Épp mikor kezdtem már élvezni, jól lábon rúgtak, úgyhogy egy darabig nem megyek focilabda közelébe.XD... Este Bill telefonált:

-Szia!-, Vettem fel.

-Szia Cica! Mi a baj? Fáj valamid?-, Kérdezte Bill aggódva, mert hallotta a hangomon, hogy valami nem stimmel.

-Á, tesin szana-szét rugdostak, semmi más nincs... Úúú... Áh, így már sokkal jobb!-, Feküdtem az ágyamra.

-Így elintéztek?!-, Bill

-Aha. Utálom az összes sportot! Aú!-, én

-Szegénykém... Ha hazaértünk, majd ágyba viszem neked a reggelit, hogy addig se keljen járkálnod.-, Bill

-Aranyos vagy, de suliba még mennem kell, bár fájni fog, de... Mást sajnos nem tudok csinálni.-, én

-De ennyire durvák nálatok a lányok is? Ez azért nem jellemző...-, Bill

-Aj, ne tudd meg... Áú, fájok!-, én

-Borogasd be, vagy kérdezd meg Silviát, hogy mit csinálj vele.-, Bill

-Rendben, de ha meglátja a lában, elájul, az fix.-, én

-És én pont ilyenkor nem vagyok melletted...-, Bill

-Nem baj, te foglalkozz csak a koncertekkel meg az interjúkkal. Velem most ne törődj!-, én

-De törődök, mert szeretlek!-, Bill

-Édes vagy, és én is szeretlek. Mikor is jöttök, csütörtökön, ugye?-, én

-Igen, de csak este felé. Átjössz hozzánk, mert szerintem Tommal már csak aludni lesz energiánk?-, Bill

-Persze, Sarahnak is szóljak?-, én

-Hát, várj! Megkérdezem Tomot... Tooom!-, Bill

-Mondjad!-, Tom

-Sarah este átjön hozzánk holnap, vagy csak pénteken?-, Bill

-Azt mondta, hogy olyan 8 környékén tud csak átmenni, és akkor nálam is alszik. Miért?-, Tom

-Csak mert Emma is át jön, és kérdezte, hogy szóljon-e Sarahnak,-, Bill

-Már meg van beszélve vele, de mehetnének együtt is, ha nekik úgy jó.-, Tom

-Ok, köszi!-, Bill

-Ne mond el, hallottam!:)-, Mondtam gyorsan, mielőtt megszólalhatott volna.

-Rendben... Várom már a csütörtököt!-, Bill

-Én is...-, Csütörtökön este Sarahval átmentünk a fiúk lakásába. Minden cuccomat vittem magammal, hogy reggel ne kelljen már haza mennem. A srácok csak este 10-re értek haza.

-Sziasztok!:)-, Ugrottunk a nyakukba.

-Annyira hiányoztál!-, Bújtam Billhez.

-Te is, nagyon, nagyon, nagyon!-, Suttogta, és szorosan átölelt.

-Nem fáradtatok el?-, Sarah

-De, eléggé... Megyek, és lefekszem, jó?-, Puszilta meg Tom Saraht.

-Persze, de mehetek veled?-, Nézett rá kislányosan.

-Ha akarnál sem aludhatnál máshol!:)-, Csókolta meg.

-Hagyjuk őket!:)-, Bill

-Ok, menjünk mi is aludni!:)-, én

-Rendben!:)-, Indultunk el a szobája felé.

-Végre a saját ágyam, benne a saját barátnőmmel.:)-, Bújt be az ágyba.

-Hé, az ágy még ok, de mi az, hogy ,, végre a saját barátnőmmel"? A szállodában adtak egy másik barátnőt, hogy ne legyél magányos?-, Húztam fel a szemöldököm.

-Jaj, dehogyis! Tudod, hogy nem úgy értettem.-, Bill

-Tudom...-, Mosolyogtam.

-Nekem nem kell más, mikor itt van egy ilyen kedves, okos, aranyos...-, Sorolta, miközben fölém hajolt.

-Hm... Folytasd!:)-, Néztem a szemébe, és átöleltem a nyakát.

-Barátságos, szeretnivaló és gondoskodó lány.:)-, Támaszotta a homlokát az enyémnek.

-Tényleg ezt gondolod rólam?-, én

-Igen! Nagyon szeretlek!:)-, Bill

-Én is szeretlek téged!:)-, Lassan megcsókolt.

-Mindjárt elalszol.-, Simogattam meg az arcát.

-Ne haragudj!-, Feküdt le mellém.

-Semmi baj!:)-, Húztam magamhoz, és átöleltem.

-Ezt nekem kellene...-, Bill

-Csss! Aludj csak!:)-, Pusziltam meg a száját.

Köszönöm!-, Motyogta, és pár perc múlva már aludt is. Még vagy egy negyed órát néztem, ahogy aludt. Olyan békés volt, annyira emberi. Egész más, mint ahogy a TV-ben kinéz, vagy amikor lencsevégre kapják- akár a munkáján kívül. Békés, nyugodt, és kedves. Ahogy így néztem, egyre jobban kezdtem emlékezni arra, hogy miért szerettem bele évekkel ezelőtt. Álmomban sem hittem volna, hogy egyszer tényleg itt fekszik majd mellettem. De akkor ott volt, és én nem láttam benne senki mást, csak Billt, a 20 éves srácot, aki képes volt elérni azt, hogy teljesen beleszeressek. Leoltottam a kis lámpát, és nemsokára én is elaludtam. Reggel előbb ébredtem mint ő. Óvatosan átöleltem, és adtam egy puszit a nyakára. Kinyitotta a szemeit, és mosolyogva rámnézett:

-Ez már hiányzott!:)-, Nyújtózott és megcsókolt.

-Mi, hogy én keltselek?:)-, én

-Igen, meg hogy mellettem legyél.-, Bill

-Mennem kell majd suliba, de még van egy kis időnk.-, Bújtam még jobban hozzá.

-Elvigyelek kocsival?-, Bill

-Hát, ha nem gond... De megoldom, hogyha neked nem fér bele...-, én

-De, belefér. Addig is velem leszel.:)-, Bill

-Szeretlek!:)-, én

-Én is, nagyon!:) Mennyi az idő?-, Bill

-Fél 7 még csak. Lehet, hogy elmegyek zuhanyozni. Te addig aludj még egy kicsit.-, én

-Már nem alszom inkább vissza, hanem reggelit csinálok, jó?-, Csókolt meg.

-Ok!:)-, Indultam el a fürdő felé. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán a konyhában folytattam a reggeli készítést, amíg Bill fürdött. A reggel további része szokványosan telt. Suli után haza mentem. Este átjött Bill, és nálunk is aludt. Délelőtt 10-kor a telefonom csörgésére ébredtem. Megpróbáltam minél gyorsabban felvenni, hogy Billt nehogy felébressze, de sajnos ez nem sikerült.

-Szia!-, Szóltam bele álmosan.

-Szia Kicsim! Ha nem tévedek, felébresztettelek...-, anyu

-Igen, de mindegy...-, én

-Ki az?-, Kérdezte halkan Bill. Mivel magyarul beszéltünk, ő semmit nem értett abból, amit mondtam.

-Anyu... Bocsi, csak Bill kérdezte, hogy ki vagy!:)-, én

-Semmi baj! Igazából kérdezni szeretnék valamit...-, anyu

-Tényleg, mit?-, ...