Hirtelen elkezdett velem forogni a szoba, és a gyomrom eszméletlenül elkezdett liftezni. Azt hittem, hogy azonnal elhányom magamat. Bementem hát a fürdőbe, hogy felfrissüljek, az talán majd használni fog. Beálltam a zuhanykabinba, és elővettem a tusfürdőmet. Nagyon finom illata volt, de most hirtelen felfordult tőle a gyomrom… „Ez már nem játék” gondoltam magamban, így csak sima vízzel csapattam le magamat. Majd felöltöztem, és kocsiba be, indultam dolgozni.

Elkezdtem gondolkozni, megnéztem gyorsan a telefonomban a naptárat, és kiszámoltam, hogy a havi menzeszemnek már három napja meg kellett volna jönnie. Hát ez aztán nagyszerű. Viszont lejátszódott bennem maga a tudat, hogy mi van akkor, ha terhes vagyok. Hiszen a gyerek nem lehet mástól, csakis Tomtól. Nem, az nem lehet. Délután első dolgom, hogy elmegyek nőgyógyászhoz.

Beértem az irodába, mentem fel. Kinyitottam az ajtót, apa várt bent.

-Te jó és Esther beteg vagy? –jött oda, és az apa ösztönöktől vezérelve egyből a homlokomra tette a kezét.

-Apa, nem vagyok beteg, nyugi. Csak egy kicsit nyúzott. De semmi komoly.

-De jól vagy? Mit érzel?

-Egy kis hányinger. De szerintem gyomorrontás. Tegnap összeettem mindent.

-Jól van, de ha rosszul érzed magadat, szólj azonnal, és elviszlek orvoshoz.

-Köszi, de nem lesz rá szükség.

-Azért csak óvatosan Kicsim.

-Rendben.

A délután egész jól telt, és elmúlt a rosszullétem is. Kittyvel szinte semmit sem csináltunk, csak rendeltünk kaját, megettük, meg dumáltunk. Nagyon bírtam a csajt. Olyan humora volt…

-Te Kitty! Meg tudnád adni a nőgyógyászod számát?

-Baj van?

-Nem, csak rutinvizsgálat tudod. Rákszűrés… -grimaszoltam

-Ja, értem! OK, mindjárt. Várj egy percet.

-Köszi!

Majd a telefonjában kikereste a számot. Leírta nekem egy papírra, és odaírta a pasi nevét is.

-Köszi!

-Nincs mit. Nagyszerű orvos.

Csak mosolyogtam.

„Nekem akkor lesz nagyszerű, ha kiderül, hogy még véletlenül sem vagyok terhes…” –gondoltam magamban

Felhívtam a dokit, és megbeszéltem vele, hogy 6-ra még mehetek. Ez tök jó, mert fél 5-ig tart a munkaidőm, van egy kis időm, hogy elkészüljek. Fél 5-kor össze is pakoltam. Apával együtt mentünk le a kocsinkhoz. Mindig egymás mellett parkolunk.

-Átjössz hozzánk?

-Most nem alkalmas Apa, de azért köszi szépen.

-Elmész?

-Igen, orvoshoz. –mondtam unottan

-Mégis csak beteg vagy… -mondta apa

-Ami azt illeti tényleg nem érzem magamat jól. Inkább kivizsgáltatom magamat, és iratok valami gyógyszert, minthogy beteg legyek.

-Jól van! Akkor majd ha végeztél gyere el.

-Hát meglátom Apa. Mert 6-ra megyek. De majd szólok, hogy van-e valami bajom, ok?

-Rendben, szia!

-Helló, üdvözlöm Beatét.

-Átadom.

Beültünk a kocsiba, és szinte egyszerre indultunk el. Csak én másik irányba fordultam le. Hazamentem, gyorsan ettem valamit, letusoltam, átöltöztem, majd újra be a kocsiba, és irány a rendelő.

Ez egy kis magánrendelő volt. Leültem a váróban, mígnem a nevemet nem hallottam.

Bementem, kezet fogtam az orvossal.

-Jó estét, Esther König vagyok.

-Igen, Kitty barátnője.

