Az egyik szobatárs.

Délután 5 körül értél a kollégiumba. Rengeteg ember volt már ott. Beálltál a kocsival a parkolóba, magadhoz vetted a szükséges papírokat és bementél az épületbe. A portánál kígyóztak a sorok. Beálltál az egyikbe és vártál. Közben felhívtad apudat, hogy megnyugtasd, sikeresen megérkeztél.

-        Bocsi, foglalnád a helyem? Nagyon kell pisilnem, és nem akarok újra a sor végére állni. – szólított le az előtted álló lány.

-        Persze, menj csak.

Pár perc múlva már vissza is jött.

-        Életet mentettél! – mondta megkönnyebbülve. – Sandie vagyok.

-        …(neved). – fogtál kezet vele.

Nagyon szimpatikus lány volt. Örültél neki, hogy elsőre ilyen emberbe futottál. Ez már kezdésből jobb volt, mint a középiskolában.

-        A következőt! – szólították Sandiet a pulthoz.

-        Hát, akkor szia! Gondolom később találkozunk még. – köszönt el, miután végzett.

-        Szia.

Végre sorra kerültél. Elkérték a személyi igazolványodat, a behívó leveledet és a szobafoglalási értesítőt. Alá kellett írnod egy rakás papírt és megkaptad végre a szobád kulcsát. – A második emeleten lesz, a folyosó végén, jobbra. – adott útmutatót egy srác a lépcső alján.

Felmentél az emeletre és megkereseted a szobádat. Egészen nagy szoba volt. Mondjuk ennyi pénzért még jó is. Belépve, egy kisebb nappali szerűség tárult eléd. Egyik oldalon egy kis asztal, körbe négy szék. Ez amolyan étkező asztal volt, mellette boltívvel nyílt a konyha. Egy egyszerű konyha. Hűtőszekrény, egy tűzhely, mosogató és egy pult. Direkt olyan szobát akartál, amiben tudsz magadnak főzni. Nem voltál oda a menzától. A szoba közepén ülőgarnitúra. Ebből a szobából nyílt három hálószoba és még egy erkély is. Benéztél mind a három szobába. Ugyanúgy néztek ki, egy ágy, éjjeli szekrény és egy hatalmas ruhásszekrény. Ennek örültél, mondván, hogy úgyis rengeteg ruhát hoztál magaddal. Az ablak mellett egy kis íróasztal álldogált. Nem tűnt túl komfortosnak a szoba, de majd te lakályossá varázsolod az otthonról hozott kiegészítőiddel.

-        Hahó! – hallatszott egy hang a nappaliból.

Kimentél.

-        Szia!

-        Ezek szerint szobatársak leszünk. – örült neked az imént megismert Sandie.

-        Ennek örülök.

-        És, választottál már szobát?

-        Ami azt illeti igen. Ezt szeretném. – mutattál a mögötted lévő ajtóra.

-        Rendben. Én a vele szembe lévőt néztem ki. Csak lementem pár cuccért a kocsiba.

-        Én is elkezdem felhordani a bőröndjeimet. Nem tudod ki a harmadik lány?

-        Még nem találkoztam vele.

-        Majd jön. Na, én megyek a kocsihoz.

Nem volt egyszerű felcipelned az összes bőröndödet, többször is fordultál, mire mind a szobában volt. Sandie is eltöltött ezzel egy kis időt.

Bementél a szobádba, és kicsit berendezted. Képeket egyből fel a falra és a szekrényajtódra, kispárnát elhelyezted az ágyon, majd elővetted az ágyneműd többi darabját is. Még a saját függönyödet is elhoztad otthonról és fel is akasztottad az ablak elé. A következő dolgot természetesen a hifi helyének megkeresése és beüzemelése volt. Így már kellemes zenei aláfestéssel pakolásztad át a ruháidat a táskákból a szekrénybe.

-        Kop-kop! – nézett be Sandie az ajtón.

-        Gyere. – invitáltad.

-        Gondoltam megnézem, hogy állsz. Én elég kilátástalanul. Otthon nem tűnt ennyinek ez a rengeteg dolog, amit magammal cipeltem.

-        Ezzel én is így vagyok. a másik lány még mindig nem jött meg?

-        Nem. Az is lehet, hogy csak holnap jön.

-        Azért jöttem én ma, hogy be tudjak költözni még az évnyitó előtt.

-        Ez volt az én tervem is.

-        Azt hiszem, mi jól megleszünk. – mosolyogtál.

-        Szerintem is. Te Tokio Hotelt hallgatsz? – figyelt fel a számára ismerős dallamra a hifiből.

-        Igen. Szeretem őket.

-        Én is. Nagy rajongójuk voltam, aztán valahogy kinőttem ebből, és már csak a zenéjükért vagyok oda. Meg persze a tagok sem elhanyagolhatók. – vigyorgott szemérmesen.

-        Hát igen. Tehetséges srácok mind. – felelted. Nem akartad elárulni, hogy ismered őket.

-        Na, én megyek folytatom a pakolást. Később körbenézünk a környéken?

