Billnek igaza van.

Miután ezt a kijelentésedet tetted furcsa kifejezés ült Tom arcára. Utoljára akkor láttál rajta hasonlót, mikor elmentél Briannal randizni.

-        Téged Mark zavar, vagy ha más valakivel próbálnám helyretenni a szerelmi életemet, akkor is ilyen arcot vágnál?

-        Milyen arcot? – kérdezte, pedig tudta jól, hogy mire gondolsz.

-        Mindegy, hagyjuk.

-        Semmi bajom Markkal. Jó fej srác, és úgy látom rendes is veled.

-        Akkor jó.

-        És te kedveled Melissát?

-        Hát hogy őszinte legyek, nem az a típus, aki a legjobb barátnőm lehetne, de szimpatikus.

-        Tudod, ő sok mindenben hasonlít rád. Valahogy néha úgy érzem, hogy veled vagyok. Hülyén hangzik?

-        Hát inkább furcsán.

-        Csak nem tudom, hogy csinálja. Tudta az első randin, hogy mit kell kérdeznie, mondania, mikor kell hallgatnia, ilyenek.

-        Értem. De ezt most ne velem beszéld meg, kérlek.

-        Bocsi, csak veled mindig olyan jó beszélgetni, hogy elfelejtem, mi is a helyzet köztünk.

-        Ez jól esik. Mikor ilyen kedves vagy és csak beszélgetünk.

-        Pedig ez igazán ritkán fordult elő eddig.

-        Jó ezt látni végre! – ült le közétek Bill, és mindkettőtök combjára rátette a kezét. – Remélem, most már így maradtok. Nincs veszekedés, nem utáljátok egymást, és meg lehet veletek maradni egy közös légtérben.

-        Megpróbáljuk. – mondtátok egyszerre egymás szemébe nézve.

-        Helyes! Akkor most én le is fekszem.

-        Én is. Eléggé elfáradtam. – te.

-        Én még tévézek. Jó éjt!

-        Jó éjt, Tom. – mondtad és felmentél a vendégszobába.

-        Miben maradtatok Melissa ügyileg? – kérdezte bátyját Bill.

-        Megígértem, hogy ha átmennék hozzájuk, szólok előtte. És nem veszem figyelembe azt, hogy őt zavarja, ha minket mondjuk csókolózni, lát.

-        Akkor jó. Talán neki is összejön ez a dolog Markkal. És akkor már három boldog párunk lesz. Főleg…hupsz. – fogta be a saját száját Bill.

-        Főleg ki?

-        Gustav és Detti.

-        És miért?

-        Nem mondhatom el! – fogta még mindig a száját és hevesen bólogatott.

-        Ne már. Valami készülődik, és én nem tudok róla?

-        Majd szombaton megtudod.

-        Hát ez igazán remek. Gyűlölöm a titkolózást. Főleg, ha nem vagyok benne. …(neved) mindent tud mi?

-        Gustav elmondta neki.

-        Jól van, akkor majd úgyis kicsúszik a szádon. Ismerlek. A nagy titkokat nem tudod magadban tartani.

-        Tényleg ne faggass, mert nem akarom elszólni magam.

-        Oké-oké. Nem faggatlak.

-        Köszi. Na itt a lóvé fele. – kacsintott és oda dobta az ölébe a közösen elnyert pénzt. – Én megyek aludni.

-        Oké, reggel keltsetek fel, és együtt reggelizzünk.

-        Rendben. Ja és egy kérdés még. Honnan gondoltad olyan biztosan, hogy nem csókkal fognak elköszönni?

-        Mondtam mielőtt elmentek, nem? Lúzer ez a srác. Nehéz lesz így meghódítania őt. …(neved) azt szereti, ha rámenős a partnere, aki mellett mindig nevethet, de biztonságban is érezheti magát.

-        Szóval csak olyan srác jöhet szóba, aki olyan, mint te?

-        Persze, hogy nem.

-        Akkor szerintem csak féltékeny vagy.

-        Dehogy! – háborodott fel Tom.

-        Dehogynem!

-        Na én ezt nem hallgatom most. Nincs kedvem magyarázkodni, úgyis olyan makacs és önfejű vagy.

-        Mert igazam van.

-        Nem vagyok féltékeny, és jó lenne, ha ezt a megérzésedet nem is terjesztenéd. – most már ezt egy kicsit emeltebb hangon mondta, de ügyelt azért arra, hogy rajtuk kívül ezt a beszélgetést senki – főleg te - ne hallja. Felállt és felment a szobájába.

Leült az ágyára és már hívta is a saját bejáratú lelki szemetesét, Georgot.

-        Szia, alszol már?

-        Most már nem. Mi olyan fontos így hajnalban?

