Lépteket hallottam az ajtó mögül, majd egy határozott mozdulattal, kitárult elöttem az ajtó, és Tom édes mosolyával találtam szembe magam.

• Már vártalak. – mondta lágyan
• Annyit azért nem késtem. – mosolyogtam
• Hát jó, na gyere be. –invitált be. Körbe pillantottam a szobájába. Hát nem semmi. Kicsit jobb volt mint a miénk. Felszereltebb.
• Hűűű, mekkora ágyad van. – szaladtam oda, majd ráültem.
• És kényelmes is.
• Bizony. – ült le ő is mellém.
• Na hol van az a pezsgő amit ígértél? – kérdeztem, mert éreztem hogy kezd kimenni belőlem az eddig megivott ital hatása.
• A kis telhetetlen. – kelt fel, majd odahozta a poharakat hogy fogjam, meg még ő kibontja a pezsgőt. Már csak egy pukkanásra lettem figyelmes, és már öntötte is a poharakba, a finom pezsgőt. Mikor kitöltötte, egy kistálból elvett két szép nagy epret, és a poharak szélére helyezte, díszítés gyanánt.
•  Oh, köszönöm uram. – nyújtottam neki mosolyogva, az ő poharát.
• Egészségünkre – emelte meg a poharát. Én csak bólintottam majd egy nagyot kortyoltam  a pohárba, majd elkezdtem nézelődni a szobába.

Megláttam hogy az erkélyajtó nyitva van, így szó nélkül felálltam, megfogtam a cigimet és kisétáltam, az erkélyajtóban még vetettem Tomra egy csábos pillantást hogy vegye a lapot, hogy ő is jöjjön ki. Ahogy kiértem, már fel is pattantam a párkányra, hogy mindent lássak a város fényeiből. Tom még habozott egy kicsit, majd ő is megjelent az ajtóba. Közben próbáltam meggyújtani a cigim. Mikor sikerült, egy mélyet szívtam belőle, majd kisidő múlva ki is fújtam. Felemeltem a poharam és bele kortyoltam a finom italba.

