-Annyira szép!:)-, Simogatta meg a hajam.

-Köszi!:)-, Csuktam be a szemem és hamarosan elaludtam... Vasárnap reggel kicsit álmosan ébredtem, de lementem a konyhába reggelit csinálni. Miután kész lettem, egy tálcára pakoltam a dolgokat. Már épp készültem felvinni a reggelit, mikor egy kéz hátulról finoman eltakarta a szemem.

- Ki vagyok?-, Éreztem a hangján, hogy mosolyog.

-Hm, nem is tudom... Kicsit több infó kéne.-, én

-Ok!:)-, Csókolta meg finoman a nyakam.

-Na, tudod már?:)-, Suttogta a fülembe.

-Kezdem sejteni...-, Mosolyogtam.

-Akkor jó.:)-, Csúsztatta a kezét a derekamra, és átölelt. Meg akartam fordulni, de nem engedtte.

-Maradj!:)-, Puszilta meg a nyakam, a kezét pedig a hasamra csúsztatta.

-Ok!:)-, Fogtam meg a kezét, és lehunytam a szemem.

-Emma, Bill! Itt vagytok?-, Hallottuk meg Silvia hangját. Ijedten elengedtük egymást, és gyorsan a konyha ajtaja felé fordultunk.

-Jaj, hát itt vagytok! Nem tudtam, hogy ki motoszkál a konyhában. Azt hittem, hogy még alszotok.:)-, Silvia

-Nem, én már régebb óta fent vagyok, Bill meg csak most jött le.:)-, én

-Látom, a reggelit már megcsináltátok.-, Nézett a tálcára.

-Igen, csináljuk Silvia néninek is?-, Bill

-Nem, köszönöm, majd elintézem magamnak. Menjetek csak fel, mert ha jól sejtem megzavartam valamit...:)-, Biztos észrevette, hogy kicsit vörös volt a fejünk az ijedségtől.

-Hát... Öhm...-, mi

-Na, menjetek csak!:)-, Silvia

-Köszönjük!-, Indultunk fel.

-Imádom Silviát, de néha rosszkor van rossz helyen...-, Mondtam, mikor felértünk a szobába.

-Ne haragudj rá, most már úgyis nyugodtan tudjuk folytatni, amit lent elkezdtünk.-, Vigyorgott, és az ágyra döntött.

-Pontosan mire is gondolsz?:)-, Néztem a szemébe.

-Erre!-, Csókolt meg lassan, aztán egyre hevesebben.

-Szeretlek!:)-, Csúsztattam a kezem a hátára.

-Én is téged, Cica!:)-, Nyomott egy újabb puszit a számra.

-Nem kéne bezárni az ajtót?-, én

-De, jó ötlet!:)-, Mászott le rólam, és gyorsan kulcsra zárta.

-Nah, így már jobb.:)-, Feküdt újra rám, én pedig átöleltem a nyakát. Megint csókolódzni kezdtünk. Már vagy 10 perc telt el, mikor kopogást hallottunk.

-Pillanat!-, Sóhajtott Bill, aztán elment kinyitni az ajtót.

-Gyerekek, ne haragudjatok a zavarásért, de Hannaht áthozza ma Jannet, mert el kell menniük Daniellel orvoshoz.-, Silvia

-Daniellel? Mi történt vele?-, én

-Köhög és folyik az orra.-, Silvia

-Szegény! Akkor gyorsan elmegyünk zuhanyozni.-, Álltam fel az ágyról.

-Rendben, majd felküldöm hozzátok a szobába, jó?-, Silvia

-Ok!-, Bill és én

-Na, akkor hagylak is titeket, de siessetek!-, Ment ki. Mi gyorsan elmentünk zuhanyozni, aztán felöltöztünk, és lementünk.

-Sziasztok!-, Rohant hozzánk Hannah, és megölelt minket.

-Szia nagylány!:)-, Köszönt neki Bill.

