-re csókolózni kezdtek.
- Fúj, de nyálas – undorodott el – Amy?
- Soha nem ültem olyan izén.
- Akkor itt az ideje – húzott fel.
- Nem tudom jó ötlet-e
- Ha azzal a libával elmentél búvárkodni, akkor velem is el kell jönnöd.
- Igaz – sóhajtottam fel – srácok, szerettelek titeket – dobtam nekik egy puszit majd engedtem, hogy Tom kézen fogva el húzzon, egy kis házikóhoz ahol ilyen izét lehet bérelni.
- Mivel te vagy a hölgy, válassz egyet – lépett mellém miután megegyezett a férfival.
- Hát – néztem végig a különböző mintájú és színű járművön – legyen a sárga.
- Rendben, akkor pattanj fel.
- Én fogok vezetni? – néztem rá hatalmas szemekkel.
- Mögötted leszek és segítek.
- Te tényleg meg akarsz halni? – ültem fel.
- De legalább egy ilyen gyönyörű nővel halok meg – puszilt arcon vigyorogva.
- Ki mondta, hogy én is meg halok? – nevettem fel.
- Ja, bocs – vigyorgott tovább – na, gyerünk – tette a kezemre az övét és lassan elindultunk, majd fokozatosan adni kezdte neki a gázt. Élveztem, nagyon-nagyon élveztem, ahogy dobált, és ahogy a víz az arcomba csapott olykor-olykor.
egy idő után helyet cseréltünk és ő vezetett, sokkal gyorsabban, mentünk nem győztem kapaszkodni belé, ugyan is a kezem nem kicsit csúszott. Aztán őméltósága úgy gondolta, hogy kicsit megviccel, és egy éles kanyart vágott be, de nem úgy sült el, ahogy akarta, ugyan is nem bírtam tovább és a vízbe zuhantam.
Mikor feljöttem a vízfelszínre úrrá lett rajtam a félelem. Mivel rettegek a cápáktól és mivel nyílt vízen voltunk nem volt kicsit az esélye, hogy nem épp egy olyan dög köröz alattam.
Tom nevetve állt meg mellettem.
- Tom húzz ki – néztem folyamatosan körbe és a víz alá.
- Jó volt mi? – vihogott tovább.
- Tom, kérlek – csuklott el a hangom, kezdtem elveszteni az önkontrolom.
- Hatalmasat csobbantál.
- Tom! – sírtam el magam.
- Bébi – tűnt el a vigyor az arcáról – hé, mi van veled?
- Csak… csak húzz ki – remegett a hangom is.
Ő pedig szó nélkül húzott ki és ültetett fel a háta mögé. Ahogy ráültem rögtön szorosan hozzá bújtam és zokogni kezdtem. Hisztérikusan.
- Amy – fordult meg a gépen, hogy velem szemben üljön – nem akartalak megijeszteni.
- Menjünk… vissza a partra – szipogtam hüppögve.
- Bébi – ölelt magához – ennyire megijedtél?
- Selacho fóbiám van.– töröltem meg a szemem.
Elég idióta fejet vágva nézett rám, valószínű életében nem hallott erről.
- Betegesen irtózom a cápáktól – világosítottam fel.
- Ez most komoly?
- Szerinted csak szórakozásból kaptam majdnem szívinfarktust?
- De… de basszus. Ezt miért nem mondtad előbb?
- Mert nem gondoltam volna, hogy vagy akkora idióta, hogy megcsinálod ezt velem! – fakadtam újra sírva, remegtem a félelemtől és folyamatosan a vizet pásztáztam a szememmel.
- Sajnálom, basszus annyira sajnálom.
- Csak… vigyél ki innen.
- Már itt sem vagyunk - fordult újra meg, majd beindította a jet-skit és megfordulva elindultunk a part felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
