85. rész
Melissa „főz”.
- Észrevetted, hogy nem sírtam? – kérdezted Billt, miután már jó éjt kívántatok és felvettétek az alvó pózt.
- Helyes, gyűlölöm, mikor sírsz a testvérem miatt. – fordult feléd és átkarolt. – Na, gyere ide, aludjunk.
- Már nem tudom elképzelni, milyen volt, mikor még nem ismertelek téged.
- Volt ilyen? – mosolygott.
Hamarosan elaludtatok. Úgy délig aludtatok, arra keltél, hogy Melissa hangoskodik a konyhában az edényekkel. Felvetted a köntösöd és kimentél.
- Mit csinálsz? – kérdezted Melissát.
- Főzök.
- Hogy mit? – kérdezted, mintha rosszul hallottad volna.
- Jó, igazából rendeltem, csak úgy kell tűnnie, mintha én főztem volna.
- Minek is?
- Áthívtam Tomot ebédre.
- Hogy mit csináltál?
- Jó reggelt lányok! – lépett ki Bill a szobádból.
- Na, ha neked éjszakai vendéged volt, ebédre csak áthívhatom a testvérét. – kérte ki magának Melissa.
- Főztél Tomnak? – nézett az egyik edénybe Bill.
- Igen. – felelt büszkén.
- Rendelte. Nem ő főzte. – helyesbítetted a kijelentését.
- Légyszi ne áruljátok el neki. Tudom, hogy imádja a milánóit, és én nem igazán tudok pirítósnál többet összeügyeskedni.
- Na, én visszafekszem. – vont vállat Bill és bement a szobába.
- Én lezuhanyzom. – csaptad be magad után a fürdő ajtaját. – Mikor jön? – néztél ki az ajtón, mikor leesett, hogy Tom itt ebédel nálatok.
- Kb. fél óra múlva.
- Remek. – csuktad vissza az ajtót.
Lezuhanyoztál, fogat mostál, és mire kijöttél Tom már ott ült a kanapén.
Nem köszöntél neki, csak bementél a konyhába és melegítettél magadnak egy kávét.
- Szólhattál volna előbb. – szóltál ki a konyhából Melissának célozva.
- Te sem szóltál, hogy Bill itt alszik. – jött a válasz.
- De Bill nem is volt útban senkinek az éjszaka kellős közepén.
- Miért neked Tom útban van?
- Szükséges, hogy erre válaszoljak? – fogtad a kávédat és bementél a szobádba.
- Úgy látom, nem maradtatok jóban a szakítás után. – ült le Melissa Tom mellé.
- Hát nem mondanám, hogy barátok vagyunk. De hagyjuk is ezt a témát.
- Oké. Nem tudom, szereted-e amit főztem, de remélem ízleni fog.
- Mit főztél?
- Milánóit.
Tom magában húzott egy újabb strigulát, ami Melissa tökéletességét növeli, majd felállt és már ült is le az ebédlőasztalhoz.
- A kedvencem.
- Nahát, én is nagyon szeretem. – tettette meglepettségét Melissa.
- Most itt akarsz kuksolni, amíg Tom el nem megy? – húzta le rólad a takarót Bill.
- Igen, úgy terveztem.
- Ne már! Gyere, én éhen halok. Menjünk el valahova enni.
- Ti meg az éhenkórász beletek!
- Na, öltözz fel, addig én elfoglalom a mosdót. Van egy felesleges fogkeféd?
- Tudod, hogy nekem mindig van. Ott a szekrényben.
- Mire visszajövök, remélem, fel leszel már öltözve, és el is húzunk innen. Oké?
- Az jó lenne.
Bill úgy is tett, ahogy mondta, megmosakodott, fogat mosott. Mikor jött ki a fürdőből, Melissa már ment is be.
- Igazán szólhattál volna, hogy itt ebédelsz. Főleg a tegnapi után. Ez mégis csak az ő lakása.
- Nem gondolod, hogy lemondom a randimat, amin a csajom a kedvenc kajámat főzi meg, csak azért, mert …(neved) nem hajlandó normális keretek között bonyolítani a szakításunkat.
- Ne legyél vele ilyen. Lehetnél kicsit megértőbb. Emlékszel, azt mondtad, jól fogadta, mikor megmondtad, hogy Melissával szeretnél randizni.
- Igen. Nagyon. Azért nem értem, hogy most meg miért viselkedik így velem.
- Olyan naiv vagy.
- Georg is ezt mondta.