-Szia!:)-, én

-Anyu meg apu elmentek, mert Dani beteg, és azt mondták, hogy én addig maradjak nálatok.-, Hannah

-Azt hallottuk mi is, hogy mi van Danivel. Mikor betegedett meg?-, Kérdeztem, miközben a nappaliba mentünk.

-Pár napja, de először még nem köhögött annyira, tegnap este viszont nem aludt éjjel...-, Hannah könnyes szemekkel.

-Jaj, ennyire aggódsz érte?-, Öleltem át.

-Ühüm...-, Bólogatott.

-Ne félj, nem lesz semmi baja! A doktorbácsik és doktornénik majd meggyógyítják.-, Ölelte át Bill is.

-Biztos?-, Nézett ránk.

-Biztos!:)-, mi

-Mit szólnál, ha elmennénk fagyizni, hm?-, Mosolygott rá Bill.

-És utána elmehetnénk a játszótérre.-, én

-Na, jó lesz így?:)-, Bill

-Ühüm...-, Szipogott még egy párat.

-Na, akkor szólok Silviának, ti addig menjetek öltözni, jó?-, Álltam fel.

-Jó!-, Bill és Hannah.

-Silvia!-, Mentem be hozzá a konyhába.

-Mit szeretnél, Emma?:)-, Silvia

-Hannah kicsit aggódik Dani miatt, úgyhogy elvisszük fagyizni, hogy eltereljük a figyelmét, jó?-, Silvia

-Rendben, ez jó ötlet!:)-, Silvia

-Akkor megyek is öltözni.-, én

-Vigyázzatok magatokra!-, Silvia

-Rendben, csókolom!-, Köszöntem el, és az ajtóhoz mentem, hogy felvegyem a dzsekim. Hamarosan egy csókot éreztem a nyakamon. Kicsit megugrottam, mert nem számítottam rá, hogy Bill pont most talál meg.:)

-Hé, és ha Hannah meglát?-, Kérdeztem, de már mosolyogtam.

-Nem fog, mert elment WC-re.:)-, Csókolta meg újra a nyakam.

-Na, és ha Silvia?-, Húztam be a nyakam.

-Ne menekülj, előlem nem tudsz elszökni.:)-, Ölelte át szorosan a derekam.

-Nem is akarok, de...-, Nem tudtam befejezni a mondatot, mert Bill hirtelen maga felé fordított.

-Nyugi!:)-, Csókolt meg, aztán elengedett. Közben észrevettem, hogy Hannah Bill háta mögé lopakodott. Mikor meglátta, hogy észrevettem, a szája elé tette a kezét, hogy ne szóljak Billnek.

-Bu!-, Ugrott rá Billre.

-Jézus Isten!!!-, Sikított Bill.XD

-Huh, de ijedős itt valaki!-, Gonoszan mosolyogva néztem rá.

-Te tudtál erről?!-, Lihegett Bill.

-Aha!-, Vigyorogtam.

-Áruló!-, Szűkítette össze a szemeit, amin csak nevettem.

-Most visszakaptad!-, én

-Mit kapott vissza?-, Nézett értetlenül Hannah.

-Az előbb meghúzta a hajam.-, Szerencse, hogy Hannah nem látta Bill arcát, mert majdnem elröhögte magát.XD

-Na jó, most megsértettetek! Lehet, hogy el se viszlek ezért titeket fagyizni!-, Sértődöttem elfordította a fejét.

-Jaj Bill, mi úgy szeretünk!-, Öleltük át a derekát egyszerre.

-Fenébe, hogy mindig meg tudtok vesztegetni!-, Sóhajtott Bill, aztán kinyitotta nekünk az ajtót.

-Elmentünk!-, Kiabált be Silviának.

-Sziasztok!:)-, Silvia

-Na, pattanjatok be!:)-, Nyitotta ki nekünk a kocsi ajtaját...