-Szia!:)-,Vette fel boldogan Sarah.

-Szia Kicsim!:)Figyelj, holnap aludhatnék nálad?-,Kérdezte reménykedve a srác.

-Ki lettél dobva, mi?-,Nevetett Sarah.

-Aha...Drága öcsikémék romantikázni akarnak gondolom, szóval vagy hozzád megyek, vagy a híd alá csövezni...-,Mondta, mire a vonal tulsó oldalán hatalmas nevetést lehetett hallani.

-Tudom már, hogy miért szeretlek ennyire!:)-,Sarah

-Igen, és miért?:)-,Érdeklődött Tom.

-Mert mindig meg tudsz nevetetteni..)-,Pirult el Sarah.

-Hiányzol már!:)-,Tom

-Te is nekem, de holnap jöttök haza!:)...Tényleg, mikorra is ér ide a gépetek?-,Sarah

-7 körül...Kijössz elénk?:)-,Tom

-Aha, és akkor elvisszük a cuccaidat hozzátok, aztán meg jössz hozzám, jó?:)-,Sarah

-Jó!:)Szeretlek!:)-,Suttogta a végét Tom.

-Én is téged!:)-,Mondta szintén halkan a lány.

-Megyek aludni, mert holnap még lesz egy koncertünk, jó?-,Tom

-Persze, pihenj csak!:)Aludj jól!:)-,Sarah

-Te is, Kicsim!:)-,Tették le.Már majdnem elaludtam, mikor Bill hívott, hogy este mehetek hozzájuk.Másnap a suliban:

-Ma jönnek Billék, ugye?-,Sétáltunk a biológiaterem felé Beckyvel.

-Aha...Már várom!:)Karl miért nem jött ma?-,én

-Nem érezte jól magát tegnap délután, estére pedig már 37,6 volt a láza...-,Becky

-Szegény!Jobbulást neki!-,én

-Majd átadom, köszi!:)-,Becky

-Viszed majd neki a házit?-,én

-Aha, meg leírja majd az órai dolgokat, meg hasonlók.-,Becky

-Ugye nem ezt a sertésinfluenzát vagy mit kapta el?-,én

-Remélem, hogy nem!-Mondta aggódva.-Bár akkor már 39 °C-os láza lenne.-,Becky

-Mondjuk az igaz....Te beoltatod magad?-,én

-Nem.Te?-,Becyk

-Nem, de remélem nem kapom el...-,én

-Csak nem!Na menjünk!-,Mondta, mikor becsöngettek.A biosz szerencsére az utolsó óránk volt, aztán mehettünk haza.Este 6-ig tanultam, utána Lis kocsiával kimentünk a fiúk elé.Georg és Gustav Silviáékhoz ment , Sarah, Tom,Bill és én pedig a fiúk lakására, aztán Sarahék leléptek.

-Annyira hiányoztál!:)-,Suttogta, és ledöntött a kanapéra.

-Te is nekem!:)-,Pusziltam meg a száját, amiből hamarosan csókolódzás lett.

-Várj egy picit!:)-,A kanapéról elvett egy takarót, amivel betakart minket.

-Így már jobb!:)-,Csókolt meg újra...Kb. 1 óra múlva:

-Elmegyünk fürdeni?-,Simítottam végig a bal karján lévő tetoválásán.

-Elmehetünk, ha szeretnél!:).-,Puszilta meg a vállam, aztán felült.

-Nem most rögtön gondoltam.-,Vigyorogtam rá kicsit szemetelenül, és visszanyomtam a kanapéra.

-Hát mikor?:)-,Húzott magára, és átölelt.

-Hm...Később!:)-,Pusziltam meg az arcát.

-Szeretlek!:)-,Nézett a szemembe.

-Én is téged!:)-,Bújtam hozzá.

-Cica!:)-,Simogatta a hátam.

-Hm?-,Sóhajtottam fáradtan.

-Mi lenne, ha ideköltöznél?-,Csodálkozva a szemébe néztem.

-Mármint, hozzátok?,Néztem értetlenül.

-Aha.:)-,Tűrt a fülem mögé egy tincset.

-Huh, hát...Tök jó lenne, csak...-,én

-Csak?-,Nézett a szemembe.

-Tudod, nagyon megszoktam már Silviáéknál, meg csomó cuccom ott van, meg a lányok, és Hannah...-,Hirtelen közbeszólt.

-Szóval nem akarsz ideköltözni...-,Nem tudtam kivenni a szeméből, hogy mit érez.Szomorú, dühös, csalódott?Vagy valami más?

-Nem, félre érted!Én csak...-,én

-Nem tudom, mit érthettem ezen félre...-,Ült föl, így lecsúsztam a mellkasáról.

-Bill!-,Ültem fel én is és hátulról átöleltem.

-Nem akartalak megbántani, és tényleg szívesen laknék veled/veletek, de Tommal ti annyira összeszoktatok már...Félek, hogy csak zavarnék...-,én

-Ha zavarnál, nem mondtam volna.-,Szólalt meg halkan, lehunyt szemekkel.

-Kicsim!Komolyan örülék neki, ha itt lakhatnék, mert ez azt bizonyítja, hogy tényleg szeretsz és bízol bennem, és ez nekem nagyon sokat jelent.De mit csináljak itt egyedül, amikor ti koncerteztek, vagy turnéztok?-,én

-Tudtad, hogy mellettem milyen lesz az életed, még azelőtt, hogy összejöttünk volna.-,Bill

-Nem, nem tudtam!Álmomban sem hittem volna, hogy ennyire jó lesz!Szeretlek, hallod?-, Pusziltam meg a nyakát.

-Jó, de...Mindegy...-,Bill

-Haragszol?-,Bújtam a nyakához.

-Nem!-,Fordult felém, és megölelt.

-Akkora egy hülye vagyok!-,Sóhajtott.

-Miért?-,Mert képes lettem volna veled összeveszni ezért.-,Bill

-Csak fáradt és kimerült vagy, megértem.-,Simogattam meg az arcát.

-Ne haragudj!-,Fúrta a fejét a nyakamba.

-Nem haragszom...De egy lakáskulcsnak örülnék!:)-,Erre felkapta a fejét és mosolyogva a szemebe nézett.

-Itt várj!:)-,Felpattant és berohant a szobájába.

-Tessék!:)-,Adott a kezembe egy kulccsomót.

-Köszönöm!:)-,Öleltem át könnyes szemekkel.

-Szívesen!:)-,Ölelt vissza, aztán megcsókolt.

-Megyünk fürdeni?-,Néztem rá boci szemekkel.

-Persze, gyere!:)-,Húzott fel, aztán elmentünk fürdeni, majd a nappaliban ledőltünk horrort nézni...