-Szóval Lena… Lena a lányom. –mondtam ki halkan, és lehajtottam a fejemet

Bill nem szólt semmit. Tudtam, hogy sejtette ezt az egészet, és vártam, hogy mit reagál.

-Tudod. Legszívesebben most ordítanék, hogy miért nem lehetett ezt elmondani. Ugyan akkor semmi értelme, mert gondolom ezt Tomnak is el akarod majd mondani, igaz?

-Igen…

-Na elég lesz neked az ő ordibálását hallgatnod majd! –fejezte be Bill

-Köszönöm. Hogy ilyen megértő vagy!

-Nincs mit!

Megöleltem őt.

-Azért tudod szar három év után szembesülni vele, hogy az unokahúgom mégis megszületett.

-Tudom…

-Egyáltalán tud rólunk? Tud arról, hogy vagyok?

-Igen! Bill bácsiról mindent tud. Tudja, hogy milyen jó ember, meg azt, hogy biztos nagyon fogja majd őt szeretni. –mondtam

Bill szeme elkezdett csillogni. Nem lehet tudni, hogy az örömtől, vagy esetleg a könnycseppek csillogtak benne. De örült… láttam rajta, hogy örül…

-Köszönöm! –mondta elhaló hangon

-És Tomról tud?

-Igen! Tudja, hogy az apukája itt lé Németországban, és várja, hogy találkozzon vele. –remegett meg a hangom.

-Miért? Miért tartottad meg mégis?

-Nem volt szívem megtenni. Amikor bementem a rendelőbe, hogy akkor most abortusz… de amikor odakerültem, nem tudtam megtenni.

-Helyes döntés volt.

-Szerintem is.

-Érdekel, hogy mi van Tommal?

-Igen. De leszögezem, már csak azért, mert a lányom apja.

-Jó, persze. Megértem! Szóval… amikor megtudta, hogy elveteted a babát, napokig nem tudott aludni. Minden percben arra gondolt, hogy talán épen most vagy az orvosnál. És most vetetted el a gyereket. Aztán próbálta túltenni magát rajta. Többször is akart hívni, de soha nem volt elég bátorsága. És lemondott rólad. Lemondott a szerelméről. Beletörődött, hogy nem jössz vissza, és már nincs, ami esetleg összehozhatna még titeket. Borzasztó volt őt látni. Végig néztem, ahogy tönkremegy a bátyám. Kórházba került, és pszihológushoz kellett járnia. A pszihológus egy csinos nő volt. Tomnak megtetszett, a nő is beleszeretett Tomba. Egy évig jártak, majd Tom megkérte a kezét. Három hónap múlva esküvőjük lesz. –Bill befejezte a történetet

Nem tudtam eldönteni, hogy mi játszódik le bennem. Féltékenység? Aligha. Öröm, talán egy csipetnyi. Az érzés olyan, mint amikor egy tövist vesznek ki a kezedből. Fáj, de mégis megkönnyebbülést okoz…

-Örülök neki. Legalább neki sikerült újra kezdeni. –mondtam mosolyogva

-Neked is tovább kéne lépned, és végre összejönni valakivel.

-Egy gyerekes nő már nehezen talál magának pasit, hidd el nekem Bill! –mondtam lehangolódva.

-Ne legyél már ilyen pesszimista. Tudod te hányan…

-Nem! És nem is érdekel! –mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

-Tudod! Esther én tényleg nem akarlak kérdőre vonni, meg rád hárítani a felelőséget, de ha elmondod Tomnak, hogy megvan a gyereketek, és hazajössz, akkor talán most boldog családként élnétek.

-Bill! Ez mind csak talán… kérdése. Én már nem sírom vissza a Tommal töltött időket.

-Megértem. Egyébként Viky tudott róla?

-Persze! És nagyon jól végezte a dolgát, mert úgy veszem észre nem mondta el.

-Hát nagyon nem! –háborodott fel egy kicsit Bill –Majd kap ezért.

-Jaj, ne vessz össze vele ez miatt. Felesleges!

-Csak vicceltem!

-Jól van! –mosolyogtam

-És milyen? Úgy értem milyen Lena?

-A világ legszebb kislánya. Persze mindenkinek a saját lánya a legszebb. –mosolyogtam –Tudod Lena nagyon okos. Három évesen már két nyelven beszél. Németül és angolul. Feltalálja magát minden helyzetben, és gyönyörű.

-Mint te vagy!

-Na, azért ne essünk túlzásokba!

-Már alig várom, hogy lássam őt!

-Gyertek át ma! Viky meg te! Vacsizzunk együtt! Mit szólsz?

-Benne vagyok. Tomnak még ne szóljak, ugye?

-Most ne! Majd vele holnap akarok négyszemközt beszélni.

-Jó! Azért szóljak neki, hogy itt vagy?

-Azt mondhatod. Majd felhívom őt.

-OK!

-Akkor ma gyertek át mondjuk 6-ra, jó?

-Jól van! Szólok majd Vikynek is.

-Rendben!

-Jaj, már nagyon várom.

-Én is! Lena pedig örülni fog, hogy végre láthassa az ő Bill bácsiját.

Bill csak mosolyogott.

Egész nap a papírokat írogattuk Billel, meg beszélgettünk az üzletről.

-Na jól van! Én összepakolok, és akkor 6-ra várlak titeket.

-Jól van!

Összeszedtem a cuccaimat, és beültem a kocsiba. Indultam még bevásárolni. Kiszállok, és bemegyek az üzletbe. Vettem kaját, meg üdítőt, és beálltam a kasszához. Kipakoltam a szalagra, és vártam, hogy megmondják a végösszeget.

Fizettem, majd toltam ki a kocsit az autómhoz.

Felnyitom a fedelet, és elkezdek bepakolni. Majd visszatolom a bevásárló kocsit, és megyek a jaguárhoz. Kinyitom, beülök, és tolatok hátra, hogy meg tudjak fordulni, és ki tudjak menni a parkolóból. Már teljesen kiálltam, indultam volna el, amikor érzem, hogy valaki meghúzott hátulról, nekem jöttek.

A pumpa felment bennem teljesen. Kiszálltam, hátra mentem a kocsihoz. Semmi komoly, csak a rendszámtábla leesett.

-Nagyszerű! –hajoltam le, és felszedtem a földről.

-Ne haragudjon, én nem direkt. Elnézést… tudok valamiben segíteni? –jött felém a férfi, és láttam a közeledő cipőit.

-Nincs nagy gond, csak a rendszám esett… le… -nézek fel

Felálltam, nem hittem a szememnek.

-Te? –kérdeztem meglepődve