-Aludj jól!:)-, Csókolt meg.

-Te is, Bill!:)-, Hamarosan egymást átölelve elaludtunk... Reggel fél 6-kor csörgött az ébresztőm.

-Bill! Ébredj!-, Öleltem át (háttal feküdt nekem).

-Hm...-, Nyöszörgött.

-Reggel van!-,Kicsit elmosolyogdtam, és megsimogattam a kezét.

-Nem akarok felkelni!-,Nyüszögött csukott szemekkel.

-Muszáj lesz.:)-, Simogattam a mellkasát, hogy könnyebben felébredjen.

-Szeretlek!:)-,Fogta meg finoman a kezem, és megpuszilta.

-Én is téged!:)-, Támasztottam a vállára a fejem.

-Mi lenne, ha együtt zuhanyoznánk?:)-, Fordult felém, és megsimogatta az arcom.

-Hm, jó ötlet!:)-, Csókoltam meg. Elmentünk zuhanyozni, aztán megreggeliztünk. 7-kor csörgött Bill telefonja, hogy a testőrök elkezdik felrakni a cuccait a teherautokra. Már negyed 8 volt, mire végeztek.

-Bill, ha minden megvan, akkor indulhatunk.-, Szólt csendesen Saki, mert látta, hogy nem épp a legjobb hangulatunkban voltunk. ( Már a ház előtt álltunk.)

-Adjatok még egy percet, ok?-, Mondta halkan.

-Rendben, majd... gyere! Viszont látásra, Kisasszony!-, Köszönt el Saki.

-Viszlát, Saki!-, Suttogtam.

-Nem tudom mit mondjak.-,Szólalt meg elfojtott hangon.

-Én sem.-, Folyt végig egy könnycsepp az arcomon. Magához ölelt.

-Nagyon szeretlek, és ezen semmi sem tud változtatni.-, Már ő is sírt.

-Én is szeretlek!-, Bújtam hozzá, és belélegeztem az illatát. Kicsit eltolt magától.

-Emma, szeretnék mondani, vagyis inkább kérni valamit.-, Komoly és szomorú volt a hangja. Kicsit megijedtem. Nem tudtam, hogy mit akarhatott mondani. Óvatosan felemelte a fejem és a szemembe nézett.

-Én most elmegyek három hónapra... Még ha néha találkozunk is majd közben, ez akkor is hosszú idő... Csak azt szeretném mondani, hogy...hogyha esetleg majd úgy érzed, hogy nem bírod tovább, akkor menj!... Menj, és légy olyan valakivel, aki több időt tud veled tölteni, aki mindig melletted lesz, amikor csak szükséged lesz rá...-, Lassan az ő arcán is kezdtek végigfolyni a könnyek.

-De...-, Kezdtem volna bele, de ő a számra rakta az ujját.

-Hallgass végig, légyszíves!-suttogta- Csak arra kérlek, hogy mielőtt ezt megtennéd, szólj! Nem fogok rád haragudni, nem fogok megsértődni... Csak szólj, ha...Rendben? -, Nézett rám.

-Rendben...-öleltem át- de nem foglak elhagyni! Nekem nem kell más. Csak te!-, Bújtam még jobban hozzá.

-Köszönöm,.... és ne haragudj!-, Fúrta a fejét a hajamba.

-Nem haragszom!...Rád soha!-, Hunytam le a szemem.

-Lassan mennem kéne...-, Szólalt meg 5 perc múlva.

-Ok, menj csak!-, Engedtem el.

-Nagyon szeretlek! Ezt ne felejtsd el!-, Csókolt meg hosszan.

-Nem fogom! Soha!-, Csókoltam vissza...

-Bill!-, Szólt halkan David.

-Megyek!-,Mondta halkan.

-Akkor...szia!-, Nézett a szemembe.

-Szia!-, Hirtelen megöleltem. A könnyeim máris patakokban folytak. Bill megcsókolt, aztán elindult a busz felé. Csak megkövülten álltam és néztem, ahogy felszáll a buszra. Még integettünk egymásnak, aztán elindultak. Visszamentem a lakásba, felkaptam a cuccom, aztán szóltam Sarahnak, hogy megyek suliba.

-Ok, vigyázz magadra!-, Köszönt el.

-Megpróbálom...Szia!-,én

-Szia!-, A liftben megcsörrent a mobilom:

-Szia Emma!-, Szólt bele Becky.

-Szia Becky!-, Köszöntem.

-Figyelj, anyu ma kocsival visz be a suliba, és gondoltuk, téged is elviszünk, ha szeretnéd.-, Becky

-Köszi, de nem lenne gond?-,én

-Nem, dehogy! Hol vagy most?-, Becky

-Billék lakásánál...-, Elmondtam neki a pontos címet.

-Ok, 3 perc, és ott vagyunk!-, Letettük. Nemsokára megérkeztek.

-Jó reggelt!-, Köszöntem, mikor beszálltam a kocsiba.

-Szia!:)-, Köszöntek kedvesen.

-Mi a baj Emma? Szomorúnak tűnsz...-, Becky anyukája.

-Semmi, nem lényeg...-, Próbáltam nem bunkónak tűnni, de nem nagyon volt kedvem beszélgetni. Inkább csak szomorkodtam magamban. Negyed óra múlva már az iskolánál voltunk.

-Csókolom, és köszönöm, hogy el tetszett hozni!-, Köszöntem el Becky mamájától.

-Szívesen, de tegezz nyugodtan! Annyira még nem vagyok öreg.-, Laura (Becky anyukája)

-Rendben.-, Halványan elmosolyodtam, aztán elindultam a suli felé.

-Kicsim!-,. Húzta vissza a karjánál fogva Beckyt.

-Tessék?-, Becky

-Te nem tudod, hogy miért ennyire szomorú? Látom rajta, hogy valami nem stimmel vele. Nem mondott neked semmit?-, Laura

-Majd otthon elmondom, jó ?-, Becky

-Rendben. Szia!-, Laura

-Szia!-, Köszönt el ő is, és utánam jött.

-Minden rendben?-, Kérdezte halkan, mikor utólért.

-Igen...-, Kezdett megint könnyes lenni a szemem. Becky átkarolta a vállam.

-Nyugi, hamar el fog telni azaz idő!:)-, Próbált vígasztalni.

-Hát, remélem...-, Sóhajtottam, és bepakoltam a holmim  a szekrényembe... Nem tudom, hogy hogy bírtam ki Bill nélkül ennyi időt, de már március 6.-a volt. Reggel ( 10-kor) Bill SMS-ére ébredtem:

,, Jó reggelt, Cica!:)

Remélem nem ébresztettelek fel, de ha mégis, akkor ne haragudj! Ma dél körül tudlak fehívni, mert most csak szünetünk van, utána meg még lesz egy csomó elintézni való. Remélem minden rendben van otthon!:) Írj vissza légyszíves, hogy tudunk-e beszélni!

                                                                                                         Csók: Bill:) "

,, Szia Bill!:)

Itthon minden rendben van, anyukádék meghívtak ma vacsorára Saraht és engem, szóval nem fogunk unatkozni.;) Egész este a régi gyerekkori fotóitokat, és a rólatok készült videokat fogjuk nézni, úgyhogy valószínűleg ott is alszunk majd. Remélem nem gond, ha egy éjszakára beköltözünk a régi szobáitokba!:) Egyébként felébresztettél, de nem gond!:) Luckynak is nagyon hiányzol, és sok "kutyapuszit" küld!:) Én meg másmilyet!;)

                                                                                                Emma:)"