• Nagyon jól nézel ki, mondtam már?- mért végig
• Nem, még nem közölted, de köszönöm. Igyekeztem. – mosolyogtam vissza.
• Am, rajongó vagy? – kérdezte
• Jaj, nem dehogy. Ne értsd félre nincs bajom veletek de valahogy sosem tetszettetek annyira. Voltam már egy koncerteteken, de csak azért mert a lányok elrángattak. – mosolyogtam.
• Jól van – törődött bele.
• És még…öhm – Jött zavarba, saját kérdésétől.
• Szűz vagyok e ? – fejeztem be a kérdését
• Ühüm – bólogatott.
• Mit tippelsz? – kérdeztem kacéran.
• Szerintem, nem. – válaszolt
• Hát, tényleg nem – mosolyogtam. Majd még egy korty csúszott le a torkomon, amivel kiürítettem a poharam. A poharat Tomnak nyújtottam.
• Kérhetek még? – kérdeztem.
• Mindjárt hozom. – mosolygott huncutul. Majd a kezében egy nagyjából teli pezsgős üveggel tért vissza, oda jött hozzám nagyon közel, mélyen a szemembe nézett telitöltötte a poharam, majd magának is töltött. Az üveget lerakta az asztalra és mellém állt.
• Szeretem ezt s várost, sajnos nem sok lehetőségünk volt még itt lenni, de nagyon szép.
• Szerintem eltörpűl azoktól a városoktól amiket te már láttál. – mondtam
• Jó persze, jártam már szebbnél szebb városokban, de valahogy ez fogott meg a leginkább. Olyan kis egyszerű. De még is gyönyörű.- Ennél a szónál felém fordult, lassan közeledett felém, az arcomhoz majd belesuttogta a fülembe.
• Olyan mint te – mondta halkan. Kirázott a hideg. Basszus,érti a dolgát ez a csávó. Majd újra kémlelni kezdte a tájat.
• Nem hiányzik néha a régi életed?
• Ohhh, dehogy nem – nevetett- Nem is tudod mennyire szeretnék csak legalább egy napra is olyan lenni mint a többi normális srác. Nem panaszkodom mert nagyon jó sztárnak is lenni, de még is legalább csak egy nap fotósok, rajongók és testőrök nélkül. – áradozott
• Elhiszem. – válaszoltam
• És van valakid most? – kérdezte és mélyen a szemembe nézett.
• Nem nincs – sóhajtottam
• Na mi a baj kislány? – kérdezte kíváncsian, majd elém állt és belépett a két lábam közé (értitek J).
• Egy hónapja szakítottunk – hajtottam le a fejem.
• Mi történt? – emelte fel a nagy eres kezével a fejem.
• Megcsalt – néztem a szemébe.
• Ohh – kaptam tőle a rövid és tömör kommentet. – Akkor gondolom nem is szeretnél nagyon róla beszélni.
• Nézd Tom, nem azért jöttem fel hozzád hogy a csalódásaimról beszélgessek veled, hanem hogy eltöltsünk egy „szép” estét. – mosolyodtam el a végére. Ő vissza mosolygott, majd töltött nekem megint egy pohár pezsgőt.
• Tudod mit, add ide az egész üveggel, nem kell itt poharazgatni – nevettem
• Az igen, te aztán tudsz inni – nevetett ő is
• Ohh ez még semmi, már megedződtem. – majd meghúztam az üveg tartalmát.
• Nem akarsz kapcsolni egy kis zenét? – kérdeztem
• De, mért ne. Valami kívánsága a hölgynek? – indult el befele.
• Hát valami bulizós szám. De, rád bízom – mondtam. Berakott egy jó számot ( amelyik nektek szimpatikus). Én addig kint meghúztam az üveg tartalmát, rendesen.
•  Hééééé, nekem is hagyj ha lehet – szólt rám
• A-a azt már nem , kérj magadnak – mondtam nevetve és mint egy kislány a hátam mögé rejtettem az üveget. Tom megint elém állt de most még közelebb. Az arcomon éreztem már a szuszogását. Majd hirtelen a hátam mögé nyúlt és elkobozta tőlem az italomat.
• Naaa, ez nem ér -  nyafogtam majd leszálltam a párkányról és utána eredtem. Ebből egy rövid kergetőzés alakult ki, mert a végére már egyikünk se kapott levegőt ugye, a dohányzás végett.
• Kész, Tom én ezt már nem bírom. - feküdtem be az ágyba.
• Én se, feküdt mellém ő is. Hosszasan csak néztük egymást, majd lassan közeledett egymásoz az arcunk. Míg végül az ajkaink összeértek. Először csak kóstolgattuk egymás száját, majd hevesen téptük azt. Elkapott minket a hév. Elkezdődött az amiért valójában én feljöttem hozzá.
• Ennyire azért ne siess – lihegtem két csókja között. – A kényeztetés hol marad? – érdeklődtem.

Erre csak egy mosolyt kaptam, majd egy kicsit lassabbra vette a tempót. Lassan kényeztetett a csókjaival, a ruhám csak úgy repültek a szobában ahogyan az ővéi is. Több mint egy hónapja nem voltam senkivel az már jól fog jönni. Mikor megláttam a felsőtestét, azt hittem elájulok. Sokáig kényeztetett a szájával majd az ujjaival. Aztán szépen lassan belém hatolt. Nem tudtuk megállni hogy ne nyögdécseljünk halkan. Nagyon jó volt vele, olyan érzéki, de még is vad és férfias. Nem kezdő volt már ez biztos. Mikor mindketten már elértük a gyönyört, lefordult rólam majd nagyokat szuszogott.

• Na milyen voltam?- kérdezte
• Tom, ne várd hogy megmondjam, nem fogom fényezni az egódat. Maradjunk annyiban hogy nem rossz. – mosolyogtam
• De szemét vagy… - mondta
• Köszönöm ezt bóknak veszem. - vigyorogtam majd kikeltem az ágyból a takarót magamra csavarva.
• Adjak egy pólót? – nézett rám
• Megköszönöm - fogtam meg a cigimet. Adott egy pólót majd elment tusolni. Hát garantálom hogy a térdemig ért a ruhadarab, pedig nem vagyok egy alacsony termet. Tudtam hogy most jött el az a pillanat mikor le kell lépnem. Nem kell megmagyaráznunk semmit. Tudtuk hogy csak ez lesz. Megfogtam a ruháimat és a telefonom, majd halkan kiléptem a folyósóra és a lifthez mentem hogy végre a saját szobámban alhassak azután a hosszú és kellemes éjszaka után.