Billel megbeszéltem, hogy 29.-én megyek ki hozzjáuk... Bár azt mondtam neki, hogy csak egy délutáni géppel megyek, mert meg akartam lepni.:)... Mikor reggel leszállt a gépem, Billék egyik testőre fogadott:

-Jó napot, Kisasszony!:)-, testőr

-Jó napot!-, Mosolyogtam rá.

-Milyen volt az útja? Minden rendben volt?-, Kérdezte, miközben a bőröndömmel a kezében elindult a parkoló felé.

-Igen, szerencsére nem volt semmi gond. Billék merre vannak?-, Kérdeztem.

-Még a szállodában, mert ma pihenőnap van nekik, este meg ugye indulunk tovább.-, Mondta, miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Miután elindultunk, nagyjából 20 perc múlva megérkeztünk a szállodához. Láttuk, hogy a főbejáratnál áll néhány rajongó, ezért hátulról mentünk be úgy, hogy ne vehessenek észre. A testőr segítségével eljutottam a szobájáig.

-Tessék!-, Válaszolt Bill a kopogásra. Én az ajtó mellett álltam, hogy ne vehessen észre.

-Herr Kaulitz, hoztam magának valakit!-, Mosolygott rá.

--Igazán? Kit?-, Kérdezte csodálkozva.

-Őt!:)-, Állt odébb az ajtóból, hogy Bill láthasson.

-Szia!:)-, Köszöntem neki.

-Cica!:)-, Rohant hozzám, és megölelt. A testőr gyorsan elment.

-Annyira hiányoztál!:)-, Bújtam a nyakához, és halkan a fülébe súgtam. Már könnyes volt a szemem.

-Te is nekem! Nagyon!:)-, Éreztem, hogy az ő arca is nedves a könnyeitől.

-Hogy hogy itt vagy? Azt hittem, hogy csak délután jössz.-, Tolt el egy picit magától, és a szemembe nézett.

-Meg akartalak lepni.:)-, én

-Sikerült! Annyira örülök, hogy itt vagy!:)-, Ölet újra magához.

-Örülök, hogy örülsz!:)-, Öleltem át  nyakát. Egy kicsit elhajolt tőlem, aztán a homlokomnak döntötte az övét.

-Szeretlek!:)-, Nézett mosolyogva a szemembe.

-Én is szeretlek!:)-, Lehunytam a szemem, és szorosabban odabújtam hozzá. Megpuszilta a szám, amiből rövid időn belül csók lett. Már nagyon rég nem éreztem a közelségét, ezért valahogy megkönnyebbültem, mikor végre-valahára tudatosult bennem, hogy velem van.

-Nem is mondtad, hogy ilyen nagy szobád van.-, Néztem körbe.

-Hát...nem akkora cucc.:)-, Bill

-Ez egy lakosztály!-, Ámuldoztam.

-Tetszik?:)-, Lépett mögém és átölelte a derekam, mikor az erkélyen néztem ki, ami a szálloda melletti kis parkszerűségre nézett.

-Ühüm, nagyon!:)-, Fogtam meg a kezét...

-Hiányoztál!-, Simított ki egy tincset az arcomból, mikor az ágyon feküdtünk egymással szemben.

-Te is!:)-, Hunytam le a szemem és hagytam, hogy közelebb húzzon magához, aztán szorosan átöleljen.

-Ma egész nap együtt lehetünk?-, Néztem rá.

-Igen, csak este kell elindulnunk, addig viszont azt csinálunk, amit akarunk.:)-, Simogatta a derekam.

-Jól hangzik.-, Mosolyodtam el sejtelmesen.

-Mire gondolsz?-, Vigyorogva fölém mászott, és a kezein megtámaszkodott a fejem mellett.

-Hááát...-,Átöleltem a nyakát.

-Mit szólsz mondjuk ehhez?-, Csókolt meg.

-Hm, tetszik az ötlet!:)-, Húztam közelebb magamhoz és megcsókoltam. Épp kezdtünk belemelegedni, mikor valaki kopogott.

-Neee!-, Nyávogtunk fel mind a ketten.XD

-Ennyire azért nem kell örülni!...Hupsz!-,Mondta Tom, ahogy beljebb jött.

-Tom drága, ha megvárnád, mi kiszólunk, hogy jöhetsz...-, én

-Ok, ok! Boccs!-, Huppant le mellénk az ágyra.

-Mindegy...-, Mászott le rólam Bill, és felültünk.

-Van valami programotok mára?-, Tom

-Nem nagyon. Kitaláltatok valamit?-, Bill

-Hát, Gustavék el akarnak menni körülnézni, David meg elintézett nekünk egy városnézést. Jöttök?-, Tom

-Mikor indulunk?-, én

-Kb. 3-kor.-, Tom

-Hát... Te mit szólsz hozzá?-, Nézett rám Bill.

-Én benne vagyok, ha te is.-, én

-Akkor megyünk, de most egy kicsit hagyj minket!-, Nézett kérlelően Tomra.

-Ok, megyek, felhívom Saraht.-, Sétált az ajtó felé.

-Rendben!-, Bill és én.

-Hol is tartottunk?-, Kérdezte vigyorogva, miután Tom elhagyta a szobát.

-Nem is tudom...-, Öleltem át a nyakát.

-Hm... Én sejtem.-, Mászott fölém vigyorogva.

-Igen? Akkor emlékeztess!:)-, Öleltem át a nyakát.

-Rendben...-, Csókolt meg. Kb. 5 perc múlva, mikor már kezdtünk kicsit belemelegedni, a mellkasánál fogva finoman eltoltam magamtól.

-Mi a baj?-, Nézett a szemembe, de nem volt dühös, vagy csalódott.

-Semmi, csak... Ezt most ne!-, én

-Rendben.-, Puszilta meg mégegyszer a szám, aztán lefeküdt mellém.

-Nem baj?-, Hajoltam fölé, és a szemébe néztem.

-Dehogy!:)-, Hunyta le a szemeit.

-Biztos?-, Kérdeztem picit aggódva.

-Biztos... Kicsit fáradt is vagyok most.-, Bill

-Szegénykém!-, Kezdtem simogatni a mellkasát.

-Köszönöm, hogy itt vagy!-, Suttogta lehunyt szemekkel.

-Köszönöm, hogy itt lehetek!:)-, én

-Nem bírtam volna ki nálküled annyi ideig.-, Mondta halkan.

-Én se nélküled.-, Lehajoltam a nyakához, és egy kicsi puszit adtam rá.

-Nem akarlak elveszíteni!-, A szemébe néztem, ami kicsit csillogott a könnyeitől.

-Nem fogsz!... Soha!-, Csókoltam meg...