Az új szomszéd.

-        Jó reggelt! – ment át Tom öccse szobájába és leheveredett mellé az ágyra.

-        Kifelé az ágyamból! – szólt rá nyűgösen a takarója alól.

-        Ne már! Nem is vagy kíváncsi milyen volt a randim?

-        Majd az leszek, ha magamtól ébredtem fel és ittam egy kávét.

-        Tudod mit? Mivel én jó testvér vagyok, csinálok neked kávét, vagyis inkább anyuval csináltatok, aztán visszajövök és addig te magadtól felkelsz!

-        Jól van. Úgysem hagysz békén.

-        Ezt jól látod.

10 perc pihenés után újra megjelent Tom két kávéval a kezében. Bill felült és elvette az egyik bögrét.

-        Na, mesélj! Milyen volt a randi?

-        Először fura. Elmentünk egy étterembe és beszélgetni kezdtünk. Teljesen más volt most, mint múltkor a buliban. Mintha nem is ő lenne. Tudta, miről beszélgessen velem. Tudta, mit szeretek és mivel keltse fel az érdeklődésemet. Nem untatott egy pillanatig sem. Mintha már ezer éve ismernénk egymást.

-        Az jó. Úgy látszik, passzoltok. És sikerült ágyba vinni?

-        Nem is akartam. Tudod egy ideig olyan érzésem volt, mintha egy az egyben olyan lenne Melissa, mint …(neved). Nem tudom, de olyan érdekes érzésem volt vele kapcsolatban. Aztán úgy gondoltam nem fekszem le vele az első randin. Ezt most nem akarom elszúrni.

-        Neked hamarabb lesz komoly kapcsolatod, mint nekem?

-        Talán.

-        Ennek örülök. Az én telefonom csörög?

-        Igen. Itt van. – vette le az éjjeli szekrényről Tom és odaadta Billnek.

-        …(neved) az. – mondta, látva a kijelzőt. – Szia.---Nincs ma suli?---Találkozunk?---Markkal?---Oké, hát akkor majd hívj, ha végeztetek.---Én is téged. Szia. – tette le.

-        Na, mi van vele?

-        Átment ma Dettihez, most meg Markkal választanak bútort az új lakásába.

-        Szerinted ez a Mark rá fog hajtani? – kérdezte Tom, és hallatszott egy ici pici féltékenység a hangján.

-        Szerintem igen. De miért ne tenné. Jól kijöttek múltkor az étteremben, és talán …(neved)-nek is tetszik Mark.

-        Tudod, én azt hittem egy ideig, hogy ti ketten össze fogtok jönni, ha köztünk már nem lesz semmi.

-        Talán, ha addig nem csináltunk volna semmit, akkor most kezdhetnénk egymással valamit, de így már nem. Túl sokat beszéltünk erről és már elvesztette a varázsát.

-        És ez a Sandie?

-        Mondtam már. Van barátja már 3 éve. Meg most nincs is kedvem kapcsolatba kezdeni. Inkább a zenére koncentrálnék. Eléggé elhanyagoltuk az utóbbi időben.

-        Ne is mond. Nagyon várom már a koncertet. Jövő hét szombaton lesz ugye?

-        Igen.

-        Azt hiszem elhívom Melissát.

-        Volt már koncertünkön?

-        Igen. Nem is egyen. Angliából jött és az ottani koncertjeinken mind ott volt.

-        …(neved)-nek ez lesz az első koncertje. Már itt vannak nálam a vip jegyek neki és Dettinek.

-        Milyen jó barátnők lettek.

-        Hát igen. Nagyon megszerették egymást. De ezt Gustavnak is köszönhető.

-        Meg annak, hogy …(neved) az első pillanattól máshogy állt Dettihez csak Gustav kedvéért. És azután az eset után is az volt az első dolga, hogy Dettit felmentesse a vádak alól.

Ti elmentetek egy bútoráruházba és választottatok Marknak ágyat, asztalt, székeket, foteleket, mindenfélét, ami kell egy lakásba. Jó sokáig elvoltatok ezzel.

-        A legjobbat még nem is mondtam lányok. – mondta Mark, mikor a kocsijával hajtottatok az új lakása felé.

-        Mit?

-        Hogy itt lakom. – állt meg egy ismerős ház mellett.

-        Ez Billék háza. – te.

-        Tényleg! Te itt fogsz lakni mellettük? – Detti.

