79. rész
Semmi baj.
Az órák hihetetlenül lassan teltek. Ahogy végre egykor kiléptél a suliból, már mentél is a koleszba, felvenni valami szexibb rucit, hogy megfelelj a te Tomod elvárásainak. Izgatottan ültél az autódba, és már hajtottál is a főúton, egyenesen Tomék háza felé. Kicsit kevesebb, mint egy óra múlva már parkoltál is be a házuk elé. Bill meglepett arccal nyitott ajtót.
- Szia, hát te?
- Szia. Tomhoz jöttem.
- Nagyon csini vagy. – dicsért meg egy puszi kíséretében.
- Alkalomhoz illően öltöztem.
- Milyen alkalom?
- Na, szia. – jött ki Tom a konyhából.
- Szia. – mosolyogtál rá.
- Gyere, menjünk fel a szobámba, ott kettesben tudunk beszélni.
Billnek már leesett, hogy miről is lesz szó. De nem értette az örömöd. Felmentetek Tom szobájába és leültetek egymás mellé az ágyra.
- Akkor én kezdem. – mondtad izgatottan.
- Előbb hagy én. Szeretnék túl lenni rajta. – vágott közbe.
- Rendben.
- Szóval. Április óta nem találkoztunk és akkor sem váltunk el túl nagy örömmel egymástól. Mindketten tudjuk mit akartam akkor mondani. Így hónapok távlatában, már úgy gondolom, jobb, hogy nem mentünk bele. Sokat gondolkodtam azóta, és rájöttem, hogy végig csak bántottuk egymást. Főleg én téged. Azért sem mentem el az évnyitódra, mert nem akartam kellemetlen pillanatokat okozni mindenki előtt. Nos, hogy a lényegre térjek végre, azért hívtalak ide, mert meg szeretném kérdezni, zavarna-e téged, ha felhívnám Melissát, és randit kérnék tőle. Megtetszett nekem és úgy érzem komolyabb dolog is kialakulhat ebből. Sokat tanultam a mi kapcsolatunkból és vele már máshogy csinálnék mindent. – mondta végig monológját végig őszintén a szemedbe nézve.
Teljesen ledöbbentél. Enyhén szólva nem erre számítottál. Nem igazán tudtad, mit mondj most neki.
- Szóval? Mit szólsz? Zavarna? – kérdezte.
- Egyáltalán nem zavarna. – hazudtad, de nem néztél a szemébe.
- Huh, nem is tudod, mennyire megkönnyebbültem. Nem tudtam, mit fogsz szólni ehhez. És most te jössz, te mit szerettél volna mondani?
Küzdöttél, hogy ne induljon be a könnyelválasztási folyamatod. Összeszorult a gyomrod, és hirtelen elsötétült minden. Nyeltél egy nagyot, hátha eltűnik a gombóc a torkodból.
- Én is valami hasonlót akartam mondani. Hogy zárjuk le a kapcsolatunkat egyszer s mindenkorra. Lépjünk tovább és randizzunk végre másokkal. – hadartad el és már fel is álltál.
Érezted, hogy nem tudsz tovább parancsolni a feltörő érzelmeknek. A szemed elhomályosult az összegyűlt könnyektől. – Most mennem kell.
- Nem maradsz még?
- Dolgom van. Sajnálom. – mondtad és már ki is léptél az ajtón.
Sietve vetted irányba a kijáratot a házból. Már patakokban folyt a könny végig az arcodon, és tudtad, most azonnal ki kell jutnod innen. Bill jött veled szembe a nappaliban. Te csak mentél, meg sem álltál. Ki a házból, be a kocsiba. Beindítottad és elindultál. Nem tudtad, merre menj, csak innen el. Eszedbe jutott egy hely, ahova mehettél. A te mólód. Az a gyönyörű hely, ami eddig mindig megnyugtatott. Célba vetted a tengerpartot. Lesétáltál a mólóra és leültél arra a padra, ahol régen Billel üldögéltetek, miután Tom megcsalt.
A telefonod egyfolytában csörgött. Először Bill hívott, aztán Sandie. Kicsit később Bill újra próbálkozott és őt követte Gustav is. Nem vetted fel nekik. Nagy nehezen leküzdötted a könnyeidet és abbahagytad a sírást. Nem akartál most beszélni senkivel. Nem hiányzott, hogy megint sajnáljanak.
- Igazad volt. Sokkal jobban érzem magam. – ment át Tom Bill szobájába.
- Az jó. – mondta kicsit ingerülten.
- Veled mi van? Mit szorongatod a telefonod?
Bill el akarta árulni, hogy igazából téged akar előkeríteni, mert ő sem tudja, mennyire lehetsz kiborulva, és merre mehettél. De inkább hazudott. Úgy látta jobbnak, ha ebbe most ő nem kavar be.
- …(neved) olyan jól fogadta. Meglepett. Megmondtam, hogy szeretnék Melissával komolyabb kapcsolatot kezdeni. Erre ő azt mondta, szerinte is itt az ideje, hogy másokkal randizzunk végre. Féltem, hogy nem lesz ilyen egyszerű.
- Te már egyáltalán nem szereted őt?
- Szeretem, mint embert, de semmi több. És örülök, hogy ezzel már ő is így van.
- Hát igen. – sóhajtott Bill. – Na, ha most nem haragszol, telefonálok.
