Eljött a nagy nap amire sosem számítottam volna. Az elmúlt másfél év hamar eltelt és még is úgy érzem mintha csak tegnap lett volna hogy újra el kezdjek más iránt érdeklődni és mást szeretni elfelejteni mindent ami történt. Most viszont itt állok egy tükör előtt és bámulom a gyönyörű fehér ruhába öltözött tükörképemet és azon gondolkodom mennyire helyes az amit most teszek.

Az elmélkedésemet halk kopogás zavarta meg.

-Ki vagy? - fordultam az ajtó felé

-Csak én vagyok. - lépett be a szobába apu

-Szia. - mosolyogtam rá

-Hű szinte rád sem lehet ismerni. Gyönyörű vagy kislányom. - puszilt meg

-Kösz. - fordultam vissza a tükör felé

-Helyesen teszed hogy hozzá mész. Senki se tesz ennyire boldoggá mint ő. - tette kezét vállamra

-Tudom csak még is úgy érzem hogy elszalasztok valamit ami mindig is az orrom előtt volt csak mindig hátat fordítottam neki. - én

-Biztos az idegesség miatt érzed így. Mindenkire más hogyan hat ha férjhez megy. - mosolygott rám

-Azt hiszem igazad van. Nem kéne ilyen gondolatokkal fárasztanom magam mikor ma hozzá megyek ahhoz aki a napjaimat szebbé tette. - fordultam vele szembe mosolyogva

-Látod így kell ezt. - puszilt meg - Ideje mennünk.

-Rendben. - sóhajtottam fel

-Legyél nagyon boldog és soha ne bánd meg azt amit most teszel. - apu

-Nem fogom megbánni készen állok bármit is tartogasson számomra az élet. - én

-Nagyon szeretlek. - ölelt magához

-Én is apu. - karoltam át

Majd elhúzódott tőlem belém karolt és ki sétáltunk a szobából hogy kezdettét vegye a ceremónia. Lassan haladtunk a terem felé ahol mindenki rám várt. A bejárat előtt megálltunk egy pillanatra majd mikor felcsendült az indulóm egy utolsó sóhaj hagyta el a számat és elindultunk. Ahogy beléptünk a hatalmas terembe minden egyes szem ránk szegeződött de én még is csak az oltárnál álldogáló Rolira tudtam nézni aki mosolyogva figyelte ahogy lassan közeledem hozzá. Rá mosolyogtam aztán körbe néztem hát ha megpillantom Vici-t de rá kellett jönnöm hogy nem jött el mint ahogy ő meg mondta. Bár mennyire is rossz volt nem foglalkozhattam vele én már döntöttem és ezt nem változtathatja meg semmi és senki sem.

Oda értünk majd apu átadott Rolinak és elfoglalta a helyét anyu mellett aki könnyben úszó szemekkel nézett rám.

-Gyönyörű vagy. - suttogta fülembe Roli

-Te se festesz rosszul. - mosolyogtam rá

Széles boldog mosoly ült ki az arcára majd szembe fordultunk a pappal és kezdettét vette a szertartás. Ahogy haladtunk a vége felé már nem is éreztem azt hogy hibát követtek el avval ha hozzá megyek Rolihoz. Tudtam hogy helyesen cselekszem. Többre nincs is szükségem csak hogy életem végéig boldog legyek és ha ezt megteszem az leszek.

Mikor a pap feltette a kérdést a vendégeknek hogy van e valakinek bele szólása abba hogy nekünk még sem kellene egybe kelnünk, senki sem felelt ami megnyugtatott. Visszafordultunk a pap felé aki folytatta és mielőtt el ismételtem volna a pap után a szöveget Georg és Vici rontott be a terembe.

-Ne tedd meg. Nem tehetted magad tönkre. - Vici

-Már túl vagyunk azon a részen hogy megmondhatod hogy nem helyesled. - szólalt meg Roli mellettem

-Téged senki sem kérdezett. - förmedt rá Vici - Nyky te nem szeretted őt. Mért nem vagy képes most az egyszer a szívedre hallgatni?

