38.rész
Hazamentem. Rendezni kell a dolgokat. A lakásba beérve, egyből mentem a nappaliba, leültem, és a kezembe vettem a telefont. Kikerestem egy számot. Csörgetni kezdtem. Kicseng… felkeltem, és járkáltam közben össze vissza.
Majd beleszóltak a vonal túlsó végén.
-Igen?
-Szia Viky!
-Esther… már akartalak hívni! De nem tudtam hányadán, állok veled.
-Tudom… ne haragudj, hogy olyan hamar leteremtettelek.
-Nem, te bocsáss meg!
-Nincs harag Viky. Nem haragszom.
-Komolyan?
-Igen. És… most ugye egyedül vagy?!
-igen, nincs itt senki! Komolyan…
-OK! Szal… a telefon sincs kihangosítva?
-Nem nincs.
-Jól van akkor. Csak azért hívlak, hogy elmondjam, nem leszek gyilkos.
-Megtartod a babát? Ez nagyszerű! Annyira örülök. –mondta –Bill nagyon fog neki örülni, Tom meg főleg.
-Pont ez az. Amiről beszélni szeretnék.
-Igen…
-Szóval.. ha kérhetném, ezt ne mondd el senkinek! Főleg ne Tomnak!
-De… nem fogja tudni, hogy gyereke van?
-De… egyszer meg fogja tudni, nem akarom őt becsapni.
-Étem. Csak még most ne tudjon róla, hogy békén hagyjon, igaz?
-Valahogy úgy… -helyeseltem
-OK! Anyukád tudja már? Mit szólt?
-Ne is mondd! Anya még nem tud róla, és te se mondj neki semmit róla!
-Jól van. Akkor kinek mondtad már el?
-Apának, meg a barátnőmnek, Kittynek.
-Aha… ő angol?
-Igen!
-Jól van Esther… örülök, hogy meggondoltad magadat.
-Hát még én… Beszéltem Apával, és hatottak rám a szavai, tudod milyen ő. Nagyon rámenős is tud lenni.
-Pontosan! –nevetett Viky is
-Na jól van! Csak ezért akartalak hívni.
-Köszi.
-Nincs mit! Apropó. Bill hogy van?
-Jól, köszi! Nagyon komoly lett. Ahogy Tommal csinálják ezt a helyreállítást… Igazi munkás ember.
-Értem. -Nevettem el magamat
-Ne nevess! Tényleg az!
-OK, elhiszem! Csak nehéz Billről ezt elhinni.
-Pedig hidd csak el!
-OK, ha te mondod…
-Igen, én! Egyébként szerintem sikerülni fog.
-Mi?
-A G&G-t felállítani.
-Hát remélem!
-Esther, ha sikerülne. És Billnek nem menne, és azt kérné, hogy gyere vissza! Visszajönnél?
-Ilyenekbe ne gondoljunk bele egyelőre, mert Billnek úgy is sikerülni fog, én tudom.
-De ha mégis…
-Viky itt nincs „ha”. Mert tudom, hogy menni fog!
-De…
-Viky!
-OK, befejeztem. Csak egy igent, vagy egy nemet mondj!
-Talán…
-Már megint ez a túlzott határozottság… Hogy amikor kellene, soha nem adsz határozott választ.
-Ezt már megszokhattad volna.
-Jó, inkább hagyjuk!
-Szerintem is! Le kell tennem!
-OK, köszi, hogy hívtál.
-Örülök, hogy beszéltünk. Szia!
-Szia, és vigyázz magadra!
-Te is! Puszi. Üdvözlöm Billt.
-Megmondom neki! Puszi
Letettük a telefont. Jó volt megbeszélni a dolgokat Vikyvel. Nem akartam én rá haragudni, meg szerintem ő sem akart erre okot adni. Egyszer csak csöngettek.
Kimentem ajtót nyitni.
-Szia Kitty!
-Helló!
-Gyere be!
Behívtam őt, és leültettem.
-Nos? –kérdezte
-Mit, nos?
-Hogy döntöttél?
-Mivel kapcsolatban!
-Esther nem kell a hülyét játszani. Voltál ma az orvosnál?
-Kitty, édesem miért nem ezzel kezdted? Igen, voltam.
-És?
-Egy hónap múlva megyek vissza ultrahangra.
-Helyes… örülök, hogy így döntöttél.
-Tudod beszéltem Apával. Hiányzott már ez a kis fejmosás.
-Az Apai szó, igaz!
-Jaja… Képzeld most beszéltem a barátnőmmel.
-Ja, a Vikyvel?
-Igen.
-És?
Kibékültünk, meg elmondtam neki is.
-Nagyszerű!
-Otthon mi a helyzet?
-Nem tudom. Gustavnak kiadtam alfaparancsba, hogy indítsa be a mosogató gépet, de szerintem még mindig azt az idióta meccset nézi.
-Foci?
-Az… -mondta unottan Kitty
-Hát van az úgy!
-Ja… de hogy reggeltől estig azt a baromságot nézze. Nem tudom mi a jó benne. Futnak egy nyomorult labda után, és izzadnak, mint a ló.
Én csak nevettem, mert ahogy Kitty előadta magát, az maga volt a vígjátékok tetőfoka.
-Te figyelj már! Nem megyünk el este valahova?
-Kire gondolsz pontosan?
-Te, Gustav, Georg meg én.
-Jó! És mire gondoltatok?
-Igazából még csak én gondoltam… -vakarta meg a fejét Kitty gondterhelten –de ha te benne vagy, akkor már a fiúkat könnyű lesz meggyőzni.
-Értem. Akkor gondolkodjunk, hogy hova akarunk menni…
-OK! Mondjuk disco?
Én csak fintorogtam, jelezve, hogy nem a legjobb ötlet.
-Mozi? –kérdeztem
-Unalmas…
-Menjünk el… -kezdtem el
-… kajálni! –Kitty mosolyogva fejezte be a mondatomat
-Én is erre gondoltam! –mosolyogtam
-OK, akkor ma kaja. És hol? –Kitty
-Pizza?
-Mindig azt eszünk.
-Igaz…
-Majd kerítünk valami jó kis helyet.
-OK, de mit szólsz ahhoz az új étteremhez.
-Melyikre gondolsz?
-Tudod… arra a kínaira!
-Jaj, tudom. Jó, menjünk el oda!
-Remek… Mikor?
-Mondjuk 8?
-Teljesen jó. Megfűzöm még Gustavot is. Meg Georgot is fel kell hívni. Beszéljél vele te! Rád jobban hallgat! –mondta Kitty
-Jól van, akkor én meg majd szólok Georgnak.
-OK, én megyek is.
-Kikísérlek.
-Szia!
-Ciao!
Kitty elment, én meg visszamentem a házba…
|