|
18.rész - A titok nem titok többé (2.rész)
Csak csöndben lehajtott fejjel ültem az ágyon és próbáltam elsüllyedni.
- Amy… mért nem mondod el?
- Mert… aj basszus – álltam fel – tudom, hogy mondtad Tomnak, hogy feküdjön le velem.
- Tessék?
- Jól hallottad, és most örülhet a fejed, mert megtörtént!
- Ti… lefeküdtetek? – kérdezte meg hökkenve.
- Megcsókolt az az idióta, tudta jól, hogy ezzel rögtön felébreszti bennem a rég szunnyadó vágyamat.
- Te szexeltél Tommal? – hisztérikus hangon.
- Ezt akartad nem? Akkor mit vagy úgy oda? – mérgesen.
- Hát… csak… én csak… basszus te voltál pasival – vigyorodott el – Amy hihetetlen vagy – ölelt magához szorosan majd elkezdett ugrálni. Én meg csak néztem rá, jól érzi ez magát?
- Angi, mond, te jól érzed magad?
- Annyira örülök Amelia!
- Ennek? – vontam fel a szemöldököm – adjak egy telefonszámot? Hidd el, profi a doki.
- Kapd be – állt le sértődötten – most miért kell elrontani?
- Mert úgy viselkedsz mintha a szüzességem, vesztettem volna el.
- Hát kábé…
- Hé – ráncoltam össze a homlokom.
- Így igaz, egy év után végre lefeküdtél Tommal.
- Mi van? – hallottuk meg a sokkolt Georgot.
- Szívem – vigyorgott rá Angi majd oda állt mellé.
- Most te kapd be Angi – néztem rá mérgesen.
- Te… te… - Georg – Tom! – sarkon fordult és lesietett.
- Na, remek… - sóhajtottam fel és vigyorgó barátnőmmel követtük drága férjét.
- Mi van? – lépett ki a konyhából egy kék-fehér virágos szörf nadrágban.
- Te tényleg kufircoltál Amelia-val? – vonta kérdőre barátját.
- Ki kufircolt kivel? – jelent meg a házasodni készülő pár is.
- Georg – léptünk oda mi is – kérlek…
- Tom?
- Elmondtad nekik? – nézett rám.
- Csak ki szaladt a számon Angi előtt és mikor Angi mondta Georg meghallotta.
- Szóval igaz… ti… ti szexeltetek! – vigyorodott el Georg is, ahogy nem sokkal ezelőtt kedves felesége csinálta.
- Felvilágosítanak végre valaki minket? – Nora.
- Amy és én lefeküdtünk egymással, lassan több mint két hete – mondta el Tom, tök nyugodtan, majd beleszívott a szívószálába.
- Azt mondtad nincs köztetek semmi – nézett bátyára Bill.
- De azt is mondtam, hogy nem bánnám, mondjuk az azok után részt kihagytam – vonta meg a vállát.
- Oké, most, hogy mindenki tudja, hogy mi történt közöttünk. Mehetünk végre fürdeni? – és ki kerülve mindenkit kimentem a partra.
- Most meg mi baja? – fordult utánam Georg.
- Titokban akartuk tartani, szégyelli magát miatta – Tom.
- De hát miért? – Nora – természetes dolog, hogy tetszetek egymásnak.
- Itt nem erről van szó – rázta meg a fejét – de ezt nem szeretném elmondani, mert meg öl miatta – zárta le témát Tom és követve engem kilépett a teraszra.
- Hát ez nagyon érdekes – bólogatott bölcsen Georg.
- Az szívem – karolt belé Angi – csak jobb lett volna, ha befogod a szád – puszilta arcon.
- Most miért?
- Hallottad, titokban akarták tartani. Amy nem olyan, hogy csak úgy lefekszik bárkivel, még is megtette, mert Tom felkorbácsolta a vágyait. Szégyelli magát miatta, mert engedett a csábításnak és a vágynak. Ennyi.
- Ti nők olyan bonyolultak vagytok – sóhajtott fel fáradtan, majd zavartan elvigyorodott mikor felesége és Nora gyilkos pillantásait vette észre magán.
Ahogy a partra értem leterítettem az egyik napozó ágyra a törölközőm és elfeküdtem rajta.
- Most inkább elsüllyednél szégyenedben, igaz? – állta el a napot Tom.
- Tudtam, hogy ez lesz. Ha Angi megtudja, akkor Georg is, és akkor már mindenki – sóhajtottam fel.
- De azért szerintem jobb, hogy nem kell titkolóznunk nem? – ült le szélére.
- Talán. Egy kicsit, de akkor is… nem vagyok ilyen még is megtettem és…
- Meg bántad? – hajolt fölém.
- Mit csinálsz? – hökkentem meg és jobban préselődtem az ágyra.
- Hát… gondoltam megcsókollak – vigyorodott el.
- Tom, nem játszunk világos? Azért mert segítettél rajtam, nem azt jelenti, hogy rögtön megcsókolhatsz, amikor csak akarsz.
- Kár – hajolt távol vigyorogva – jaj csak szívatlak bébi – nevetett fel.
- Olyan mocsok vagy.
- A legjobb barátod szeretnék lenni, és nem akarom a célom kukába dobni.
- Jól teszed – mosolyodtam el – gyere ide te majom – ültem fel és öleltem magamhoz.
- Furcsán indul a mi barátkozásunk – puszilta meg az arcom.
- Már barátok vagyunk.
- Akkor furcsán alakulgatunk – vigyorodott el.
- Ahogy mondod – bólogattam.
- Hoppá – nyúlt alám és emelt fel.
- Tom, tegyél le – vigyorogva, majd mikor észrevettem, hogy a víz felé siet, lefagyott a vigyor az arcomról – Meg ne próbáld Tom Kaulitz mert esküszöm, letekerem a golyóid! – fenyegetettem meg.
Ő csak nevetve szaladt bele a vízbe és mikor már a derekáig ért a víz egyszerűen eldobott távolabb magától.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