-Arra hallagatok. Nem értem mért nem tudod elfogadni boldog vagyok Rolival és hozzá fogok menni. Folytassa. - fordultam vissza a pap felé

-Ne. Nem hagyom hogy meg tedd. - szólalt meg egy újabb hang a hátam mögött amit ezer közül is megismernék

A hideg futkosott a hátamon. Nem számítottam rá hogy megjelenik de mit sem változtat ez azon a tényen hogy mit akarok. Nem figyeltem rá, nem akartam rá többet figyelni csak azt akartam hogy vége legyen.

-Ha elolvastad volna a levelemet tudhatnád mennyire szeretlek és hogy sosem akartam neked ártani. Tudtam hogy hibázok de én csak azt akartam hogy neked ebből ne essen bántódásod. Nem mehetsz hozzá avval csak tönkre teszed az életedet. - szólalt meg újra

Hátra pillantottam és mikor szemeibe néztem nem azt éreztem amit akkor. Már nem remegett tőle a gyomrom. Már rég megszűnt az iránta érzett szerelem már rég nincs jelen az életemben. Ő már nem az a Bill volt akit én szerettem. Ez egy más Bill volt aki képes volt a legszebb napomat tönkre tenni.

Megráztam a fejem és felhúztam Roli ujjára a gyűrűt mit sem törődve avval hogy a teremben pattanásig feszült volt mindenki. Roli is felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd magához húzva csókolt meg megpecsételve házasságunkat.

Aztán mintha villám csapot volna belém. Körülöttem mindenki eltűnt csak egy nagy fekete szobában voltam aminek se eleje se hátulja nem volt. Felkaptam a ruhám alját és rohanni kezdtem hát ha találok valami ki utat ebből a szörnyű helyről. De nem találtam, helyette egy kép jelent meg ahol Bill össze törve és boldogtalanul feküdt körülötte azok a szörnyű szerek amiket újra használni kezdett. A szívem sajdult bele mikor belém hasított a tudat hogy ezt mind én tettem vele. Mindig is szerettem de én még is el rejtettem előle ezt az érzést és nem számított semmi csak hogy a magam útját járjam.

-Megváltoztathattad volna a döntésed. - szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött

-Nagyi? - fordultam meg könnybe lábadt szemekkel

-Mindig mondtam hogy ne csak az eszedre hallgass hanem a szívedre is. Nem csak magadat teszed tönkre vele hanem azt a szegény fiút aki tanult a hibáiból és megakarja mutatni mennyire szeret téged. - nagyi

-Már túl késő. Túl fa fejű voltam hogy szembe nézzek vele. - én

-Sosem késő hogy adj magadnak második esélyt. Ideje visszatérned és helyesen cselekedned. - simított végig az arcomon

-Honnan tudjam hogy mikor cselekszem jól és mikor nem? - én

-Tudni fogod csak mindig a szívedre hallgass. - mosolygott rám

-És ha nem fog menni? - én

-Menni fog mindig gondolj erre és minden menni fog. - mondta

Majd eltűnt ott hagyva a szobába ami feketéből fehérré változott és egy ajtó előtt álltam. A mennyaszónyi ruha eltűnt rólam helyette abban voltam amiben lefeküdtem. Rá tettem a kezem a kilincsre és mikor beléptem visszatértem a valóságba.

Felültem az ágyba és értetlenül néztem körbe. Mi volt ez? Annyira élet hű volt az egész hogy nehéz volt eldöntenem mennyire higyjem el ami benne volt. Mi lesz ha azt teszem ami miatt oda kerültem akkor valószínű el követtem életem legnagyobb hibáját és ha nem? Ha nekem az a végzetem hogy vele legyek?

A fejem zúgott és egy csomó kérdés forgolódott az agyamban. Rá néztem a telefonomra ami 7 órát mutatott.

-Oh te jó ég elaludtam. - ugrottam ki az ágyból

Majd berohantam a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam majd felöltöztem és miután kész lettem megittam a kávémat egy húzóra majd felkaptam a holmimat, bezártam a lakást, kocsiba ültem és a céghez mentem. Épp időbe léptem be az épületbe és már épp fel lélegezni kezdtem mikor megjelent Emma.

