srácokkal elmentünk kajálni. Hallgattuk Georg vicceit, amin nem igazán lehetett nevetni, de most kivételesen jól hangzottak. Előadta az összes létező nyuszikás, meg Mórickás viccet, amin aztán jókat nevettünk, ugyanis Georg másik neve Móriz…

Kittyvel felhoztuk az úgymond „csajos témákat”, pl. hol a legjobb a körömlakk, hol a legigényesebb kozmetika, és ehhez hasonló dolgok. Ekkor Gustav nagy okosan mindig megszólalt.

-Georg barátom, megint rosszhelyre kerültünk. –sóhajtozott

Mi csak egy enyhe mosolyt engedtünk el, majd folytattuk tovább.

-Amúgy srácok, mondanom kell valamit! –kezdtem bele

-Akkor halljuk! –mondta Georg

-OK. Szóval terhes vagyok.

Gustav kiköpte az épen szürcsölt narancslevét, Georg pedig félrenyelt az ásványvízében. Mindenki Kittyre nézett, vagyis csak a két fiú, hogy hogyan reagál ő a dologra.

-Most hiába néztek, nem tőlem terhes… -emelte fel mind a két kezét

Elnevettem magamat Kitty eredeti humorán.

-Nem azért nézünk… te tudtad? –Gustav

-Aha. –mondta Kitty

-Ki tudja még? –Georg

-Apa, Viky, meg ti. –mondtam

-És Anyukád?

-Ő még nem tudja, de elmondom ma neki is.

-És ki az Apa? -Gustav

-Egy német pasi. Tomnak hívják.

-És ő tud róla?

-Remélem nem.

-Miért?

-Mert nem szépen váltunk el, és azt hiszi, hogy elvetetem a gyereket. –mondtam

-Esther bonyolult egy életed van neked, hallod-e?

-Tudom…

Egész este jókat nevettünk még, majd hazamentünk. Ahogy beértem az ajtón első dolgom az volt, hogy felhívjam anyát.

-Szia Kicsim, rég beszéltünk!

-Igen, szia Anya!

-Hogy vagy?

-Jól köszi. És te?

-Én is!

-Anya, azért hívlak, hogy elmondjam terhes vagyok.

Süketség… nem hallok semmit.

-Anya itt vagy? –kérdeztem

-I…igen, itt vagyok. –mondta –Mikor? És kitől?

-Kb. 2 hónapja, Tom.

-Megölöm azt a gyereket, csak kerüljön a kezem közé! Majd teszek én róla, hogy ne csináljon több gyereket! Egy ilyen szégyentelen gyerektől van az unokám? Én megőrülök…

-Anya felesleges! Ne legyél mérges! Tom nem tud róla, és ne csinálj vele semmit, ne is mondj neki semmit! OK?

-Jól van! Nem is mennék a közelébe, mert én… olyat csinálnék, ami nem  legjobb.

-Helyes!

-És mikor jössz haza?

-A szülés előtt nem! Nem akarom, hogy bárki is meglásson az ismerősök közül.

-Értem! Jól van Kicsim, ha bármi bajod van, akkor szólj nekem! Repülőre ülök, és megyek!

-OK, köszi Anya!

-Nincs mit!

-Na jól van, nekem még egy csomó képet kell kiválogatnom. Jó éjt anya! Szia!

-Szia Esther, jó éjt!

Letettem a telefont. Megvan mindenki. Mindenki tud mindent… nagyszerű. Most már tisztább a lelkiismeretem. A hónapok rohamosan teltek, a hasam pedig egyre csak gömbölyödött. Kittyvel egy csomó babacuccot vettünk, és kiderült, hogy kislányom lesz rövidesen. Az étrendemet az eddiginél is egészségesebbre vettem, és próbáltam nyugodt lenni, semmin sem felhúzni magamat, vagy legalábbis nem annyira. Viky rendszerint érdeklődött, hogy hogy vagyok, Anya úgyszintén. Apa sokat segített nekem a bútorok elrendezésében, Beate meg néha átdugta az orrát megkérdezni, hogy van-e valamire szükségem. Viky jól végezte a dolgát, mert se Bill, se Tom nem tudott, még csak nem is sejtett semmit. És bevált az elméletem. Azóta, hogy Tom úgy tudja, nem vagyok terhes, nem is hív. A szüli napomon küldött egy sms-t, de egyébként semmi. Ami nem is baj persze. Hiszen ez volt a célom. Egy kicsit azonban félek, mi lesz akkor, ha megtudja mégis…

A G&G talpra állt, és visszatért az üzletbe. Bill nagyon jól végzi eddig munkáját, és úgy látom boldogul is. Nincs szüksége segítségre. Össze is költöztek Vikyvel, vagyis Viky eladta a házát, és Billhez költözött.

