Miután eldöntöttem azzal próbáltam lekötni a figyelmem hogy esküvői ruhákat néztem a netten hát ha sikerül valami ötletet meríteni a terveimhez. Annyira belemerültem hogy észre se vettem mennyire elment az idő és hogy egyáltalán valaki is belépett az irodába.

-Csak nem esküvőd lesz? - hajolt oda hozzám Roli

-Oh basszus a szívbajt hoztad rám. - dőltem hátra a székben

-Nem szándékoztam a szívbajt hozni rád de nagyon bele merültél. - mosolygott rám

-Igyekeztem öltetett meríteni a terveimhez. - néztem rá

-Kinek az esküvőjére tervezel ruhát? - Roli

-Anyukád nem mesélt arról hogy szerződést kötött egy esküvő szervező céggel és hogy mi készítsük el és tervezzük meg a ruhákat? - én

-Említett valami ilyesmit de azt hittem nem fogja elvállalni. - Roli

-Mért gondoltál erre? - én

-Mert nem tudta milyen tervezőt állítson erre de azt hiszem megoldotta a dolgot és nem is döntött rosszul. - Roli

-El is fogok követni mindent hogy ne okozzak csalódást. - én

-Oh ugyan te senkinek se tudnál csalódást okozni. - Roli

-Ezt rosszul gondolod. Az elmúlt hetekben mindenkinek csalódást és fájdalmat okoztam. - hajtottam le a fejem

-Ennek köze van ahhoz hogy Billt bevitték a rendőrök? - Roli

-Honnan tudsz róla? - én

-Nos aki híres arról nem nehéz megtudni hogy mi történt vele. - rántotta meg a vállát

-Eszembe kellett volna jutnia. - én

-Szakítottatok? - kérdezett rá pár perc csend után

-Mondhatjuk úgy hogy én szakítottam vele. - én

-Ez megmagyarázza mért vagy ilyen rossz kedvű mostanában. - Roli

-Pedig próbáltam elrejteni mennyire rossz ez az egész. Főleg ezután a hétvége után már semmin se lepődök meg. - én

-Még mindig nem akarsz arról mesélni hogy mi történt? - Roli

-Nehéz erről beszélnem. - én

-Jaj majdnem elfelejtettem. Hoztam neked valamit. - terelte el a témát Roli

-Nekem? - néztem rá kíváncsian

-Mikor jöttem ide a kedvenc éttermünk előtt mentem el és mivel lassan ebéd idő van úgy gondoltam beugrom és hozok neked a kedvencedből. - mondta miközben egy fehér dobozt adott a kezembe

-Hu köszi. De rég ettem már. - kukkantottam bele a dobozba majd egy puszit adtam Roli arcára

-Csak egy röpke gondolat volt. - mosolygott rám

-De örülök neki. Melletted a gondjaimról is megfeledkezem. - öleltem meg

-Én annak örülök hogy így gondolod. - puszilt meg - Ugye Bill nem bántott téged?

-Nem sosem tenne ilyet. Úgy éreztem hogy kárt okozok avval ha tovább maradok a közelében. Már így is elég zűrt kavartam nem csak ő fejére de az enyémre is. Apám utál csak amiatt hogy nem mondtam el Bill mit csinál pedig én csak meg akartam őt védeni most hogy a családunk kezd talpra állni. - én

-Ezért hagytál mindent ott és költöztél el? - Roli

-Igen. Billt azóta nem is láttam sőt mindent a háta mögött csináltam csak hogy ne előtte omoljak össze. - én

-Mindig is tudtam hogy nagy szíved van de hogy feladj mindent csak hogy másnak jó legyen. És nem szeretnél vele tisztázni a dolgokat? - Roli

-Eddig nem akartam de elterveztem hogy a héten elmegyek hozzá és beszélek vele és végleg lezárjak mindent vele kapcsolatba. Úgy érzem ha túl leszek ezen a beszélgetésen könnyebb lesz majd túl lépni rajta. - én

-Rám számíthatsz mindenben. - fogta kezei közé az arcom

-Tudom hogy ez neked nem a legjobb érzés hogy az én lelkemet ápolgasd egy olyan srác miatt akit nem kedvelsz. - én