-Szia Nyky. Épp hozzád indultam. - nézett rám mosolyogva miközben adott két puszit

-Jó reggelt Emma. - viszonoztam mosolyát

-Roli ma később jön be az apjával van egy kis elintézni valója. - Emma

-Rendben. - bólintottam

-És ez jól is jött nekem. Szeretném ha segítenél nekem. - Emma

-Persze miben kellene? - én

-Gyere az irodámba és mindent elmondok. - karolt át

-Rendben. - bólintottam

-Reggeliztél már? - Emma

-Nem még nem. - én

-Jó mert én sem. Maria legyél szíves hozz az irodámba két kávét és friss péksütit. - fordult a recepciós nőhöz

-Már is asszonyom. - állt fel majd eltűnt egy szobában

Mi pedig hátat fordítottunk és bementünk Emma irodájába. Nem igazán tudtam hogy mi fog történni de általában mindig olyan aminek én örülni fog. Emma tudja hogy mi a legjobb nekem ha a munkáról van szó. Mikor beléptünk az irodájába leültem vele szembe közben letettem a cuccaimat magam mellé. Emma is leült miközben elő vett egy nagy mappát.

-Felkeresett egy esküvő szervező hogy ha benne vagyunk akkor mi lehetnénk azok akik közvetlenül csinálnánk a kuncsaftjaik ruháit. Nos nem sok ilyennel találkoztam még és szerintem te se hallottál még ilyenről. - Emma

-Nem, nem igazán. - ráztam meg a fejem

-Ezért is fogadtam el az ajánlatot de mivel szükségem van egy nagyon jó tervezőre aki megtervezné a ruhákat majd el is készíti őket ezért nagyon sokat gondolkodtam rajta ki is volna a legmegfelelőbb személy erre. - Emma

-Elnézést. Meghoztam a reggelit. - lépett be kopogás után Maria majd letette elénk a kávét és a péksütiket amik még szinte melegek voltak

-Köszönjük. Visszamehetsz a dolgodra. - Emma

-Rendben. - bólintott majd ki ment

-És kire gondoltál vagy már eldöntötted ki lenne az a tervező? - kérdeztem miután bele kortyoltam a kávémba és elvettem egy fahéjas csigát majd enni kezdtem

-Természetesen rád. - mosolygott rám

-Rám? - hökkentem meg miközben még a falat is megakadt a torkomon

-A cégnél te vagy a legjobb tervező ez nem kétség. És ez egy új irányzat neked és emellett nagyon jó alkalom is hogy nagyszerű gyakorlatod és természetesen nagy esélyek nyílnak előtted. - Emma

-Hát én nem igazán terveztem még ilyeneket. - bámultam a csigámat amibe bele kezdtem

-Ha hallgatsz rám szerintem vagy olyan jó tervező hogy megold ezt a dolgot. - tette a kezét az enyémre

-És ha elrontom? - néztem fel rá

-Csak hinned kell magadban és menni fog. - mosolygott rám biztatóan

-Végül is szerettem a kihívásokat és ez annak ígérkezik. - mosolyogtam el végre

-Nem muszáj ám most eldöntened. - Emma

-Azt hiszem már késő. Eldöntöttem. - én

-Akkor ez esetben hogy döntöttél? - Emma

-Vállalom és mindent megteszek hogy ne kelljen csalódnod bennem. - én

-Nem hiszem hogy csalódni fogok benned. És örülök hogy elvállalod. - Emma

-És hogy legyen a továbbiakban? - én

-Szeretném ha egy időre evvel foglalkoznál. Terveznél pár ruhát aztán összehívnánk egy megbeszélést ahol bemutatnád a ruháidat. - Emma

-Rendben. - bólintottam

Átbeszéltünk mindent evvel kapcsolatba miközben megreggeliztünk. Aztán elköszöntem Emmától és a Rolival közös irodámba mentem ahol elfoglaltam a helyem az asztalomnál és gondolkozni kezdtem ezen az egész ajánlaton. Örültem neki mert legalább eltereli a gondolataimat az álmomról, Bill leveléről és minden aggodalmamról. Bár azért teljesen nem tudta elvonni a figyelmem Billről és a leveléről de nem tudtam nem arra gondolni hogy még sem kéne elolvasnom mert csak jobban felkavarja bennem a dolgokat? Vagy talán az lenne a helyes ha elolvasom és pontot teszek az ügy végére végleg lezárva a Billel való kapcsolatomat és ez által könnyebb lesz tovább lépni arra a bizonyos fokra? Igen ezt kell tennem amint haza érek elő keresem a levelet elolvasom és még a héten meglátogatom Billt hogy mindent tisztázzak vele és szépen elköszönni tőle.. örökre...