33. rész
Kinyitom az ajtót. Meglátom, hogy Tom áll ott, és be akarom vissza csukni. De ő nem engedte, a lábát az ajtóba rakta.
-Beszéljünk! –mondta
-Nincs miről.
-De van! Kérlek! Engedj be!
Jobban kinyitottam az ajtót, és Tom bejött.
-Nem akarok sokáig maradni, csak el szeretném mondani, hogy sajnálom, és segítek helyrehozni mindent.
-Értelmetlen, mert jövő héten elköltözöm innen.
-Elmész? Hova?
-Oda, ahova jobb lesz! Mesze innen, és semmi közöd hozzá egyébként is. Már nem tartozunk össze.
-Rendben, de kérlek hagy, segítsek!
-OK! Segíts! Az öcséd lesz a z új igazgató. Megvan hozzá minden tehetsége! Segíts neki, helyreállítani a céget! –mondtam, és kinyitottam az ajtót, jelezve ezzel, hogy el is mehet.
Értett a célzásból, fogta magát, és elment.
-Ez mi volt? –kérdezte Viky, aki épen akkor jött ki
-Segíteni akar a céget talpra állítani.
-Micsoda?
-Hagy, csinálja, ha sikerül, az igazgató úgy is a pasid lesz!
-Bill?
-Igen!
-Nagyon fog neki örülni.
-Tudom… -mosolyogtam
Majd megcsörrent a telefonom.
-Bocsi, ezt fel kell vennem, Apa az!
-OK! Én megyek is!
-Jó, és Billt küldd majd át!
-Rendben, szia!
-Szia!
Viky elment, én pedig gyorsan felvettem a telefont.
-Szia Apa!
-Szia Kicsim, hogy vagy?
-Jól vagyok köszi! És veled mi a helyzet?
-Mi is jól vagyunk. Intéztem házat már.
-Komolyan?
-Igen! Tőlünk két utcával arrébb, egy kétszintes családi ház.
-Kössz apa, király vagy!
-Tudom, Esther…
Majd hallgattunk pár másodpercig.
-Na jól van kicsim. Mikor jössz végül is?
-Hétvégén viszem ki a ruháimat.
-Jó. Bútorokat ne hozz, mert az van a házban, meg autó se kell, add el, vagy csinálj vele valamit, egyébként is angol autó kell, jobb kormányos, az meg már meglesz, mihelyst kiértsz.
-Nagyon jó apa, köszi! És kileszek én a cégednél?
-Társrészvényes, ha az jó neked is.
-Apa, te viccelsz? Cool…
-Na jól van kincsem, készülődj, meg kezdd el pakolni a cuccaidat. A jegyed megvan?
-Igen, már lefoglaltam
-Jól van! Akkor meg van oldva minden.
-Jaja…
-Szombaton akkor meg várunk.
-Tényleg, te jössz ki értem majd?
-Igen, úgy tervezem.
-Jól van, de majd csörgök úgy is, ha kint vagyok.
-Jaj, Esther mondani akartam pont, hogy telefont se hozzál, mert majd angolkártyát kapsz. Ahhoz meg már akkor új mobil is dukál. A fontosakat leírod, vagy nem tudom…
-Nem, a fontosakat tudom fejből.
-Akkor meg minden rendben van!
-Na jól van Kislányom. Majd még hívlak a héten, hogy hol tartasz.
-OK, szia Apa
-Szia, é vigyázz magadra.
-Igyekszem. Puszi.
-Szia!
Letettük a telefont.
Nem sokkal később csengettek is.
Kinyitom, Bill…
-Szia!
-Szia mondta Viky, hogy beszélni akarsz velem.
-Igen, köszi, hogy átjöttél. Gyere be, mert jobb, ha ülsz.
-OK!
Bill bejött, én leültettem magammal szembe őt a kanapéra.
-Nos! Mit tudod, apának Angliában van a cége.
-Igen… -bólogatott
-És úgy döntöttem, hogy kiköltözök.
-Értem… micsoda? Itt hagysz minket?
-Nyugi Bill.
-Örökre mész?
-Eddig úgy néz ki, hogy igen… de majd még alakul a helyzet.
-És hogy jövök én a képbe?
-A bátyád rendbe akarja hozni a hibáját, és segíteni akar a céget talpra állítani. Ha sikerül, akkor én átadom neked a székemet.
-Micsoda? Ezt nem értem.
-Akkor te leszel a G&G igazgatója.
Bill nézett rám, látszott rajta, hogy nem érti a dolgot.
-Érthető voltam?
-Én leszek a vezérigazgató?
-Pontosan…
-Esther köszönöm… de nem fogadhatom el az ajánlatot.
-Dehogy nem! Menne neked, sikeres vagy, fiatal, tele ötletekkel. Ha a barátom vagy tényleg, akkor megteszed, és átveszed.
-De…
-Együtt fogunk dolgozni.
-Miből gondolod?
-Hát… tudod. A cégláncolat tagja Anglia. És kollegák leszünk, csak én másik országban…
-De néha hazajössz majd?
-Igen!
-És sokat fogsz hívni?
-igen…
-És ha valami nem fog menni, akkor te elmondod majd?
-Igen!
-Hiányozni fogsz, tudod?
-Igen, ti is nekem! Te, Viky meg anya…
Megöleltem őt. Itt hagyom a legjobb barátaimat. Itt, ebben a kegyetlen Németországban. Itt, ahol az életem indult, itt, ahol írni olvasni, számolni tanultam. Itt, ahol először estem szerelembe, itt ahol először csókolóztam. Itt, ahol az álmaimat megvalósítottam, és itt, ahol le is rombolódtak azok…
Elmegyek. El, Angliába, hogy ezeket mind elölről kezdjem… Soha sem késő semmi. És ha van rá lehetőség, hogy újra kezdjük, akkor azzal élni kell. Nem szabad egy személy miatt feladni az egész világot, az egész életet. Mert elég sokan tesznek így… De én nem tehetek. Én Esther König vagyok… én nem...
|