-        Igen. Én is csak most tudtam meg. Reggel találkoztam Simoneval, mikor jöttem körbenézni. Leesett az állam, mikor mondta, hogy szomszédok leszünk.

-        Hát ez marha jó! Mindenki itt lakik a közelben. Mindenki mindenkinek a szomszédja már lassan. – Detti.

-        Na, menjünk be. – parkolt be Mark a feljáróra.

A kisebb holmikat, amiket vettetek annak megkerestétek a megfelelő helyét, aztán Detti úgy döntött, átmegy Gustavhoz, mert megígérte, hogy kettesben töltik a délutánt. Nem mintha szinte az összes délutánt nem együtt töltenék, de hagytad abban a hitben, hogy bevetted ezt a rossz dumát és eszedbe sem jut, hogy ő csak kettesben akart hagyni Markkal.

-        Van kedved inni egy kávét, ha megtalálom a kávéfőzőmet, valamelyik dobozban?

-        Persze, köszi.

-        Azt hiszem egy darabig el fog tartani ez a költözés dolog. – hallottad halkan, miközben az egyik hatalmas dobozból lógott ki félig.

-        Detti biztos segít majd. Szereti ezeket a rendezkedős dolgokat.

-        Hát igen. Csak jövő héten neki is kezdődik a suli, aztán nem fog rámérni. Mindegy, majd a haverjaimat megkérem rá.

-        Sok barátod van itthon, most hogy évekig Amerikában éltél?

-        Hát az igaz barátok megmaradtak, úgy ketten. A többi lemorzsolódott az idő folyamán. Na, meg is van. – emelte ki a kávéfőzőt a dobozból. – Már csak megkeresem a konnektort, és hamarosan ihatjuk a jól megérdemelt kávénkat.

-        Az jó lesz. Itt van egy. – mutattál a falra.

Kicsit később már szék hiányában, a konyhapulton ülve iszogattátok a kávétokat.

-        És minek is tanulsz te most?

-        Kommunikáció és média szakra járok.

-        Óó, közszereplő leszel.

-        Olyasmi. Vagy a háttérben maradok, mint rendező, operatőr, akármi. Még nem tudom, csak a lényeg, hogy a médiában dolgozzak.

-        Detti büszkén mutogatta a klippeket, amiben szerepeltél. Amerikában nem adnak Tokio Hotelt, úgyhogy most láttam először. Tehetséges lány vagy.

-        Köszönöm. Habár nem volt valami nehéz dolgom. Nick fantasztikus forgatókönyvet írt.

Beszélgettetek még egy darabig, aztán eszedbe jutott, hogy találkát ígértél Billnek.

-        Én most megyek. A kocsimat is otthagytam a házatoknál, aztán találkozom Billel.

-        Elviszlek a kocsidért, úgyis haza kell ugranom.

-        Köszi.

Így is lett. Elvitt hozzájuk, te pedig átszálltál a saját autódba.

-        Figyelj, nincs kedved kicsit jobban megismerkedni velem?

-        Miért ne?

-        Megadhatnád a számod, én pedig felhívlak és elmegyünk valahova. Mit szólsz?

-        Rendben. Nagyon szívesen elmennék. – felírtad a számod egy cetlire, amit a táskádból vettél ki és odaadtad neki.

-        Köszi, akkor majd hívlak.

-        Vári fogom. Szia. – hajtottál el.

Egyenesen Billékhez.

-        Sziasztok. – köszöntél Billnek és Tomnak, akik a kertben ültek a kis asztalnál.

-        Szia. – állt fel Bill és megpuszilt. Tom is így tett, ami kicsit furcsán érintett. Leültél melléjük.

-        Tudjátok ki költözött a szomszédotokba?

-        Ki? – egyszerre.

-        Mark. Onnan jövök.

-        Mióta?

-        Ma vettük meg a bútorait. Lassan be is költözik teljesen.

-        Sziasztok! – csatlakozott Georg hozzátok. – Hello nagylány, te itt?

-        Hol lennék? – vigyorogtál és adtál neki egy puszit.

-        Na milyen volt a randi? – kérdezte Tomot, miközben leült az egyik székre. Amint kimondta eszébe jutott, hogy talán ezt nem előtted kéne, de már késő.

-        Jó volt. – kezdte volna a sztorit.

-        Aha, na mindegy. – mondta unottan. – Majd később megbeszéljük. – terelte a témát, hogy mentse, ami menthető. Te erre egy halvány mosollyal reagáltál csupán.