Az autóm, ami mát Vikyé, tök jó állapotban van. Egy párszor ugyan már megkarcolódott, de semmi komoly…

Egyszóval 9 hónap úgy telt el, hogy minden a legnagyobb rendben, és a legnagyobb békében.

Megszületett a kislányom is, Lena. Az én vezetéknevemet kapta meg.

Két éve vagyok már kint Angliában, és nem gondoltam, hogy valaha érezni fogok ilyet.

Honvágy… hiányzik anya, Viky, Bill, a házam…

Hiányzik a német levegő, és hiányzik a G&G, teljes személyzetével együtt.

Bár Apánál nagyon jó dolgom van munka terén, hiányzik, hogy otthon legyek egy kicsit…

És Kittynek is úgy megmutatnám hazámat. Én láttam az övét teljes mértékben, mindent…

De ő még nem látta Németországot. A jó öreg német hazát.

Kell! Szükségem van a magdeburgi utcákra. Itt még az eső sem olyan, mint otthon. Itt van Apa…

De hiányzik az ottani élet. Hiányzik az, hogy újra német legyek…

Az évek alatt komolyan elveszítettem ezt. Már angolul álmodok, és angolul beszélek mindenkivel. Apával, akivel eddig németül beszéltem, sokszor szólok hozzá angolul. Nem mondom, hogy elfelejtek szép lassan a saját anyanyelvemen, de érzem, hogy a német Esther König kezd ellaposodni…

Egyik nap csörgött a telefonom.

Meglepő, hogy mi volt kiírva, ugyanis erre nem számítottam… G&G…

-Esther König. –szólok bele

-Szia, Bill vagyok!

-Szia Bill! Hogy vagy? Minden rendben?

-Igen, most épen dolgozom.

-Hát az nagyon jó! És gratulálok, szépen visszatértetek az üzleti életbe.

-Pont ez az, amiért hívtalak.

-Mi az?

-Esther én nem vagyok alkalmas arra, hogy igazgató legyek, nekem nem megy ez! Kérlek gyere vissza, és vedd át a céget.

-Bill, ne viccelj már, eddig is szuperül csináltad!

-Nem, csak azt csináltam, amit te. De megakadtam, én már nem bírom.

-De mi az, ami nem megy?

-Semmi… én nem tudok tárgyalni, nincs jó beszédem. Egy nyomorult kollekciót nem tudok rendesen megcsinálni, nem megy!

-Segítségre lenne szükséged?

-Igen! Vagyis inkább arra, hogy gyere vissza Németországba, és legyél megint te az igazgató. –kérlelt Bill

-Még gondolkozni fogok…

-Jó, és köszönöm! Egyébként veled mi a helyzet?

-Jól vagyok én is köszi! Vikyvel hogy vagytok?

-Jól. Nem rég ünnepeltük meg a 2 éves évfordulónkat.

-Gratulálok. Örülök, nektek.

-Ezt is neked köszönhetjük.

-Jaj, még a végén elpirulok…

-Nem, komolyan… tényleg neked van most valakid?

-Erről ne beszéljünk Bill, rendben?

-OK, persze! Megértem

-Köszi. Őszintén szólva amióta eljöttem. Azóta komoly járás dolog nem volt senkivel.

-Aha…

-De miért érdekel?

-Mert a barátom vagy! És mert keveset dumálunk. És mert tudni szeretném, hogy hogy vagy!

-Jól van. De most le kell tennem, sok puszi nektek!

-OK, szia! Puszi.

Letettük a telefont. Én rohantam fel Lena szobájába. A kicsi ott állt a kiságyában, és sírt.

-Jól van Lena, itt vagyok! Gyere ide! -Emeltem ki a kiságyból –Nincs semmi baj! Itt van Anya…

Örültem Bill hívásának. Örültem neki, hogy visszavár. Vagyis ha úgy akarnám, akkor már most gépre ülhetnék, és el is mehetnék haza. Hiszen úgy is ezt akartam…