- Igen, mert ő is tudja, hogy …(neved) aznap azért ment át hozzád, hogy elmondja, még mindig szeret és szeretné tiszta lappal újra kezdeni a kapcsolatotokat. Erre te előálltál azzal, hogy a ti kapcsolatotokon okulva milyen jó lesz majd Melissával.
- Basszus. – esett le az álla Tomnak.
- Igen, basszus. Ezért nem szeretne veled találkozni még egy ideig, és ezért szar neki, hogy itt vagy Melissával.
- Esküszöm, hogy ez nem fordult meg a fejemben.
- Hihetetlen, hogy nem gondoltál rá.
- Szegény, akkor most megint sikerült belegyalogolnom a lelkébe.
- Na mindegy, a lényeg, hogy most már tudod az okát, amiért így viselkedik. De te erről nem tudsz, érted?
- Egy szót se szólok. – ígérte meg Tom.
Eközben öltözködtél a szobádban és csörgött a telefonod.
- Igen?
- Szia, Mark vagyok.
- Szia.
- Lehet, hogy későn szólok, de van már programod ma estére?
- Még nincs.
- Nagyon jó. És hogy állsz Bon Jovival?
- Na, ilyet még pasi nem kérdezett tőlem, mielőtt randira hívott volna. – nevetted ki.
- Jaj, nem úgy. – nevetett ezen ő is. – Habár ez tényleg furán hangzott. Szóval egy barátomat beosztották ma éjszakai műszakba, így ugrott a ma esti Bon Jovi belépője. Megkérdezte, elmennék e helyette. Gondoltam, mivel két személyre szól a belépő, eljöhetnél velem.
- Nagyon szívesen.
- Ma este 8-kor kezdődik a koncert Münchenben. 6 körül el kéne indulni.
- Rendben. Most mennyi az idő?
- 2 óra.
- Oké. Mit szólnál, ha 6-ra oda mennék hozzád? Itt van nálam Bill, és úgy is haza viszem.
- Oké, 6-kor várlak.
- Ott leszek. Köszönöm.
- Én köszönöm. – felelte és letette a telefont.
Indulásra készen, és már sokkal jobb kedvvel léptél ki a szobádból.
- Mehetünk? – kérdezted Billt.
- A szobádban van a nyakláncom meg a cipőm. Azt még felveszem. Egy pillanat.
- Mikor jöttök vissza? – Tom tőled.
- Nem tudom. Eszünk valamit, itt nem messze. – felelted egyhangúan.
- Abba a gyorskajáldába mentek? – csatlakozott Melissa is.
- Igen. Isteni a gyrosuk. Neked mikor megy a géped?
- 5 körül kell elindulnom.
- Akkor még találkozunk.
- Kész vagyok. – jött vissza Bill, és már mentetek is enni.
- Ez a Melissa most komolyan beadta Tomnak, hogy ő főzött? – Bill.
- Úgy tűnik. De ha Tom bedől, akkor úgy kell neki.
- Egyébként hova megy ma Melissa?
- Haza, Angliába. Majd kedden jön csak haza.
- Akkor este csinálunk valami közös progit, vagy nem akarsz Tommal lenni?
- Ami azt illeti, van már programom.
- És mi az?
- Mark elhívott Münchenbe, Bon Jovi koncertre.
- Hm… Első randi. Mit gondolsz?
- Semmit. Nem szándékozom összejönni vele, csak jól érezni magam. Megismerkedünk, elleszünk és látom Bon Jovit. – mosolyogtál.
- És mikor lesz a koncert?
- 8-kor kezdődik, Mark azt mondta 6 körül el kéne indulnunk. Akkorra viszlek haza, az jó?
- Persze. Csak nem akarok láb alatt lenni, mikor készülődsz.
- Te nekem sosem vagy láb alatt Bill!
- Hát jó. Akkor mi majd a fiúkkal elökörködünk este. Tényleg még mindig nem mondhatod el, amiről Gustavval beszéltetek?
- Ne próbálkozz szívem, nem fogom elárulni! Hamarosan meg fogod tudni.
- Szerintem én már tudom. – vágott sejtelmes arcot.
- És szerinted mi az?
- Szerintem összefüggésben van azzal, hogy egy évesek lesznek szombaton. Nos a koncert is szombaton lesz. Ha készül valamire Gustav, akkor az nagy dobás lesz. Így levonva a következtetéseket, úgy gondolom, meg akarja kérni Detti kezét. Jól mondom? Ismerem ezt a mosolyodat. Eltaláltam.
- Igen, okoskám, de el ne mond Gustavnak, hogy tudod.
- Előttem semmi sem marad titokban. – vigyorgott büszkén.
|