-Tudod sosem voltam szívtelen ember. Még mindig szeretlek de még is most minden más fontosabb annál hogy te a legjobban érezd magad és ne emészd magad amiatt hogy Billel elváltak az útjaid. - Roli

-Ha túl leszek ezen és egész ember leszek megfogom hálálni a kitartásodat. - mosolyogtam rá

-Én már avval megelégszem hogy újra a régi önmagad legyél. - simított végig az arcomon

-Köszönöm. - öleltem meg

Elmosolyodott majd szorosan a karjaiba zárt. Úgy éreztem vele könnyebb lesz túl lépnem a gondon ami most körül vesz. Mindig megtudjuk érteni egymást és régebben is ezt kedveltem benne hogy ha nem is akarunk beszélni bajainkról ő akkor is erőlteti hogy ő ott van és támogat bármi legyen is az.

Mióta Bill belépett az életembe azt hittem Roli másképp fog viselkedni és ezt a tulajdonságát többet nem fogja rám irányítani vagy oda figyelni de most már tudom hogy túl hülye voltam ahhoz hogy ezt gondoljam. Roli mindig is a barátom volt akire számíthattam főleg azok után ahogy elváltunk legutóbbi találkozásunkkor.

Mikor elengedtem vissza ültünk a helyünkre és megebédeltünk közben a ruhákat néztük és adott egy két tippet hogy mire figyeljek oda. Már voltak ötleteim hogy hogyan fogjak neki a munkának és ezt meg is valósítottam a délután folyamán amíg Roli a bemutatónk tervezésével foglalatoskodott. Örültem annak hogy mi már végeztünk mindennel csak pár apróság van de még így is tengernyi időnk volt mindenre. így nyugodt szívvel foglalkozhatok az Emma által rám szabott esküvői ruha tervezésre.

Mikor haza értem  első dolgom volt bele nézni postaládámba ahol egy nem várt levél fogadott.

-Jó napot Nicol. - köszönt rám a portás idős férfi aki épp akkor tért vissza helyére

-Jó napot. - bólintottam - Keresett valaki?

-Egy fiatal ember járt itt nem olyan rég de csak annyira maradt itt hogy bedobja a levelet a postaládájába és már ment is. - mondta

-Köszönöm. - bólintottam majd elindultam

-Nincs mit kisasszony. További szép napot. - portás

-Magának is. - mondtam rá nézve

Majd ott hagyva őt beléptem a megérkező liftbe és felmentem a lakásomhoz kezem között szorongatva a levelet. Vajon Tom azt hiszi ha a telefont nem veszem fel neki akkor levélben megteheti azt hogy el nézzem neki mennyire bántóan és idétlenül viselkedett velem. Még ha tudtam is hogy nem változtat azon a gondolatomon amit eldöntöttem még is el akartam olvasni.

Mikor felértem a lakásomba lepakoltam a holmimat csináltam egy kávét majd előkerestem Bill levelét majd ezekkel együtt ki sétáltam az erkélyre. Az egyik kezembe Tom levele a másikban Bill levele volt. Nem tudtam eldönteni melyikkel kezdjem de úgy döntöttem Tommal kezdem Billére még jobban fel kell készülnöm.

Letettem a másik borítékot a bögrém mellé majd el kezdtem Tomét kibontani majd kivettem belőle azt a kis papírt ami benne volt.

"Sajnálom ami történt.

Hülye voltam és nem gondolkodtam.

De remélem egyszer megtudsz nekem bocsátani!

Tom"

Megfordítottam a lapot hátha találok még valamit de nem az üzeneten kívül semmi sem volt. Nem tudtam mennyire kösse le az agyam avval hogy Tom mennyire gondolja komolyan. Azt viszont észre vettem hogy még is tudja a még régen kötött egyezségünket de azt hiszem egy ideig nem vagyok képes szemébe nézni még ha hiányzik is amit nem tudok eltitkolni mert tényleg nagyon hiányzik de nem egyszerű dolog egy olyan embernek megbocsátani aki a barátodnak kéne lennie és nem a földbe tiporni és megtaposni ott ahol a legjobban fáj és ezt ő nagyon is jól tudja de még is megtette.

