-Ne hagyj el soha!-,Éreztem, ahogy lassan könnyek gyűlnek a szemembe, majd forrón végig folynak az arcomon.

-Nem foglak...Soha!-,Elhajolt tőlem, óvatosan letörölte a könnyeimet, és megcsókolt...Volt már vagy fél 1, mikor az ágy szélén ülve néztem ki az ablakon. Fogalmam sem volt, miért most akadtam ki ennyire, mikor már hónapok óta tudtam, hogy mennek majd turnézni...Talán ahogy teltek a napok, egyre jobban nőtt bennem a feszültség. Hogy fogok kibírni Bill élkül negyed évet?! Eddig is volt, hogy elmentek 1-2 hétre koncertezni, meg ilyenek, de...ez most sokkal hosszabb idő lesz.. A gondolatmenetemet két, a derekamon átfonódó kar szakította meg.

-Mi a baj?-, Dérdelt fel az ágyon, így teljesen mögöttem volt.

-Semmi...-,Sóhajtottam szomorúan.

-Cica! Mond el! -, Húzott közelebb magához.

-Csak gondolkozom...-, Kicsit elfulladt a hangom a végére, és egy könnycsepp csordult le az arcomon.

-Ne gondolkozz!...Nem akarom, hogy gondolkozz!...És én sem akarok gondolkodni!-,A hasamra csúsztatta a kezét, és közelebb húzott magához.

-Nem akarom, hogy elmenj!-,Motyogtam magam elé bámulva.

-Ne foglalkozz most ezzel! Felejtsd el egy kicsit, hallod?-, Csókolta meg a nyakam.

-Megpróbálom, de nem tudom, hogy menni fog-e.-,Hunytam le a szemem.

-Majd segítek, hogy menjen.-,Kicsit elmosolyodott. Lassan szembe fordultam vele, és átöleltem.

-Szeretlek!-,Simogatta a hátam.

-Én is szeretlek!-, Fúrtam a fejem a nyakába.

-Gyere, próbálj meg aludni!-, Döntött le minket az ágyra, és szorosan magához húzott.

-Szeretlek!-,Szipogtam, és a mellkasához bújtam.

-Én is téged, Cica!-, Puszilta meg a fejem. Lassacskán sikerült elaludnom. Bill még nézett egy darabig. Ő is szomorú volt, de igyekezett nem kimutatni. Hozzám hasonlóan ő is álomba sírta magát...Vasárnap reggel fáradtan ébredtem. Már 21.-e volt...

-Jó reggelt!:)-, Simogatta Bill az arcom.

-Szia!:)-, én

-Minden rendben?-, Kicsit komolyabbra váltott.

-Igen. Ez az utolsó nap, és minden percét ki akarom használni.:)-, Másztam rá, és a derekára ültem.

-Jól hangzik!:)-, Átölelte a derekam. Lehajoltam hozzá, és hosszan megcsókoltam.

-Szeretlek!-, Suttogtam a fülébe.

-Én is téged...nagyon!:)-, Maga alá fordított... Szinte egész délelőtt ki se mozdultunk a szobájából.

-Bill, mennyi ruhát viszel már?-,Kérdeztem elképedve.

-Hát...sokat...-,Vakargatta a nyakát.

-Aha, azt látom!:)-,Mentem hozzá,  és átöleltem a derekát.

-Szerinted melyik jobb?-, Mutatott két pólót.

-Az!-, Böktem az egyikre.

-Köszi!:)-, Puszilt meg, és tovább csomagolt.

-Bill?-,én

-Hm?-, Kutatott a szekrényében.

-Holnap hánykor indultok?-, Kérdeztem halkan. Megállt, és lassan felém fordult, és odasétált hozzám. Én csak lehajtott fejjel álltam előtte. Óvatosan az állam alá nyúlt, és megemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.

-7 óra környékén jönnek értünk reggel.-, Suttogta, és megcsókolt.

-Ok.-, Mondtam lehunyt szemekkel.

-Ha szeretnél, itt is alhatsz majd, amíg nem jövünk haza.-,Bill

-Jó, köszi!-, Lassan egy könnycsepp csordult végig az arcomon.

-Ne sírj, Cica!-,Ölelt magához, és megpuszilta a fejem.

-Vigyázz magadra, jó?-, Néztem fel rá.

-Vigyázni fogok, ne aggódj! De te is!-,Bill

-Rendben.-,Bújtam hozzá. Érezni akartam az illatát, amíg még lehet. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy elmenjen. Lassan az ágy felé húzott, aztán ledőltünk rá. Melettem feküdt, és szorosan átölelt.

-Felkeltselek mielőtt elmegyünk?-, Simított végig a hajamon.

-Ühüm, légyszi!-, Öleltem át a derekát.

-Fáradt vagy?-, Puszilta meg a homlokom.

-Kicsit. Miket kell még összepakolnod?-, Bújtam a nyakához, és megpusziltam.

-Huh... A ruhák nagyjából megvannak...Már csak fogkefe, meg hasonlók.-, Csókolt meg.

-Na, dobódj már fel egy picit!:)-, Fogta meg a kezem.

-Nem tudok...-, én

-Na, majd én segítek!-, Mászott rám vigyorogva.

-Igen, és hogy?-, Néztem rá.

-Hm...Így!-, Kezdett el csikizni.

-Ááá, Bill te őrüüült!!!-,Kezdtem el nevetni.

-Kicsit csússz beljebb, mert le fogunk esni!:D-, Puszilta meg a homlokom nevetve.

-Ok, mert ha leesem, te rajtam fogsz landolni, ami valószínűleg fájna...-, Csusszantam odébb az ágyon.

-Aha, de én legalább puhán landolok.XD-,Bill

-Igen, én meg kilapulok, mint egy palacsinta...Még a végén síkidomot csinálsz belőlem!:)-, Simogattam meg az arcát.

-Vigyázok, ne aggódj!:)-, Csókolt meg.

-Nem nézünk valami filmet?:)-, én

-De, nézzünk! Most úgysincs kedvem semmit se csinálni.-, Kezdett a DVD-i között kotorászni...

-Aludj jól!:)-, Csókolt meg.

-Te is, Bill!:)-, Hamarosan egymást átölelve elaludtunk...