|
15.rész - Spanyol tengerpart
- Te jó ég, ezek nem voltak itt a múltkor – gyönyörködött Nora az új kollekcióban.
- Igen kisasszony, ezek a ruhák a múlthéten érkeztek.
- Álom szépek, nem igaz? – fordult felém csillogó szemekkel.
- De bizony – húztam végig az egyiken a kezem – csodálatosak.
Lesz rajtam valaha is ilyen gyönyörűség?
- Fel lehetne próbálni ezeket? – nézett az eladó nőre Nora.
- Persze, azonnal hozok egy ugyan ilyet – felelte kedvesen majd hátra ment.
- Egyre jobban izgulok Amy – fogta meg mind a két kezem – négy hét és esküvő. Az én esküvőm – érzékenyült el.
- Jaj ne, nehogy sírj itt nekem – néztem rá ijedten – sosem bírtam, ha valaki elérzékenyül mellettem, gyorsan a rabjává válok.
- Nem sírok - nevetett fel, és felemelte a tekintetét a plafonra.
- Bocsi, rezeg a telefonom – engedtem el a kezét majd kicsit távolabb sétáltam – igen?
- Szia kislány – hallottam meg Georg mély dörmögő hangját.
- Szia nagyfiú, na mesélj.
- Van kedved szórakozni egy kicsit?
- Mit értesz ez alatt?
- Tudod, hogy a szüleimnek van egy kisebb nyaralójuk a Spanyol tengerparton.
- Spanyolországba akartok utazni?
- Hát csak Tom, az öccse, Angi és én, na meg te, ha van kedved.
- Dolgozom – húztam el a szám, de jó lenne. Kíváncsi vagyok Tom öccsére.
- Nem tudsz egy kis szabadságot kivenni?
- Megpróbálkozom vele rendben? De egy hónap múlva lesz egy esküvőm és most is itt vagyok az ruha szalonban az arával.
- Azért próbáld meg, a kedvemért.
- Megteszek mindent, ígérem.
- Szeretlek.
- Én is téged, csók.
- Smaci – majd kinyomta én pedig mosollyal az arcomon tettem el a telefonom. Mindig ezzel a smaci szócskával köszön el. Kis idióta.
- Minden rendben?
- Persze – bólogattam, majd figyeltem, ahogy rá segítik a gyönyörű ruhát - Nora.
- Hm? – nézett rám a tükörből.
- Van még is valami.
- Rossz? – vált komollyá az arca.
- Nem, semmi komoly csak a barátaim kitalálták, hogy elmehetnénk szórakozni egy kicsit, kiruccanás Spanyolba és…
- Most komolyan engedélyt kérsz tőlem? – fehéredett el.
- Hát… gondoltam, hogy…
- Jó ég Amelia, ne nézz már sárkánynak, saját felnőtt életed van, én csak a kuncsaftod vagyok, azt csinálsz, amit akarsz.
- Biztos nem lesz rám szükséged?
- A nagyja már meg van, az ételeket meg tudom oldani én is – mosolyodott el.
- Akkor jó – viszonoztam, tündéri egy nő.
- Na, milyen?
- Mintha rád öntötték volna – néztem végig – gyönyörű vagy.
- Jaj Amy most nem tudom, mi legyen… ez vagy az előre megvarratott?
- Ahogy gondolod, a te ruhád.
- Alszom rá pár napot, van még időm – mosolyodott el, majd óvatosan visszaöltözött – majd még jelentkezem – fogott kezet a nővel – köszönök mindent.
- Nincs mit, viszont látásra – fogott velem is kezet.
- Viszlát – köszöntünk el, majd elhagytuk a szalont.
Beültünk az autóba és meg sem álltunk a cégig. Ott engem kirakott majd elköszöntem és felsiettem az épületbe.
- Jó napot Beate – nyitottam be kopogás után a főnökasszony irodájába.
- Szia Amy drágám – állt fel majd egy öleléssel üdvözölt – nem nagyon jársz be mostanság – ült vissza az asztala mögé.
- Tudod, hogy épp egy esküvőn dolgozom – ültem le az asztalával szembeni fotelbe.
- És hogy halad?
- Egész jól, ma a ruhát voltunk megnézni.
- Akkor jó, most sem csalódom majd benned – mosolyodott el melegen.
- Köszönöm. De lenne itt valami.
- Mond csak.
- Nos – fújtam ki a levegőt – szeretnék kérni egy kis szabadságot.
- Amy kicsim, tudod, hogy mennyire szeretlek. Mintha a lányom lennél, de édesanyád miatt így is nagyon sokat kivételeztem veled.
- Kérlek Beate, a barátaimmal szeretnék tölteni egy kis időt, Spanyolországba akarnak elvinni.
Láttam rajta, hogy elgondolkozott és nagyon nem szeretné ezt a szabadságot megadni.
- Maximum egy hét nem több.
- Köszönöm szépen – enyhültem meg – egy hét, nem több – álltam fel.
- Na, nyomás mielőtt meggondolom magam.
- Már itt sem vagyok, még egyszer köszönöm – küldtem neki egy puszit majd sietősen elhagytam az irodáját és az épületet is.
A kocsit elindítva azonnal hívtam Georgot.
- Itt Listing – szólt bele.
- Itt pedig Rieder.
- Tudom – vigyorodott el – na?
- Mikor indulunk?
- Holnap délelőtt. Várj, meddig kaptál kimenőt?
- Egy hét, nem több.
- Az bőven elég, holnap találkozzunk a reptéren az ötödik kapunál, fél kilenckor.
- Ötödik kapu, fél kilenc. Ott leszek.
- Tegyél három fajta bikinit sok-sok szexi ruhát és minden csajos piperét.
- Georg szívem, nem Angi vagyok – nevettem fel – nekem elég két fajta bikini is.
- Igaz, bocsánat – nevetett fel.
- Akkor holnap.
- Ja igen, Tom és a kis öccse már ott lesznek, mire mi oda érünk.
- Hogy-hogy?
- Az utóbbi ilyen bulink után nem csináltunk rendet…
- Fúj.
- Jaj, nem kaja maradékokra kell gondolni asszony, hanem kupi-kupira.
- Értem én – nevettem fel.
- Jól fogod érezni magad, ezt garantálom.
- Alig várom.
- Smaccantás.
- Csók.
És letettük.
Egy hét pihenés a spanyol tengerparton, végre egy kis kikapcsolódás, semmi munka, semmi korán kelés semmi hétköznapi dolog. Előre félek mit terveltek ki a fiúk, Georgal az élen.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