Felsóhajtottam majd visszahelyeztem a kis papírt a helyére és letettem az asztalra. Rá néztem Bill levelére és görcsbe rándult a gyomrom. Erős akarok maradni és úgy elolvasni a levelet hogy ne omoljak ennél jobban össze de oda minden magamba vetett hit.

Amíg volt velem valaki sokkal könnyebb volt hátat fordítani a bennem zajló fájdalomnak de most hogy egyedül ücsörgök a lakásomba és nem érzem azt hogy igen itt van mellettem valaki akire számíthatok. Egyszerűen már nem voltam olyan erős és akaratos mint amilyen egész nap voltam Roli társasságában. Most minden sokkal magányosabb és fájdalmasabb. Egyedül maradtam egy sötét szobában a fájdalommal ami elviselhetetlen és sokkal rosszabb mint bármi más amin keresztül mentem az utóbbi hónapokon.

-Na jó ideje elolvasnom ennél jobban már úgy se eshetek szét, nem de? - motyogtam magamnak

Majd vettem egy nagy levegőt kezembe vettem a borítékot, kibontottam majd kivéve belőle a lapot kifújtam a beszívott levegőt és kihajtottam a ketté hajtott papírlapot.

"Bogyó!

Rettentően szégyellem magam amiatt amit tettem és hogy elüldöztelek mellőlem. És SOHA ne gondold azt hogy miattad tettem azt amit, ez nem rólad szól és nem is a te hibád! Csak is az enyém! Én voltam annyira hülye hogy el kezdtem ezt az egészet és nem gondoltam bele hogy evvel tönkre teszem azt aki nekem a legfontosabb az egész életemben. Már nem tudom vissza csinálni és eddig értelmetlen volt számomra hogy egyedül hagytál de megérdemlem. Megérdemlem magányos sorsomat mert csak is én tehettek arról hogy a legszerethetőbb teremtést eltaszítottam magamtól. Ezt senki se érti meg de ez így van. Most minden hibámért megfizetek. Főleg azért hogy összetörtem a szívedet, ezért bűnhődöm a legjobban. Remélem egyszer majd megbocsátasz nekem és újra láthatlak ugyan olyan mosolygósan és boldogan mikor megismertelek. Soha nem foglak elfelejteni, örökre a szívembe zártalak és a kulcsot elhajítottam jó messzire. Egy lány se múlhatja felül azt az érzést amit irántad érzek! Senki az ég világon! Vigyázz magadra és azt kívánom legyél boldog és adják meg neked azt amit én nem adtam meg. Boldogságot, szeretettet, szerelmet, örömet!

Csókol és ölel: Bill"

Tévedtem ezek után a sorok után még rosszabb élni a hiánya nélkül. Zokogva dobtam le az asztalra a levelet majd kétségbe esve kaptam fel a teli bögrét és vágtam a földhöz. A szívemben való üresség most még jobban fáj, zakatolt és úgy éreztem a sötétség felszippant magával mint egy fekete lyuk és örökre ott fekszem és semmi és senki nem talál rám. Ha valaki azt mondja ez a normális viselkedés amikor búcsút mondasz annak aki a világot jelenti számodra biztos képen nyomom.

A telefonom csörgése zavart meg zuhanásomat a sötétség felé. De annyi erőm se volt hogy felkeljek a székből így hát hagytam hogy végtelen csörgésbe kezdjen a nappaliban. Nem tudom hányszor kezdte újra a dallamot és ki volt az de nem érdekelt. Semmi se számított csak vártam hogy véglegesen felemésszen a fájdalom.

Nem emlékeztem arra hogy valamikor is bejöttem volna a szobába és főleg nem arra hogy elaludtam volna. Csak arra emlékeztem hogy elolvastam Bill levelét ami még mindig szív szorítóan hatott rám. Ki keltem az ágyból és a kezem a fejemhez tettem hogy valamennyire hatással legyek a hasogató fájdalomtól. Kimentem a szobából mikor megcsapott az áfonyás muffin és a frissen lefőtt kávé illata.

Tuti hogy megbolondultam most már semmi kétség. Azt hiszem az lesz a legjobb ha felkeresek egy diliházat mert nekem szörnyű elme bajom van.

