Ő az a lány.

-        Most egyedül leszel? – kérdezte Bill, miközben kísért ki a kocsidhoz.

-        Igen, de csak holnapig. Délután jön Sandie.

-        Akkor melyik nap találkozunk?

-        Nem tudom. Ez a hét most kicsit sűrűbb lesz, mint az előző, de tuti beiktatok egy találkozást veled. És Gustavval is megyek valamelyik nap gyűrűt választani.

-        Te választod a gyűrűt?

-        Igen. – mondtad büszkén. – De tényleg egy szót se senkinek erről.

-        Rendben.

-        Na hívjál, hívlak, a szokásos. – megölelted és beszálltál a kocsiba.

-        Vigyázz magadra!

-        Oké. Szia! – beindítottad a kocsit, integettél, és már mentél is haza.

Visszaértél a koleszba és nagyon jó volt kicsit egyedül lenni. Elmerülhettél úgy a gondolataidban, hogy senki nem kérdezte meg, min gondolkodsz, mi bajod. Elővetted a holnapi órarended és válogattál megfelelő füzeteket az óráidhoz. Be is pakoltál a táskádba, legalább reggel majd nem kell. Fél 7-kor kell kelned, és akkor nem olyan összeszedett az ember. Pakolás után kinéztél egy prospektusból egy éttermet, ahonnan rendeltél magadnak valamit vacsorára. Leültél a tévé elé, és pont elcsíptél valami akciófilmet Silvester Stalloneval, úgyhogy másfél órát ezzel el is töltöttél. Persze közben megérkezett a vacsid is, amit csak bedobtál a mikróba, mert még nem voltál éhes. A film után befeküdtél a kádba, és Markon gondolkodtál. Nagyon jól érezted magad vele. Talán egyszer vagy max kétszer jutott Tom az eszedbe, míg vele voltál. Aztán a gondolatmenet átterjedt Tomra. Amit Melissáról mondott, hogy első randijukon mindent tudott róla és hogy mit kell tennie. Ezt tőled tudta. Mindent, amit Tomról tud, azt tőled tudja és csak ezért tudta elcsábítani. Ez nagyon feldühített, de nem beszélhettél erről Tommal. Melissa hamarosan úgyis valószínűleg besokall, hogy nem adhatja önmagát. És mi lesz, ha szakítanak? Tom majd újra bepróbálkozik nálad? És ha te akkor Markkal leszel? Na ez az, amit jósoltál a jövőtöket illetően még áprilisban. Hogy mindig rossz alkalmakat választotok az újrakezdésre.

Fürdés után megetted a rendelt vacsorádat és lefeküdtél aludni. Pontban fél 7-kor csörgött a vekker és nincs mit tenni, kelni kell és elkészülni. Szokásos reggeli kávé, zuhany, fogmosás, ruha, haj, magadhoz veszed a táskád és indulás. Útközben betérni a pékségbe valami finom, friss és még meleg reggelit venni, és onnan egyenesen irány a suli. Háromnegyed 8-kor már keresed a termedet, 8-kor kezdődik az első órád. Egy óra itt nem 45 perc, mint a középiskolában. Nem ám. 1 óra és 20 perc. Ami viszonylag gyorsan telik, ha az embernek olyan barátai és viharos kapcsolatai vannak, mint neked és ezen lehet elmélkedni. Közben természetesen megreggelizni és félig meddig még az óra anyagára is figyelni. Ily módon a hétfőd gyorsan lezajlott. 4 órád is volt, ami délután 2-ig tartott. Az utolsó órádon már igen csak kezdett nehezedre esni leküzdeni az alvásigényedet. Nagyon el voltál már fáradva és semmi másra nem vágytál, mint hazaérni és bedőlni egy jól megérdemelt délutáni alvásra a puha, jó illatú párnáid közé.

Persze a te életedben nem minden úgy zajlik, ahogy azt te előre eltervezed. Ahogy beléptél az ajtódon Gustav hívott fel, hogy neki a ma délután lenne a legalkalmasabb a gyűrű megvásárlására. Fantasztikus. Nem csak hogy nem tudsz aludni, még vezethetsz is közel fél órát a megbeszélt találkozóhelyig. Nincs mit tenni. Vissza a parkolóba, be a kocsiba, övet becsatol, indít és irány Gustav kívánságának teljesítése. Hogy ne vágj fancsali képet ehhez az egészhez, útba ejtettél egy mekit, ahol vettél magadnak egy hatalmas jeges kávét, hátha az felébreszt. Mire odaértél a bolt előtti parkolóba, már sokkal frissebbnek érezted magad. 5 perc múlva Gustav is megérkezett.

