-Megengedte!:)-,Öleltem át boldogan a nyakát.

-Gyerünk pakolni!:)-,Fogta meg a kezem, és a szobámba húzott.

-Bill!-,Szólaltam meg, mikor már fél 11-kor az ágyban feküdtünk.

-Hm?-,Puszilta meg a nyakam, és a derekamat átölelve közelebb húzott magához.

-Annyira nem akarom, hogy elmenj!-,Tört ki belőlem a sírás. Lassan felült. Azt hittem, hogy el akar menni, de szembe fordított magával, és az ölébe húzott.

-Ne haragudj, csak...Nem bírtam tovább magamban tartani.-, Fúrtam a mellkasába a fejem.

-Csss! Semmi baj!-,Simogatta a hátam.

-Ne haragudj!...Elfogadom, és megértem, csak...nehéz...-,Szipogtam.

-Nem haragszom...-,Ölelt szorosan magához. Éreztem rajta, hogy neki is nehéz, és én csak megnehezítem a dolgát, de...már nem tudtam parancsolni magamnak.

-Nem akarom, hogy miattam sírj!-,Emelte fel a fejemet az államnál fogva, és a szemembe nézett. Megpuszilta a homlokom, aztán újra a mellkasához húzott.

-Holnap lelépünk 4 napra és kipihenjük magunkat. Egy percre sem szakadunk el egymástól, folyton együtt leszünk. Mit szólsz hozzá?-, Puszilta meg a nyakam.

-Jól hangzik...Csak ketten...-,Hunytam le a szemem.

-Gyere ide!:)-,Ledöntött minket az ágyra, és betakart.

-Gyorsan el fog telni az idő, hidd el!:)-, Ölelt szorosan magához. Kicsit éreztem rajta, hogy saját magát is próbálta nyugtatni.

-Szeretlek!-,Szipogtam, és amennyire csak lehetett hozzábújtam...Reggel korán keltünk, mert azt akartuk, hogy minnél többet lehessünk a nyaralóban. Kb. délre értünk oda.

-Huh, van hó rendesen!-, Szállt ki Bill a kocsiból.

-Ühüm.- Elvigyorodtam.- Hócsataaa!-,Kiáltottam, és megdobtam, amiből elég nagy hógolyózás alakult ki köztünk.

-Ááá, már mindenem tiszta víz!-,én

-Nekem a gatyámban is van egy kis hó, és nagyon hideeeg!!!-,Kezdett el visítozva ugrálni, amin jót nevettem.

-Nah, kössz!-,Fonta össze sértődötten a karjait.

-Naaa, ne haragudj!:)-, Öleltem át a derekát, és hozzá bújtam.

-Tudod hogy engesztelhetsz ki?-, Nézett rám, de már mosolygott egy kicsit.

-Hogy?-, Néztem a szemébe.

-Ha most bemgyünk, átöltözünk, aztán megmaszírozod a hátam, holnap ágyba hozod a reggelit, és....-,Kezdett bele.

-Aha, na persze! Megmaszírozlak, de utána te is engem. Ok?-, én

-Hm, na jó!:)-,Csókolt meg.

-Hm, ez jó érzés!:)-, Suttogtam csukott szemekkel, mikor fent a szobánkban Bill a hátam masszírozta.

-Örülök, hogy tetszik.:)-, Puszilta meg a nyakam. Megfogtam a kezét, és lehúztam magam mellé az ágyra.

-Szeretlek!:)-,Csókolt meg, és magára húzott.

-Én is téged!:)-, Ráfeküdtem, és csukott szemmel hallgattam, ahogy a szíve dobog.

-Mit figyelsz annyira?-, Simogatta mosolyogva a hátamat.

-Semmit...-, Lassan elnyomott az álom...Következő hét pénteken fáradtan ébredtem. Suli felé menet beugrottam egy cappucinoért, hogy lehetőleg ne aludjak el az óráimon. Csak 5 órám volt, mert az utolsóról hiányzott a tanár. A szokásosnál is fáradtabban battyogtam hazafelé, mikor valami rámdudált.

-Szia!:)-,Köszönt Georg mosolyogva.

-Hello!:)-,én

-Elvigyelek? Épp Lisához megyek.-,Kérdezte.

-Aha, köszi! Nincs kedvem halálra fagyni.-,én

-Szálj be!:)-,Átsétáltam a kocsi túlsó felére, és beszálltam.

-Nem tudod, hogy Bill merre van? Nekem csak annyit mondott, hogy ma nem tud értem jönni, de azt nem, hogy miért. Te nem tudod?-, Néztem rá.

-Öhm, nem. Biztos volt még valami elintézni valója így a turné előtt, vagy pakol, vagy valami ilyesmi...-, Látszott rajta, hogy nem volt teljesen őszínte.

-Aha...-,Inkább annyiban hagytam a dolgot.

-Halihó!-,Léptünk be a házba.

-Sziasztok!-,Jött ki Lis az előszobába, és megölelte Georgot.

-Én nem is zavarok. Felmegyek a szobámba.-, Gyorsan felmentem. Elég szomorú voltam, hogy Bill nem volt velem, hiszem hétfőn turnékezdés, és negyed évig nem is jönnek majd haza.:( Este 7 fele valaki kopogott a szobám ajtaján.

-Gyere!-,Szóltam ki.

-Szia!-,Lépett be Bill bűnbánó pillantások közepette.

-Ne haragudj, hogy nem mentem érted!-, Ült le az ágyamra.

-Mindegy...-,én

-Megcsókolhatlak, vagy nagyon utálsz?-, Nézett rám.

-Nem utállak!.-,Suttogtam. Lassan átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához, aztán megcsókolt.

-Merre voltál?-,Bújtam hozzá.

-Öhm, el kellett intéznem valamit.-, Halványan elmosolyodott.

-Mit?-,Néztem fel rá.

-Öhm, majd megtudod!:)-, Döntötte a homlokát az enyémnek.

-Mikor?-,Néztem a szemébe.

-Hamarosan...:)-,Bill

-És az mikor lesz?-,Kíváncsiskodtam tovább.

-Valamikor!-,Vigyorgott.

-Aj, gonosz!-,Fontam össze a karjaimat.

-Menjünk át hozzánk, ok?-,Bill

-Ok, de akkor megtudom végre?-,én

-Igen.:)-,Bill

-Mostmár tényleg kíváncsi vagyok, úgyhogy menjünk!:)-,Álltunk fel és elindultunk feléjük.

-Nincs itt senki?-,Kérdeztem, mikor beléptünk a koromsötét lakásba, majd levettük a kabátjainkat

-Igen, csak ketten leszünk.-,Ölelt át hátulról, és a nyakamhoz bújt.

-Szeretlek!:)-,Simogattam meg a kezét, ami a derekamon pihent.

-Én is szeretlek!:)-Csókolta meg a nyakam.-Gyere!:)-,Fogta meg a kezem, és a szobájába húzott. Bent csak egy kis lámpa égett, de a kevés fény ellenére láttam, hogy a szoba tele volt szórva rózsaszirmokkal.

-Annyira imádom, hogy ilyen vagy!:)-,Fordultam felé meghatódva, és megcsókoltam.

-Gyere!:)-,Odahúzott az ágyhoz, ledöntött rá, aztán fölém hajolt, és újta a nyakamba fúrta a fejét.

-Ne hagyj el soha!-,Éreztem, ahogy lassan könnyek gyűlnek a szemembe, majd forrón végig folynak az arcomon.

-Nem foglak...Soha!-,Elhajolt tőlem, óvatosan letörölte a könnyeimet, és megcsókolt...