-Nem akarlak elveszíteni!-, A szemébe néztem, ami kicsit csillogott a könnyeitől.

-Nem fogsz!... Soha!-, Csókoltam meg... Teltek múltak a napok, és már szombat volt. Épp Svájcban voltunk. A fiúknak este megint koncertjük volt. Kb. éjjel fél 12-kor jött csak meg Bill. Én a szobánkban olvasgattam az ágyban, de mivel kicsit fáradt voltam, a könyvvel a kezemben aludtam el. Halkan jött be, és a lakosztályban lévő hálóba is óvatosan nyitott be. Látta, hogy elaludtam, ezért elment tusolni, utána egy törölközővel a derekán tért vissza a szobába. Miután átöltözött, óvatosan bemászott az ágyba mellém. Én erre felébredtem.

-Szia!:)-, Néztem rá.

-Szia! Felébresztettelek?-, Puszilta meg mosolyogva a homlokomat.

-Igen, de nem baj.:)-, Hajtottam a fejem a mellkasára.

-Biztos?-, Simogatta a hátam.

-Ühüm.:)-, Bújtam a nyakához.

-Mit olvastál?-, Tette le a könyvet az éjjeliszekrényre, miközben megnézte a címét.

-Valami unalmas izét. Magyarul van egyébként.:)-, Mondtam, mikor a címre nézve fura fejet vágott.

-Akkor azért nem értettem.:)-, Csókolt meg.

-Ühüm.:)-, Egy hirtelen ötlettől vezérelve rámásztam, és megcsókoltam.XD

-Mit szeretnél?-,Vigyorgott, és átölelte a derekam.

-Hááát... Menjünk el zuhanyozni!-, Néztem a szemébe.

-Ok, benne vagyok!:)-, Ült fel, így az ölébe kerültem.

-Mondjuk én már zuhanyoztam, de midegy.-, én

-Én is, de nem baj!:)-, Puszilt meg mégegyszer, aztán elmentünk zuhanyozni.

-Szeretlek!-, Simogatta az arcom az ágyon fekve.

-Én is téged!-, Lassan megcsókoltuk egymást, az elkövetkezendő egy óra történéseit pedig mindenkinek a fantáziájára bízom.;)

-Kibonthatom a hajad?-, Nézett rám, mikor már egymás mellett feküdtünk, pontosabban én félig a mellkasán.

-Persze!-, Mosolyogtam rá és hagytam, hogy óvatosan kivegye a gumit a hajamból.

-Gyönyörű a hajad!-,Simított rajta végig csillogó szemekkel.

-Köszi! A szőke tincsem is tetszik?-, Néztem rá félve.

-Igen. Nagyon aranyos.:)-, Puszilt meg.

-Nem fáradtál el a koncertezéstől?-, én

-De , egy kicsit, de a szokásosnál most valamiért kevésbé. Húzott közelebb magához.

-Holnap szabadnapotok lesz?-, Néztem rá, és átöleltem a derekát, vagyis inkább a hasánál.

-Ühüm... Holnap nem kell korán kelni.:)-, Bill

-Hm, az jó! Legalább lustizhatuk még egy kicsit.:)-, Hunytam le a szemem.

-Aha.:)-, Csukta be ő is a szemét.

-Aludj jól!:)-,Bill

-Te is!:)-,Nemsokára mindkettőnket elnyomott az álom. Másnap 10-kor ébredtem fel. Bill még nagyban aludt mellettem, ezért óvatosan kikeltem az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Épp zuhanyoztam, mikor hallottam, hogy kinyílik a fürdő ajtaja. Bill egy boxerben sétált be, aztán elhúzta a zuhanykabin ajtaját, és fáradtan rámmosolygott:

-Jöhetek?:)-, Bill

-Gyere!:)-, Levette a boxerét, aztán hagyta, hogy behúzzam magam mellé.

-Látom, még nem nagyon ébredtél fel.:)-, Öleltem át a derekát.

-Hát, nem igazán.-, Nevette el magát, és ő is átölelt.

-Tom nincs nagyon kiakadva, hogy csak én jöhettem most, és Sarah nem?-, Néztem fel rá.

-Hát, eleinte duzzogott egy picit, de már lenyugodott. Sarah pont utánad fog kijönni, és a turné végéig Tommal lesz, úgyhogy már nem olyan ideges miatta.:)-, Csókolt meg.

-Akkor jó!:)-, Kb. még fél órát zuhanyoztunk, aztán visszamentünk a szobába és felöltöztünk. Én még öltöztem, mikor Bill már készen volt. Nagyon érdekelte a könyv, amit előző este olvastam.

-Öhm, Emma!-, Bill

-Tessék?-, Vettem fel a felsőm, és odamentem hozzá ( ő az ágy másik felénél állt).

-Ezt milyen betű?-, Bökött rá a szerző nevében egy ó-ra.

-Az hosszú ó.-, én

-Aha... Akkor olyan, mint az o, csak hosszan mondjátok?-, Nézett  értetlenül.

-Pontosan.-, Öleltem át a derekát.

-Én ez?-, Bökött rá egy é-re.

-Az meg é.-, én

-Értem... De nálatok nem úgy van, hogy ezek a betűk vessző nélkül is vannak?-, bill

-De. Azok a rövid magánhangzók, amiken meg van vessző, azok a hosszú magánhangzók.-, Magyaráztam.

-És ezt hogy mondjátok?-, Mutatott egy a-ra.

-Azt a-nak, ha viszont van rajta vessző, akkor meg á-nak.-, Bújtam hozzá.

-Akkor ezt hogy is kell mondani?-, Kérdezte a könyv címére utalva.

-Fekete gyémánt.-, Olvastam fel.

-Fe-ke-te gye...-,Bill

-Majdnem.-, én

-Gyé...gyé...öhm...gyé-mánt.-, Bill

-Okosfiú!-, Pusziltam meg.

-Köszönöm... terrornéni!-, Vigyorgott.

-Hé, ez az én találmányom! Csak én mondjuk terrorbácsinak hívtalak, amikor németül tanítottál.-, Mondtam durcásan.

-Na, ne haragudj!-, Fordult felém, és átölelt.

-De haragszom!-, Fontam össze a karjaimat a mellkasomon.

-Cica!-, Bújt a nyakamhoz.

-Hagyjál!-, Dúzzogtam tovább.

-Nem hagylak!-, Döntött le az ágyra, és fölémtérdelt.

-Gonosz vagy, mert így sehogy se tudok menekülni.-, én

-Nem baj, nem is kell! Nem bántalak!:)-, Hajolt le, és megcsókolt.

-Biztos?-, Néztem a szemébe.

-Biztos!:)-, Adott egy puszit a nyakamra.

-El fogsz így aludni, hallod?-, Simogattam meg 5 perc múlva a hátát, mert még mindig a nyakamnál szuszogott.

-Hát, az lehet...-, Nyüszögött.

-Kifáradtál a nagy munkában?-, Kacagtam fel.

-Kikérem magamnak! Én komoly fizikai munkát végzek!-, Motyogta álfelháborodottan még mindig a nyakamba.

-Oh, te dolgozó férfi!:)-, Öleltem át...