-        Szia, bocs a késésért. – puszilt meg.

-        Nem baj. Kb 5 perce várok csak.

-        Úgy éreztem a hangodon, hogy nem igazán volt a legalkalmasabb pillanat, amikor hívtalak.

-        Á, dehogy. Szívesen jöttem, csak nagyon fárasztó délelőttön vagyok túl.

-        Ígérem, gyorsan végzünk.

-        Oké, menjünk akkor be.

Bementetek egy ékszerüzletbe. Gustav elmondta, milyen céllal jöttetek és a hölgy, aki segítségetekre volt, egy pulthoz vezetett benneteket.

-        Amit Önök keresnek, az ezen a pulton lesz szerintem. Egy visszafogott, fiatal hölgynek itt találnak megfelelő eljegyzési gyűrűt. Csak szóljanak, ha választottak.

Odaálltatok a pulthoz és elkezdtétek mustrálni a választékot. Egyből megakadt egy gyűrűn a szemed. Nagyon meg tetszett. Megbabonázott, mintha érzelmileg kötődnél ehhez az ékszerhez valamiért. Gyönyörű volt. Fehér arany karika, a közepén egy viszonylag nagyobb halványrózsaszín kővel.

-        Ez gyönyörű. – mondtad Gustavnak, de egy pillanatig sem vetted róla le a szemed.

-        Nem mondod, hogy azt szúrtad ki?

-        Miért?

-        Nem kéne erről beszélnem, mert ez nem esik majd jól neked, de tudod melyik gyűrű ez?

-        Nem.

-        Ezt vette neked Tom. Vagyis egy pont ugyan ilyet.

Akaratlanul is könnybe lábadt a szemed, de nézted tovább ezt a csodaszép ékszert.

-        Jól vagy? – tette válladra a kezét.

-        Persze. – szipogtad és legördült egy könnycsepp az arcodon. Amiről azt hitted már nem következhet be. És tessék. A szemed megint könnyes és az oka, Tom.

-        Sajnálom, ezért nem akartam elmondani.

-        Semmi baj.

-        Egyébként tényleg fantasztikusan néz ki ez a gyűrű.

-        Vedd meg ezt Dettinek. – fordultál most először Gustav felé.

-        Hogy?

-        Igen. Ezt válaszd. Nem tudom ő hogy lenne vele, de ha erre a gyűrűre nézek, olyan érzést kelt bennem, mintha megszűnne a külvilág és csak a szép emlékek jutnak eszembe.

-        De nem lesz neked rossz, az ő kezén azt a gyűrűt látni?

-        Van ebből halványkék változat is, ha a rózsaszínű nem tetszik Önöknek. – lépett oda a hölgy hozzátok.

-        Mit szólsz? – kérdezett téged Gustav.

-        Szerintem azt kell választanod.

-        Akkor azt a kéket kérnénk.

-        Felpróbálja hölgyem? Tudni kell a méretet.

-        Ez most nem a legjobb ötlet. – Gustav.

-        Ugyan, adja csak ide. Dettinek közel ugyanakkora gyűrűs ujja, mint nekem.

-        Biztos? – Gustav.

-        Igen.

-        Itt is van. – kihúzott egy fiókot és elővette belőle a kis kék köves gyűrűt. Felhúzta az ujjadra. Fura érzés kerített hatalmába. Hisz ez pont olyan, mint aminek most a te ujjadon lenne a helye. Erre nem számítottál. Amikor megpillantottad azt a gyűrűt, egyből hatalmába kerített egy addig ismeretlen érzés. Most már tudod, hogy mi volt az. Érezted, hogy ez lesz az.

-        Tökéletes. – mondtad, de egy pillanat múlva már vetted is le magadról és a kezébe adtad.

-        Akkor ezt kérjük. – Gustav.

-        Jöjjön, becsomagoljuk. – hölgy.

-        Én kint leszek. – mondtad, és már csukódott is mögötted a bejárati ajtó.

-        Valami rosszat mondtam? – hölgy.

-        Nem, dehogy. Csak tudja ez egy hosszú történet. Emlékszik, Tom Kaulitzra?

-        Igen, hogy ne. Itt vásárolt nálam gyűrűt. Pont egy ilyet, mint most Ön.

-        Ő az a lány, akinek azt a gyűrűt szánta.

-        Ezek szerint a gyűrű nem ért célba.

-        Hát mondjuk úgy, hogy nem jött össze a dolog. Szólva ő az a lány, és úgy néz ki még nem sikerült kihevernie a dolgot.

-        Remélem Önnek és a kiválasztott hölgynek, nagyobb szerencséje lesz.

-        Hát ezt én is remélem.