169. rész
-Kezdésképpen mondjuk csukd be a szemed!:D-,Bill
-Ok, megpróbálom...-,Hamarosan sikerült elaludnom...A következő hét dogákkal sűrűn telt.Billék 4 napig koncerteztek, csak péntek hajnalban értek haza. Szombaton a szobájába zárkózva töltöttük az időt filmnézéssel, meg ilyenekkel.:)Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy az arcom simogatja.
-Szia!:)-,Köszönt.
-Szia!:)-,Nyújtózkodtam, és átöleltem a derekát.
-Most esett csak le...-,Bill
-Mi?-,én
-Hogy 4.-én leszel 18!-,Mosolygott rám.
-Tényleg!...Huh, elég durva belegondolni...-,én
-Nálatok ugye 18 éves kortól számít az ember nagykorúnak?-,Bill
-Ühüm.:)-,én
-Azta!Akkor rendezünk neked bulit!:)-,Bill
-De ne legyen túl nagy felhajtás!:)-,én
-Ok!:)-,Ölelt át szorosan.
-És mit szeretnél szülinapodra?-,Puszilta meg a vállam.
-Nem tudom...Találj ki valamit!:)-,én
-Sokat segítettél!:)-,Bill
-Tudom!-,Vigyorogtam szemtelenül.
-Hééé!-,Kezdett el csikizni.
-Neee, haggyál!-,Nevettem, és megpróbáltam lelökdösni magamról, de nem nagyon ment.
-Nem hagylak!-,Suttogta a fülembe.
-Gonosz!-,Suttogtam vissza, és mosolyogva megcsókoltam.
-Nem is vagyok az!-,Csókolta meg a nyakam.
-Dehogyis nem!:)-,Öleltem át a nyakát...Csütörtök:
-Szia! Ideülhetünk?-,Mosolygott rám Becky.
-Persze, gyertek csak!:)-,én
-Holnap lesz a szülinapod, ugye?-,Karl
-Aha...:)-,én
-Nos, Karllal gondoltuk mi is adunk valamit, bár nem nagy dolog, de azért reméljük, hogy tetszeni fog!:)...-,Vett elő a táskájából Becky egy csomagot, és átadta. A díszdobozban egy fényképes bögre volt, amin mi hárman voltunk, egy még régebben készült képen, fölötte pedig az állt MAGYARUL, hogy: Boldog 18. szülinapot!
-Annyira édesek vagytok!Köszönöm!:)-,Öleltem át őket könnyes szemekkel.
-Szívesen!:)-,Öleltek át ők is.
-De honnan tudtátok, hogy hogy mondjuk magyarul?-,Engedtem el őket egy picit később.
-Megkérdeztük Liséket.:)-,Becky
-Cseles!:)-,én
-Billel terveztek valami bulit, vagy ilyesmit?-,Becky
-Hát, Bil kédezte pár napja, hogy hogy szeretném megünnepelni a szülinapom, de addig jutottunk, hogy elmondtam, hogy nem szeretnék túl nagy felhajtást.Szerintem szerveznek majd valamit, de nem tudom!:)-,én
-Ők most itthon vannak?-,Karl
-Igen, de csak tegnap hajnalba botorkáltak haza.-,Mondtam, miközben a könyveimet a szekrényembe pakoltam.
-Srácok, én elszaladok a mosdóba, órán találkozunk, ok?-,én
-Ok!:)-,Karl és Becky
-Szerinted tényleg nem sejt semmit?-,Becky
-Hát, nem úgy néz ki, bár azt tudja, hogy lesz valami, de legalább a részéleteket nem.:)-, Puszilta meg a lány száját Karl.
-Menjünk inkább a hátsó lépcsőházba, mielőtt jönne egy tanár, hogy: ,,Mit képzeltek magatokról ti szemérmetlen kölykök?!" vagy ,,Nem itt kéne élni a szerelmi életeteket!"-, Utánozta egy öreg nénike hangját Karl, mire Becky nevetni kezdett.
-Annyira lökött vagy!-,Ölelte át a derekát.
-Menekülj!-,Karl, mire Becky hátrálni kezdett, míg a szekrénynek nem ütközött.
-Meg vagy!-,Vigyorgott rá Karl.
-Azt csak hiszed!-,.Szaladt Becky a lépcsők felé.
-Mondtam, hogy meg vagy!-,Ölelte át hátulról a derekát, mikor utólérte és megpuszilta.
-El fogunk késni!-,Fordult meg, és a homlokát Karl-énak támasztotta.
-Hm, nem baj!Rajz lesz, az nem olyan fontos...-,Húzta magához közelebb.
-Hé, én szeretek rajzolni!-,Tolta el magától.
-Jól van na...művésznő!:)-,Csókolta meg.
-Ne gúnyolódj!-,Nézett rá "haragosan" Becky...Este Bill elvitt vacsorázni egy étterembe.Nagyon romantikus volt, amolyan gyertyafényes-összebújos dolog, ami nagyon tetszett.Kicsit szomorú voltam, mivel anyuék nem lehettek velem, de legalább Billel voltam.Egész este nagyon kedves és figyelmes volt velem, elhalmozott bókokkal, amit ilyen nagy "dózisban" még sosem kaptam tőle, mindenesetre jól esett.:)Azt hiszem, megpróbált mindent elkövetni azért, hogy életem legszebb születésnapja legyen.Boldog voltam, hogy megérti miért ennyire fontos ez nekem.:)Este 9 fele hazaindultunk.
-Azért megyünk ilyen korán haza, mert még van számodra egy kis meglepetésem.:)-,Mondta, miután beült mellém a kocsiba.
-Tényleg?Mi?-,Kíváncsiskodtam.
-Az még titok!:)-,Hajolt hozzám közelebb.
-Na, áruld el!-,Bújtam hozzá.
-Nem!:)-,Bill
-Naaa!Légyszi!-,Próbáltam megpuhítani néhány puszival, de seghogysem akart sikerülni.:D
-Akármeddig csinálod, nem fogom elmondani!:)-,Hunyta le a szemét.
-Légyszi!-,Pislogtam rá, remélve, hogy ettől megenyhül.Hosszan megcsókolt, aztán a fülembe suttogott:
-Szeretlek!...De most akkor is várnod kell!:)-,Bill
-Undok vagy!-,Fontam össze a karjaimat "álsértődötten".Nemsokára elindultunk.Alig bírtam megmaradni a fenekemen, annyira izgatott lettem, hogy vajon mi lesz a meglepim.XD
-Megjöttünk!:)-,Nyitotta ki nekem a kocsiajtót.
-Még mindig nem árulod el?-,Öleltem át a derekát, és hozzábújtam.
-Mindjárt megtudod, nyugi!:)-,Kinyitottam az ajtót, és mikor beléptünk, sehol nem láttunk senkit, csak korom sötétet.Aztán apró gyertyák fényét láttuk a konyhából közeledni, és lassan a halvány fényben emberalakokat is ki lehetett venni.Majd egyszercsak hallottuk, amint felcsendül az ismerős dallam:
-Boldog szülinapot!!!...
|