193. rész
-Gyere!-, Szóltam ki.
-Szia!-, Jött be Anna...
-Hello!-, Ültem fel.
-Arra gondoltam, hogy süthetnénk valmit. Nagyon unatkozom...-, Anna
-Én is, úgyhogy benne vagyok!-, Álltam fel... Szerdán a szokásosnál vidámabban keltem, mert tudtam, hogy Billék estefele már itthon lesznek. Suliba még azért mennem kellett, de egész nap letörölhetetlen vigyorral az arcomon mászkáltam föl-alá.
-De jó kedve van valakinek!-, Ült le mellém Karl az utolsó (7.) óra előtt szünetben.
-Aha.:)-, én
-Ma jön haza a lovagod, ugye?-, Karl
-Igen, de sajnos csak este.-, én
-Azt a pár órát már kibírod valahogy nélküle!:)-, Karl
-Hello!-, Huppant a padomra mosolyogva Becky.
-Hali!:)-, én
-Szia Cica!:)-, Csókolta meg Karl.
-Mikor jönnek haza Billék?-, Kérdezte Becky, de Bill nevét kicsit halkabban mondta.
-Estefelé, vagyis szerinem éjjel. Ő se tudja pontosan, hogy mikor.-, Válaszoltam, miközben egy almát kezdtem enni.
-De azért már ma itthon lesz. Gondolom örülsz neki.:)-, Becky
-Igen, már nagyon hiányzik.:)-, Sóhajtottam.
-De nehogy nekem kiakadj, hogy még nemtudom hány óra, mire haza jön!:)-, Becky
-Ok, már nem fogok sírva fakadni.-, én
-Ennek örülünk!:)-, Karl és Becky... Egész nap be voltam zsongva, hogy mikor jönnek már meg.Már este 6 volt, mikor megcsörrent a telefonom:
-Szia Cica!-, Köszönt Bill picit lehangoltan.
-Szia! Mi baj?-, Kérdeztem aggódva.
-Az a helyzet, hogy mivel ez nekünk az utolsó koncertünk és vége a turnénak, ezért kitalálták, hogy ma még lesz valami cucc, és csak holnap reggel indulunk.-, Bill lehangoltan.
-Kitalálhatták volna előbb is...-, Mondtam már majdnem sírva.
-Cicám, ne haragudj! Nem tehetek róla! Elhiheted, hogy a többieknek se volt ínyére a dolog, nem hogy nekem.-, Bill
-Tudom, csak... Midegy!-, én
-Ne légy szomorú, holnap ilyenkor már együtt leszünk.-, Próbált nyugtatni.
-Szeretlek!-, Szipogtam.
-Én is szeretlek, Cica!-, Bill
-Holnap nagyon siess!-, én
-Rendben, szerintem végig a sofőrt fogom piszkálni, hogy menjen már gyorsabban.-, Bill
-Az jó lesz, de azért próbáljátok meg nem összetörni magatokat, ha kérhetem!:)-, én
-Igyekszünk!:) Lucky mit csinál?-, Bill
-Öhm, épp az ágyamon fekszem, ő pedig a hasamon alszik.:)-,én
-Simogasd meg a nevemben!:)-, Bill
-Rendben. Lucky, ezt Bill küldi.-, Simogattam meg a buksiját, mire felébredt, nyújtózott egyet, aztán rámnézett.
-Várj, kihangosítalak, mert nagyon kíváncsi, hogy kivel beszélek.-, Nevettem el magam, mikor Lucky elkezdte bökdösni a kezemben lévő telefonomat.
-Mit csinált?-, Kérdezte, mikor már ki volt hangosítva.
-Semmit, csak bökdösött, mert nem tudta mit csinálok.:)-, Mikor Lucky meghallotta Bill hagját, elkezdett ugatni.
-Mi történt?-, Bill
-Semmi, csak nem érti, hogy hogy kerültél a telefonba.-, Nevettem
-Nyugi Lucky, nem szállta meg semmiféle szellem a telefont!:)-, Bill
-Most össze-vissza járkál az ágyon, és nézegeni a mobilomat.:)-,én
-Hiányzom neki?-, Bill
-Igen, nagyon! Amikor átvittem hozzátok, akkor ide-oda futkorászott a lakásban és keresett, de nem talált sehol, éjjel pedig a te oldaladon aludt, a párnádon.-,én
-Holnap megyünk haza, és akkor végre együtt leszünk.:)-, Bill
-Már nagyon várunk!:)-, én
-Mennem kell, mert nemsokára készülődnünk kell már a koncertre, de holnap sietünk haza, ígérem!:)-, Bill
-Rendben, vigyázz magadra!:)-, én
-Ti is! Szeretlek!:)-, Bill
-Én is szerelek! Szia!:)-, én
-Szia!:)-, Tettük le... Másnap délután 4-kor csöngettek. Fejvesztve rohantam le ajtót nyitni.
-Szia Cica!:)-, Köszönt Bill.
-Bill!:)-, Ugrottam a boldogságtól sírva a nyakába. Ő csak szorosan magához ölelt, és megcsókolt.
-Úgy örülök, hogy végre itt vagy! Ki sem engedlek a szobámból legalább egy hétig!-, Bújtam hozzá.
-Hm, jól hangzik.:)-, Puszilta meg a nyakam.
-Cuccaid?-, Kérdeztem, és behúztam a házba, nehogy valaki észrevegye.
-Hazaviszik a testőrök.:)-, Bill
-Menjünk fel!:)-, Húztam felfelé.
-Ok, ok, de nem bírok ilyen gyorsan menni!-, Nevette el magát, mert szinte már futottam a lépcsőn.
-Oh, bocsi!:)-, Lassítottam egy kicsit.
-Ennyire hiányoztam?-, Kérdezte, mikor már bent voltunk a szobámban.
-Nem, még ennél is jobban!:)-, én
-Szeretlek! Nagyon!-, Húzott az ágyra, és egymás mellé feküdtünk.
-Én is téged!:)-, Néztem a szemébe. Lassan az arcomra rakta a kezét, és simogatni kezdett. Közelebb bújtam hozzá, és ő is hozzám. Először a homlokomra adott egy puszit, majd az orromra, az arcomra, míg el nem érte a szám. Finoman megpuszilt, aztán megcsókolt...
|