-        Gyűlölöm, mikor Billnek igaza van, és még az orrom alá is dörgöli. – mérgelődött.

-        Miben van igaza?

-        Azt mondta, szerinte azért fúrom Markot, mert féltékeny vagyok.

-        Haver ez nem csak Bill fejében fordult meg.

-        Eddig azt hittem, nem vagyok féltékeny, de rémes volt ma azt lesni az ablakból, hogy fog-e tőlem pár méterre egy másik sráccal csókolózni vagy nem.

-        Pedig valószínűleg fogod még más sráccal látni.

-        Tudom, de most még nem akarom.

-        Jobb azt látni, hogy utánad vágyakozva állandóan rosszkedvű?

-        Nem.

-        Hát akkor ezt gyorsan verd ki a fejedből. Békélj meg ezzel a dologgal, ahogy ő is megbékélt Melissával. Ő sem áskálódik ellene. …(neved) már nem a tiéd.

-        Tudom. Totál össze vagyok zavarodva. Egyszer dühös vagyok rá, amiért nem korábban próbálta helyrehozni a dolgokat, és akkor a hotelben nem hagyta, hogy végig mondjam, amit akartam és odaadjam a gyűrűt. Máskor pedig örülök, hogy Melissával alakulnak a dolgok és szinte eszembe se jut …(neved).

-        Nem tudok már mit hozzáfűzni a dologhoz. Melissa jó csaj és eddig még hibát sem találtál benne. Gondolj erre, és ne foglalkozz …(neved) szerelmi életével. Abból már kiléptél, nem a te dolgod.

-        Igazad van. Kösz, hogy helyre raktál megint.

-        Nincs mit, haver, ezért tartasz.

-        Ez igaz. – nevetett. – Na, akkor aludj vissza. Holnap beszélünk!

-        Oké. Jó éjt!

Letették a telefont és végre mindenki aludt. Már világosodott, de ez nem gátolt meg senkit abban, hogy végre becsukja a szemét, betakarózzon és lehetőség szerint délig fel se keljen.

Ez így is lett. Délben kopogott Bill a szobád ajtaján. Te még az ágyban feküdtél, és a tegnap kapott pólódban nyújtózkodtál.

-        Gyere. – mondtad két ásítás között.

-        Jó reggelt. – ült le melléd az ágyra.

-        Neked is. Habár anyud reggelijével lenne tökéletes ez a reggel.

-        Már készül. Ő keltett egy 10 perce, mert mennek valahova, és előtte megkérdezte, akarunk-e reggelizni.

-        Téged felkeltett 10 perce és már itt is vagy?

-        Igen. Farkas éhes vagyok, és nem tudok korgó gyomorral tovább aludni.

-        Megmosakszom és mehetünk is. – mondtad és felálltál. Amíg megmosakodtál és kicsit felfrissítetted magad, Bill felkeltette Tomot is. 20 perc múlva lementél és leültél az asztalhoz.

-        Jó reggelt. – köszöntött Gordon.

-        Jó reggelt. – puszilt meg Simone.

-        Jó reggelt.

-        Jól aludtál? – Simone.

-        Igen, köszönöm. Nem akartam már olyan későn haza kocsikázni.

-        Jól van szívem. Én örülök, ha itt vagy nálunk. – mondta mosolyogva és letett eléd egy tányért.

-        A fiúk? – Gordon.

-        Bill átment Tomhoz, felkelteni őt.

-        Na, akkor rájuk még várunk egy ideig.

-        Sziasztok! – jöttek le együtt a lépcsőn.

-        Mi a manó! Ti ketten 20 perc alatt felkeltitek egymást és el is készültök a reggelihez? – Gordon.

-        Gondolom, a kis vendégünknek köszönhetjük ezt. – Simone.

Leültek a két oldaladra, kaptak ők is egy-egy tányért és nekiálltatok végre reggelizni. Simone kitett magáért. Mindent elétek tett, aztán el is mentek otthonról. Ti csak ültetek, oldaladon a két legfontosabb ember és csendben ettétek, amit az édesanyjuk készített nektek. Mint három testvér. Ezt hihette volna rólatok, aki lát titeket, így együtt. Pedig a viszony köztetek közel sem volt testvéri. Billel talán az volt, de az is a testvérinél kicsivel komolyabb érzés. Tommal pedig nem kell magyarázni. Szerelem és néha utálat. Mint egy tönkrement mágnes. Magától választja a pólusokat. Hol vonzza egymást a két oldal, hol pedig taszítja. Lehet ezt alakítani és átvenni az irányítást a mágnes felett. Most úgy néz ki, menni fog ez nektek, de eddig nem sok minden történt úgy, ahogy elterveztétek. Most úgy döntöttél, hagyod magától megtörténni a dolgokat. Folysz az árral és minden úgy lesz, ahogy lennie kell.