194. rész
Finoman megpuszilt, aztán megcsókolt... Egész nap beszélgettünk, csókolództunk. Már nagyon hiányzott, hogy kettesben lehessünk. Persze Luckyt is kellett hagyni egy picit, hogy Billt nyúzhassa, mert már ő is hiányolta.:) Este TV-t néztünk. Miután lekapcsoltuk, valamiért nem tudtam elaludni, csak forgolódtam össze-vissza.
-Mi a baj?-, Fordult felém Bill.
-Semmi, csak valahogy olyan kényelmetlen most az ágy... Nem tudom mi a baj.-, Ültem fel.
-Gyere ide!-, Ült fel, és az ölébe húzott úgy, hogy a mellkasára tudtam hajtani a fejem.
-Így már jobb!-, Bújtam hozzá, ő pedig a hátam kezdte simogatni.
-Anyuékhoz el kellene néznünk...-, Bill
-Mikor mentek?-, én
-Valamikor hétvégén, de örülnének, ha velünk jönnétek. Mármint te és Sarah.-, Bill
-De nem zavarnánk?-, Néztem rá.
-Ne aggódj már mindenért!:)-, Csókolt meg.
-Jó, csak... -, A számra tette az egyik ujját.
-Nincs semmi csak, nemleges választ pedig nem fogadok el!:)-, Bill
-Rendben, meggyőztél.:)-, Öleltem át a nyakát.
-Jó a meggyőző képességem, tudom.:)-, Bill
-Kis egoista!-, Pusziltam meg a száját nevetve.
-Szeretlek!:)-, Bill
-Én is téged, és nagyon örülök, hogy újra itthon vagy.:)-, Döntöttem a homlokom az övének.
-Én is örülök, mert már nagyon hiányoztatok., legfőképp te.:)-, Ölelte át a derekamat.
-Soha nem akarom, hogy ennek az álomnak vége legyen... -, Bújtam a nyakához.
-Ha rajtam múlik, nem is lesz!:).-, Hajtotta a fejét a vállamra... Szombaton reggel elindultunk Billék szüleihez. Tom kocsijával mentünk, mert csak abban fértünk el kényelmesen négyen. Mikor megérkeztünk, Billék a saját kulcsukkal mentek be.
-Megjöttünk!-, Kiabálták, mikor beléptünk a házban.
-Jaj, végre itt vagytok!-, Rohant ki Simone a konyhából és magához ölelte a két fiút.
-Annyira hiányoztatok már!-, Mondta könnyes szemekkel, de egy pillanatra sem engedte el őket.
-Ti is hiányoztatok!-, Ölelték át anyjukat.
-Hé, én el lettem felejtve?-, Szólalt meg számonkérően, de mosolyogva Gordon.
-Dehogy, csak anyu letámadott minket!-, Mondta nevetve Tom.
-Még szép, hogy letámatalak titeket, hiszen már negyed éve nem is láttalak titeket.-, Simone
-Te is hiányoztál, Gordon!:)-, Ölelték most őt meg a fiúk.
-Ti is hiányoztatok!:)-, Ölelt vissza.
-Gyerekek, ha éhesek vagyok, szóljatok, jó?-, Simone
-Rendben, de szerintem még korán van.-, Bill
-Nem baj, addig menjetek ki a kertbe, vagy csináljatok, amit szeretnétek!-, Mosolygott ránk Gordon.
-Rendben, kinézünk.-, Tom
-Nem kéne előbb lepakolni?-, én
-De, jó ötlet!-, Bill
-Akkor menjetek fel!:)-, Simone
-Ok.-, Válaszoltuk egyszerre, aztán felmentünk a fiúk szobáiba.
-Olyan jó a szobád! -, Mondtam, miközben ő a szekrényébe pakolta a cuccait.
-Hát, már elég régies, mivel utóljára tizenéves koromban rendeztem át.- Ölelt át hátulról.
-Pont ezért jó. Így olyan, mintha a kamaszkorodba léptem volna. Valahogy olyan, mintha közelebb kerülnék hozzád.-, Simogattam a kezét.
-Hááát... A kamaszkorom történetét jobb, ha nem ismered!-, Nevette el magát, és megcsókolta a nyakam.
-Miért, miket csináltál? Ha azt mondod, hogy egy csomó lányt hoztál ide...-, Fordultam vele szembe.
-Neeem, dehogy! Azt csak Tom csinálta.:)-, Bill
-Akkor miket csináltál?-, Ültem az íróasztalára.
-Huh, hát...-, Vakargatta a fejét pirulva.
-Na, hallgatlak!-, Dőltem hátra, így a falnak tudtam támaszkodni.
-Hát, néha volt, hogy ellógtunk a suliból, meg belógtunk egy kertbe, ahol volt medence. Mondjuk ezt csak az éjszaka közepén mertük megcsinálni, mert nem akartuk, hogy rendőrt hívjanak.-, Bill
-Nem állna neked jól a csíkos rabruha.-, Öleltem át mosolyogva a nyakát, és közelebb húztam magamhoz.
-Hát, nem szívesen élnék rácsok mögött fura pasasokkal.-, Mondta, mire elnevettem magam.
-Nem örülnék, ha nem lehetnék veled...-, Bújtam hozzá.
-Hát, hitvesi látogatás létezik...-, Vigyorott, mire picit pofoncsaptam, persze úgy, hogy ne fájjon neki.
-Te kis!...-, Vigyorogtam rá.
-Hm, verekszünk?-, Vigyorgott rám.
-Csak én, te nem üthetsz vissza!-, én
-Soha nem bántanálak!-, Mondta komolyan, és a szemembe nézett.
-Tudom! Melletted biztonságban érzem magam...-, én
-Vigyázok is rád!-, Puszilta meg a homlokom.
-Tudom, szeretlek!:)-, én
-Én is téged!-, Csókolt meg.
*Toméknál*
-Cica!-, Szólt neki Tom, miközben a lány a szekrényben pakolászott.
-Mondjad!-, Fordult az ágyon fekvő Tom felé, aztán odasétált hozzá.
-Mi lenne, ha elugranánk a közelben lévő kisboltba fagyiért?-, Húzta maga mellé.
-Benne vagyok!:)-, Csókolta meg.
-Gyere!-, Húzta fel mosolyogva az ágyról, és elindultak lefelé.
-Anyu, elmegyünk fagyiért, ok?-, Szólt be a konyhába Tom.
-Rendben, adjak pénzt?-, Simone
-Nem, van nálam!:) Na elmentük!-, Mentek az ajtó felé.
-Sziasztok!:)-, Simone és Gordon.
-Most merre?-, Kérdezte Sarah.
-Erre!-, Indult el Tom a bolt felé...
|