-Csókolom!-, Köszöntünk, mikor este Billék anyukája kinyitotta nekünk a kertkaput.

-Sziasztok, de tegezzetek, mert a magázásért harapok!-, Fenyegetett meg minket mosolyogva.

-Rendben, megpróbálom észbentartani.:)-, Sarah

-Gyertek be, meg ne fázzatok!:)-, Nyitotta ki a ház ajtaját.

-Sziasztok!:)-, Köszönt Godon, mikor beléptünk a házba.

-Csókolom vagy szia, vagy mi?!-, Sarah és én, aztán elnevettük magunkat.

-Megelégszem a sziával is.-, Mondta nevetve.

-Vegyétek le a kabátotokat, a cuccaitokat meg csak dobjátok le valahova, de a fiúk szobájába is felvihetitek.:)-, Simone

-Rendben, szerintem felcuccolunk.-,Indultunk el az emelet felé.

-Tudjátok, hogy merre vannak a szobáik, ugye?-, Nézett ránk Simone.

-Igen, én még emlékszem rá.-,én

-Én is.-,Sarah

-Akkor menjetek, mi addig befejezzük amit még kell!:)-,Gordon

-Rendben!:)-, Mentünk fel. Épp Bill szobájában pakoltam a cuccom, mikor kopogást hallottam.

-Gyere!-, Szóltam ki.

-Hali!:)Kész vagy?-, Sarah

-Aha, nagyjából... Csak nézegetem Bill régi fotóit.-,én

-Tomnak is tele van ilyesmikkel a szobája. Egy csomó Billes képe van.:)-, Ült le mellém az ágyra.

-Olyan édesek, hogy így szeretik egymást!:)-,én

-Aha, nagyon aranyos tőlük. Bár azért amikor veszekednek, akkor...-,Sarah

-...néha az őrületbe kergetik az embereket...-,Fejeztem be a mondatát, és sóhajtottam egyet.

-Igen, de ki lehet bírni.:)-,Sarah

-Aha... Hiányzik a hülyeségük!:)-,én

-Nekem is... Tom néha olyan lökött tud lenni... meg romaintikus, amikor épp olyanja van. Nem olyan bunkó, hímsoviniszta, mint amilyennek az újságokban látszik...-, Sarah

-Bill mindig romantikus... Kedves, figyelmes és nagyon szerethető.-,én

-Látszik rajta hogy mennyire szeret téged. Amikor csak tud veled van, meg egy csomót beszél rólad Tomnak.-,Sarah

-Tényleg? Miket mondott rólam?-, Néztem hirtelen rá.

-Azt nem említette Tom. Csak azt, hogy Bill sokat beszél rólad.:)-, Sarah

-Olyan fura...-, Gondolkodtam.

-Mi?-, Sarah

-Az, hogy itt vagyunk a régi szobáikban... Gyakorlatilag a gyerekkorukba léptünk be.-,én

-Tényleg... Nem nézünk körül?-, Vigyorgott Sarah.

-De!-,Vigyorogtam én is, aztán "nekiestünk" Bill egyik fiókjának.

-Nézd, Bill érettségi bizije!-, Sarah is odajött, és megnézte.

-Huh, egész jó!-, Sarah

-Ühüm, nagyon okos!:)-,én

-Leckében segít is néha?-, Sarah

-Igen, de a matekot nem nagyon szereti, de azért megnézi, ha nem tudok valamit.-,én

-Milyen önfeláldozó!:)-, Sarah

-Aha... Volt, hogy egyszer még Magyarorszégra is eljött a kedvemért.-, én

-Oh, arra emlékszem. Szerinted ezt megtenné értem Tom?-, Sarah

-Biztos vagyok benne, hogy igen. Bill is mondta már, hogy Tom egy lánnyal se volt még ilyen, mint veled.-, Mosolyogtam rá.

-Nagyon szeretem... Tudod, nekem ő az első nagy szerelmem...szóval, érted...-, Mondta lehajtott fejjel, kicsit pirulva.

-Értem, nekem meg Bill.:)-, Dőltem le az ágyra, és a fejem alá tettem az egyik kispárnát.

-Talán jól is jön, hogy elmentek turnézni, és egy darabig nem találkozunk velük.-, Sarah

-Hogy érted?-, Néztem rá.

-Legalább nem unjuk meg őket... és, ha majd visszajönnek, és még mindig szeretni fogjuk őket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy tényleg életünk talán legnagyobb szerelmeik.-, Sarah

-Igen. Ez egy próbatétel... de akkor is hiányzik Bill! Nincs perc, amikor nem rá gondolok. A suliban is csak nézek ki a fejemből, fel sem fogom, hogy mi történik, csak rajta gondolkozom. Vajon mi csinál? Jól van? Mikor fog megint koncertet adni?-, én

-Én is így vagyok Tommal. Amikor este fekszem az ágyban, néha várom, hogy megöleljen, hogy jó éjszakát kívánjon.-, Sarah

-Ez még egy darabig így lesz. Aztán, mire megszokjuk, hogy egyedül vagyunk, már újra itthon lesznek.:)-, én

-Pontosan...-, Sarah

-Kopp-kopp!-, Dugta be a fejét mosolyogva Simone az ajtón.

-Szia!:)-, Köszöntünk neki.

-Kész van a vacsora. Jöttök, vagy még szeretnétek maradni egy kicsit?-, Simone

-Megyünk, csak kezet mosunk előtte.-, én

-Rendben, a fürdőt gondolom megtaláljátok még.:)-, Simone

-Igen, persze!:)-, Sarah

-Akkor lent várunk titeket, jó?:)-, Indult kifelé.

-Rendben, igyekszünk!:)-, A vacsora nagyon jól sikerült. Simone úgy főz, mint egy igazi mama, bár ez nem meglepő, mivel van két HATALMAS (XD) fia.Este Sarahval visszamentünk a fiúk szobáiba körülnézni. Billnél találtunk még egy csomó régi dalszöveget. Voltak, amik szépen papírokra, vagy egy füzetbe voltak leírva, de voltak, amik csak úgy, egy-egy kis papírfecnire.

-Ezt szerintem még kiskorában írta.-, Adott a kezembe egy kis darab papírt Sarah.

-Igen, itt még elég kisfiús volt az írása.-Mosolyodtam el- Annyira hiányzik!-, Könnyes lett a szemem.

-Nekem is Tom!-, Sarah is könnyezni kezdett. Megöleltük egymást, és úgy sírtunk. Elfelejtettük, hogy nyitva hagytuk az ajtót, így kicsit megijedtünk, mikor meghallottuk valakinek aggodalmas hangját.:

-Lányok! Mi a baj?-, Jött oda hozzánk gyorsan Simone.

-Hiányoznak!-, Válaszoltuk egyszerre...