|
14.rész - Remélem, a feneked már jól van.
A reggelem a már megszokott kerékvágásban telt el. Amikor a kávézó előtt kiszálltam a kocsimból meg pillantottam a nagy fehér Audi-t és elmosolyodtam, leriasztóztam az autóm és beléptem az ajtón, intettem Lora-nak és leültem a helyemre. Nem sokkal később egy másik személy ült le a velem szemben lévő székre, mikor rá néztem kicsit sem döbbentem le.
- Szia - mosolyodott el kedvesen.
- Ö, szia.
- Baj, hogy ide ültem?
- Nem, dehogy – tettem le magam mellé a táskám - csak kicsit megleptél.
- Hogy vagy?
Ez is szed valamit, biztos vagyok benne, mitől pörög ennyire kora reggel?
- Ő, semmi különös – kicsit összezavarodva – munkába készülök.
- Csak előtte a szokásos kávé.
- Bizony, gondolom neked is.
- Igen, már rendeltem is.
- Tessék – tette elém a szokásosat Lora – önnek is ide hozzam? – fordult Bill felé.
- Igen, köszönöm.
- Már is hozom – majd elhagyta az asztalt.
- Mióta jársz ide? – követte nyomon, ahogy megkeverem a kávém, majd óvatosan leverve a kanálról a cseppeket félre teszem és az ujjaim a csésze köré fonva az ajkaimhoz emelem.
- Elég rég óta – szólaltam meg miután lenyeltem az első kortyot – mondhatjuk úgy is, hogy mióta kinyitott.
- Az mikor is volt?
- Fél éve, azt hiszem.
- Én csak pár hete járok ide.
- Tudom.
- Nocsak, meg figyelsz? – húzódott csintalan mosolyra az ajka.
- Eléggé extravagáns stílusod van, nincs olyan ember, akinek a tekintetét nem vonzanád magadra.
- Ez igaz – mosolygott tovább.
- Meg kérdezhetem, mivel foglalkozol? Eléggé sietős vagy.
- Minden héten csak rohanok – sóhajtott fel – amúgy divattervező vagyok.
- Biztos jó munka.
- Néha kicsit fárasztó, van egy cégem és ott vannak mostanában problémák.
- Az nem jó.
- Sajnos ezért sok alkalmazottamat el kellett bocsájtanom.
- Oh.
- És te? Mi a munkád?
- Esküvő szervező vagyok – tettem le a csészét.
- Komolyan? – lepődött meg – mindig is kíváncsi voltam, hogy megy ez.
- Nehezen – mosolyogva – és fárasztóan, most is benne vagyok egyben, de azzal is hamarosan végzem.
- Szereted csinálni?
- Igen, édesanyám is az volt, és szeretném, ha majd a gyermekem is az lenne, persze ha lány lesz és érdekelni fogja.
- Családban marad.
- Szeretném – bólogattam, majd megcsörrent a telefonom, elővéve a kijelzőre néztem amin Nora neve villogott. – bocsáss meg – mondtam Billnek majd a fülemhez emeltem a készüléket – igen?
- Szia, hol vagy?
- Még a kávézóban, miért?
- Hívott a nő, arra kért előbb menjünk, mert dolga van.
- Értem, akkor már is megyek, te ott vagy már?
- Két perc és ott leszek.
- Te a kocsiddal megyünk?
- Ha nem gond.
- Dehogy, akkor mindjárt indulok.
- Várlak, puszi
- Szia. – majd kinyomtam – bocsáss meg, de mennem kell – ittam meg a maradék kávém majd némi pénzt hagyva a csésze alatt felálltam.
- Találkozunk még? – állt fel ő is.
- Hát mivel mind a ketten ide járunk – mosolyodtam el.
- Rendben – bólintott ő is mosolyogva – remélem, a feneked már jól van.
Kissé zavarba estem ettől a mondatától és fel is nevettem.
- Igen, már nem fáj, na szia – intettem majd a táskám felkapva elhagytam a kávézót.
- Szia – ültem be az autóba Nora mellé.
- Szia – köszöntött két puszival – remélem nem gond, hogy elhívtalak – indította be az autóját majd útnak indultunk.
- Jaj, ne butáskodj már, meg is sértődtem volna, ha nem engem hívsz – mosolyogva, amit ő is viszonzott.
- Mesélj valamit, hogy vagy mostanság?
- Hát…
- Hoppá, mesélj csak – nézett rám egy pillanatra vigyorogva – pasi van a dologban eltaláltam?
- El bizony, végre találkoztam azzal a férfivel, akit hetek óta kinéztem magamnak.
- Te kis fekete özvegy – nevetett fel – és? Hogyan? Mit csinált vagy te kezdeményeztél?
- Elmentem a parkba, és olvastam séta közben, rossz szokás megjegyzem – nevettem fel – és nekem jött, vagyis neki mentem, a földre pottyantam és felsegített. Kiderült, hogy ismerős vagyok neki szóval ő is felfigyelt már rám a kedvenc kávézómban, ami az ő kedvenc kávézója is.
- Hű, de izgi.
- És ma reggel csak úgy oda ült az asztalomhoz.
- És? Jaj, ne csigázz már!
- Hát beszélgettünk aztán hívtál és eljöttem.
- Basszus én rángattalak el? – esett kétségbe.
- Úgy is találkozom még vele – nevettem ki.
- És hogy néz ki?
- Iszonyat helyes pasi, elég extravagáns, de férfias testalkata van, látszik rajta, hogy nem veti meg az edző termeket, de túlzásba sem viszi és a hangja – sóhajtottam fel – istenem olyan a hangja, amitől azonnal a menybe jutok.
- Te nő, azonnal beleszerettél?
- Amint megláttam – mosolyogtam rá.
Ő pedig vigyorogva csóválta meg a fejét és vezetett tovább egészen a ruha szalonig.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