- Oké, már itt sem vagyok. – mondta Tom mosolyogva, és kívülről becsukta az ajtót.
Pár óra és vagy 20 nem fogadott hívás után sikerült rendezned magadban a gondolatokat. Felálltál, visszasétáltál a kocsidhoz és elindultál hazafelé. Útközben bementél még egy Mc Donald’s-ba, mert nagyon éhes voltál. Rendeltél a drive-ba és beálltál a parkolóba megenni. Már indultál volna kifelé, mikor megállt előtted Georg és vigyorogva integetett be a szélvédőn. Nagy levegő, tükörbe megnézted a szemeidet, aztán kiszálltál a kocsiból.
- Egyszer majd megszokom, hogy csak úgy összefuthatok veled az utcán. – ölelt meg.
- Hát igen.
- Valami baj van? – nézett a szemedbe.
- Hosszú történet.
Csörgött Georg telefonja. – Igen?---Itt áll mellettem.---Most futottunk össze a mekinél.---Megkérdezem.
- Bill az. Azt kérdezi akarsz-e beszélni vele. – tette távolabb az arcától a telefont.
- Később felhívom. – válaszoltad.
- Azt mondja, később hív.---Rendben, átadom.---Csá. – tette le végül.
- Nos nagylány, ki vele. Mi történt már megint?
- Semmi, csak Tom áthívott ma, hogy megkérdezzen, zavarna-e ha Melissával randizgatna.
- De te nem erre számítottál, igaz?
- Épp el akartam mondani, neki hogy szeretem őt, és újra akarom kezdeni. Erre ő előállt ezzel a jobb, hogy így alakult dumával. Meg hogy sokat okult a mi kapcsolatunkon, legalább Melissával nem fogja elszúrni.
- Ííí… – húzta szét a száját Georg. – Gyere ide. – húzott magához, és átölelt.
- Na, jó. Elég lesz. – mondtad és letörölted az arcodról az újra szivárogni kezdő könnyeket. – Sokat gondolkodtam, és igaza van Tomnak. Sokáig húztuk ezt, és senkinek nem volt így jó.
- Figyelj, ha zavar téged a dolog, szerintem tényleg mond meg neki.
- Nem. Hülye voltam, hogy azt hittem vissza lehet fordítani a dolgokat. Elfelejtettem, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy elküldtem tőlem, és nem hagytam, hogy elmondja, mit érez. Nem szabadott volna elvárnom, hogy még mindig szeressen. Ez van. Tényleg. Rendben leszek, csak egy pár napra van szükségem. Arra kérlek, ne mond el ezt Tomnak. Nem akarom, hogy arra gondoljon, megint megbántott. Azt akarom, hogy boldog legyen végre.
- Rendben. Én nem mondom el neki.
- Köszönöm, és most azt hiszem, hazamegyek. Nem sokat aludtam az éjjel és reggel megint suli.
- Jól van nagylány! Remélem sűrűn összefutunk!
Elköszöntetek, visszaszálltál a kocsidba és irány a kollégium. Sandie izgatottan pattant fel a székről, mikor beléptél.
- Na végre! Merre jártál? Bill hívott és mondta, mi volt.
- Melissa itt van? – kérdezted.
- A szobájában. Vagy egy órája lóg a telefonon. Tom hívta. Upsz, bocsi. – tette a szája elé a kezét.
- Semmi baj. Bocs, hogy nem vettem fel a telefont, csak egyedül akartam lenni kicsit.
- Hogy vagy?
- Már sokkal jobban. Kiszellőztettem a búrámat.
- Bill nagyon aggódott.
- De legalább tudtál beszélni vele. – nevettél.
- Aranyos volt, ahogy izgatottan hadarta el a történteket, és próbálta kitalálni merre lehetsz. Nagyon szeret téged.
- Én is őt.
- Lehet hülye kérdés lesz, de köztetek mi van?
- Ha főzöl nekem egy teát, amíg átöltözök, szívesen elmesélem.
Pár perc múlva már pizsiben, forró teával a kezetekben ültetek az ebédlőasztalnál, és ő csak hallgatta, hogy a megismerkedésetektől kezdve a mai napig, mi minden történt veled és Billel. A végére már Melissa is csatlakozott. Mikor befejezted a mesemondást, már kérdezett is.
- És Tom? Már ugye nincs köztetek semmi?
- Már nincs. De látom, köztetek alakul valami.
- Hát úgy tűnik. Felhívott és megkérdezte elmennék-e vele randizni. Úgyhogy holnap délután találkozunk.
- Az klassz.
- Igen, de úgy izgulok. Olyan sok mindent olvastam már róla a magazinokban. Nem tudom mi igaz, mi nem. Te segíthetnél. – kérlelt.
- Melissa, szerintem ez nem a legjobb ötlet. – Sandie.
- Nem, hagyd. Semmi gond. Szívesen segítek, ha gondolod. Mit szeretnél tudni?
- Mond el, mit szeret, mit nem, mivel lehet hatni rá. Milyen témákban lehet beszélgetni vele. Miben nem. Mit szeret enni, mi a kedvenc filmje, zenéi, ilyenek.
Hát jó. – egyeztél bele és nekiláttál visszaemlékezni minden boldog pillanatra, amit együtt töltöttetek.
|