-        Persze. Én el szeretnék menni, venni pár dolgot. Fel kéne tölteni a hűtőt is.

-        Jó lenne, ha jönne a lány, mert meg kéne beszélni ezeket a dolgokat. Melyik rész kié a hűtőben, fürdőszoba használati rend stb.

-        Ha ketten kitalálnák, lehet, megsértődne.

-        Azért remélem nem várja el, hogy itt ülünk addig ölbe tett kézzel.

-        Igaz.

Sandie visszament a szobájába és te is folytattad a beköltözést. Úgy egy óra múlva már kész is voltatok. Elindultatok felfedezni a környéket és keresni egy boltot. A te kocsiddal vágtatok neki. Két utcányira meg is találtátok a megfelelő üzletet. Egy hatalmas áruház volt. Háztartási cikkektől, a lakberendezési tárgyakon át, az élelmiszer osztályig szinte minden fellelhető volt. Minden külön emeleten. Ráadásul este 9-ig tart nyitva minden nap.

-        Nos, én nem néztem, hogy a konyha mennyire van felszerelve. – fordultál kérdően Sandie.

-        Van minden. Evőeszközök, tányérok, edények, lábosok.

-        Az jó. Csak át kell gondoljam, mire van szükségem még ma.

-        Egyenlőre szerintem vegyünk üditőt, kávét, teát meg talán reggelire valamit. Vacsizzunk meg itt valahol a környéken. Mit szólsz?

-        Nagyon jó ötlet.

Vettetek mindent, ami épp eszetekbe jutott. Hát megpakoltatok egy pár zacskót, de nem akartatok semmit sem elfelejteni. Beraktátok a kocsiba, és kerestetek egy éttermet. Találtatok is a közelben egy helyes kis kifőzdét. Gyorskajákat lehetett itt enni, pizzát, gyrost, hamburgert, ilyeneket. Ez most pont meg is felelt az elképzeléseiteknek. Mire vissza mentetek a lakásba már kellőképp elfáradtatok mindketten. Berakodtatok a hűtőbe, meg a konyhaszekrényekbe, és leheveredtetek az ülőgarnitúrába.

-        Tudom már mi hiányzik. – te.

-        Tévé?

-        Olvasol a gondolataimban? – nevettél.

-        A tévé az alap. – mosolygott vissza.

-        Na, majd megoldjuk azt is. Addig legalább megismerkedünk.

-        Tényleg, már órák óta együtt vagyunk és még nem is tudom, honnan jöttél.

Elbeszélgettetek még egy darabig. Megtudtad, hogy Franciaországból jött, egy kisebb faluból a határhoz közel. Idén februárban töltötte be a 18-at, 3 éve jár egy sráccal, akit Bennek hívnak. Rendező szeretne lenni, imád zenét hallgatni, bulizni és ugyanennyire szeret néha egyedül lenni és kicsit magába fordulni. Így első alkalommal nagyon hozzád illőnek találtad. 11 óra körül kívántatok egymásnak jó éjszakát és mindketten elvonultatok a saját szobátokba. Lefeküdtél az ágyadra és írtál egy sms-t Billnek, hogy ha ébren van és ráér, akkor hívjon.

Egy pillanat sem telt bele már csörgött is a telefonod.

-        Na, szia. – köszöntött.

-        Aludtál?

-        Nem, a stúdióban vagyunk. Te, hogy állsz?

-        Már be is költöztem. Kezdetleges még, de egyenlőre nagyon tetszik.

-        Ennek örülök. Még mindig nem hiszem el, hogy egy országban lakunk.

-        Én sem. Remélem minél előbb látlak titeket!

-        Én is.

-        És milyenek a szobatársak? – szólt a háttérből Georg.

-        Mond meg neki, hogy én is üdvözlöm. Egyébként nagyon aranyos a szobatársam. Eddig beszélgettünk, a másik lány még nem jött meg. Talán holnap. Kíváncsi vagyok, remélem ő is ilyen jó fej lesz, mint Sandie. Mert, akkor jól meg leszünk.

-        Nagyon jó hallani, hogy ilyen jó kedved van.

-        Add nekem is! – hallatszott Gustav.

-        Figyelj, adom Gustavot, nagyon akar veled beszélni.

-        Rendben.

-        Na, szia! – vette át Gustav a telefont.

-        Szia.

-        Milyen az első este az új helyen?

-        Eddig tetszik. Mit csináltok ti ilyenkor a stúdióban?

-        Egy pár napja itt alszunk. Lesz egy koncertünk és Bill írt egy új dalt meglepetésnek. Azt próbáljuk összerakni.

-        De jó! Kíváncsi vagyok.

-        Itt lesz a koncert Kölnben, úgyhogy el is tudsz jönni.

-        Tényleg! Még úgysem voltam sosem!

-        Természetesen vip jegyed van rá! Na, adlak vissza Billnek, mert itt morog.

-        Rendben, puszilom Dettit.

-        Átadom! Jó légy!

Visszakaptad Billt, még egy darabig beszélgettetek, de nagyon kimerült voltál, így elköszöntetek, és már aludtál is.