-Felkeltél? - lépett elém Roli

Ami olyan hatással volt rám hogy nem csak hogy megrázó volt de még az állam is leeset.

-Te... te mit keresel itt? - kérdeztem bár nem ismertem fel a saját hangomat

-Hívtalak tegnap egy csomószor és örülök annak hogy nem maradtam otthon és el jöttem hozzád. Miután nem tudtam bejutni hozzád a portás beengedett oda adta a pótkulcsot és felrohantam hozzád. Az erkélyen találtam rád ott feküdtél a földön törmelékek körülötted azt hiszem bögre lehetett bár nem voltam biztos benne. Bevittelek a szobádba és miután összepakoltam az erkélyen bementem hozzád és őriztem az álmod. - Roli

-Nem emlékszem semmire. Csak annyira hogy elolvastam Bill levelét aztán csak a fájdalomra és a sötétségre emlékszem ami felszippantott mint egy fekete lyuk. - én

-Nem szabadott volna egyedül hagyni téged főleg nem ebben az állapotban. - ölelt magához

-Annyira szerencsétlen vagyok. - zokogtam fel

-Nem vagy az. Túl sok minden zúdult most rád és emellett Bill hiánya is tönkre tesz. De nem kell egyedül végig csinálnod én végig melletted leszek sosem leszel egyedül. A barátaidra és a nővéredre is számíthatsz. Senki sem hagy magadra mindig van aki talpra állít ha elesel ezt sose feled. - emelte fel a fejem miközben szorgosan törölgette az arcomon végig folyó könnyeket

Nem bírtam meg szólalni ezért csak szorosan magamhoz húztam és megöleltem. Átölelt és úgy próbált megvigasztalni. Mikor sikerült megnyugodnom megmostam az arcom és visszamentem Rolihoz a konyhába. Letette elém a saját kezűleg sütőt muffinjait és egy bögre kávét majd leült velem szembe és reggelizni kezdtünk.

Aztán eszembe jutott hogy nekünk munkába kéne menni.

-Mennyi az idő? Nem késhetünk el. - kutattam a telefonom után

-Beszéltem anyuval és mára kimenőt kaptunk mind a ketten. - Roli

-De én... - én

-Nincs ellenkezés. Főnök mondta és most fontosabb az hogy te jobban legyél. Anyu nem gondolta hogy ennyire össze vagy roppanva és bántja hogy még dupla feladatott tett a válladra. - Roli

-Én döntöttem úgy hogy elfogadom addig se gondolok másra. Ez az én megnyugvásom. - én

-Tudom és ugyan ezt mondtam anyunak is. Megnyugodott és mára mindenképp itthon marasztalt téged. És azt mondta később benézz hogy jól vagy-e. - mosolygott rám

-Túl jók vagytok hozzám. - böködtem az előttem lévő muffinokat

-Nyky nálad jobb szívű embert nem ismerek. És ennyire erős lányt sem aki képes magába fojtani mindent csak hogy senki se vegye észre mennyire rosszul van. Csodálom benned az akarat erődet de senki se mondta hogy mindent egyedül kell megtenned. - Roli

-Most már tudom és azt is hogy mindig lesz valaki akinek elmondhatom a gondjaimat. - néztem fel rám

-Ez a beszéd. - mosolygott rám és adott egy puszit az arcomra

-Eljössz velem Billhez? - kérdeztem rá miközben Roli neki fogott mosogatni

-Készen állsz rá? - fordult hátra

-Igen mert tudom hogy ott leszel. - léptem oda hozzá

-Ha ezt szeretnéd akkor igen elmegyek veled. - Roli

-Köszönöm. - hajoltam fel hozzá és egy puszit adtam az arcára

Elmosolyodott majd vissza fordult és folytatta a mosogatást. Én pedig bementem a szobámba hogy lezuhanyozzam majd felöltözzem. Tudtam hogy a mai nappal végleg vége mindennek de könnyebben vágok úgy vele hogy ott lesz velem Roli és támogatni fog és ez nekem bőven elég volt ahhoz hogy Bill elé tudjak állni és megbeszélni vele a dolgokat. Ezt kell tennem és nincs megállás végig fogom vinni...