-Pontosan. –mosolyogtam

-Én pedig Dr. Aaron Dickenson vagyok. Mi is a panasza?

-Reggeli émelygés, szédülés, a szagokra való érzékenység, és három napja késik a havim.

-Nos első hallásra maga terhes.

-Annak örülnék a legkevésbé… -mondtam

-Na feküdjön ide fel, mindjárt végzünk egy ultrahangot.

Felfeküdtem. Nagyon izgultam. Tudtam, számítottam rá, hogy terhes vagyok, de a remény hal meg utoljára, és nem igazán szerettem volna, ha a gyanúm beigazolódik.

-Igen, meg van a bűnös. –mondta, és felém fordította a monitort.

Egy pillanatra megnyugodtam, hogy talán még sem vagyok terhes. Egy orvos azért nem szokott így beszélni egy magzatról, hogy „bűnös”…

-Ez micsoda?

-A következő 20 évben valószínű, hogy erre fog rámenni a fizetése.

A fene vigye el… mégis csak terhes vagyok. Nem volt elég annyi csapás már az életemben? Most még babám is lesz. Nem hiszem el…

-Látom nem igazán örül, bocsánat az indiszkrét kérdésért, de talán kérdéses a gyerek apja?

-Nem… sajnos a napnál is világosabb, hogy kié a gyerek. –mondtam feldúltan.

Az orvos letörölte a zselét, én pedig felültem. Megkaptam az ultrahang képet.

-Mennyi idő?

-Ha jól számolok, nem lehet több két hónaposnál.

-Akkor az még elvetethető, nem?

-Miért nem akarja maga annyira azt a gyereket? –kérdezte az orvos

-Ne haragudjon, de ez nem tartozik önre.

-Persze, megértem. Én kérek elnézést.

-Szóval? Elvetethető?

-Igen, de azért gondolja át. Egy ilyen szép nőnek csak szép gyermeke születhet.

-Köszönöm, ez kedves volt. Nem is azon van a hangsúly…

-Hát, ha esetleg szeretné, hogy egy abortuszt elvégezzek, akkor hívjon majd fel.

-OK, és köszönöm.

-Viszlát.

-Viszlát!

Kijöttem a vizsgálóból. Éreztem, hogy ezt most valakinek el kell mondanom.

Kitty? Nem, mert akkor rájön, hogy hazudtam neki a rákszűrésről. Beate? Elmondja apának? Vagyis Apának egyenlőre még nem. Anya? Megtépi Tom rasztáit, ha megtudja… Bill? Ő elmondja Tomnak. Tom? Na neki főleg nem! Viky? Talán nem mondja el Tomnak… Megpróbálom őt.

Elkezdtem csörgetni.

-Szia Esther! –vette fel mosolyogva

-Szia, nem zavarlak?

-Nem mondd csak! Várj egy picit, le kell zárnom a kávéfőzőt.

Viky elvette a telefont a fülétől, lefogta a kezével, és elkezdett suttogni.

-Esther az. –mondta az előtte ülő Billnek, és Tomnak

-Hangosítsd ki! –Bill

-Nem hiszem, hogy jó ötlet. –Viky

-Légyszi, muszáj hallanom a hangját. –Tom

Viky elhúzta a szájat, majd megnyomta a kihangosító gombot.

-OK, itt vagyok.

-Végre. Baj van, Viky…

-Mégpedig?

-Ott van a közeledben Bill? Vagy Tom?

-Nem, nem… mondd csak nyugodtan, egyedül vagyok a szobában.

-Ma voltam a nőgyógyásznál.

-Úr Isten, mi a baj?

-Viky terhes vagyok. És 100%, hogy Tomtól.

Tom szemei egyszerre kitágultak, és lesápadt az arca.

-De hiszen az jó, nem?

-Viky felfogtad, amit mondtam? Tom gyerekét hordom a szívem alatt, hogy lehetne már ez jó? –ordítoztam vele

-Mit akarsz vele csinálni? Úgy értem a gyerekkel.

-Elvetetem. –mondtam ki egyszerűen

-Miii? –szólalt meg Tom, de azzal a mozdulattal be is tapasztotta kezével a száját.