Majd nem két hét telt el azóta az este óta. Az elmúlt hét során sikerült végleg beköltöznöm a lakásomba magam mögött hagyva Billt és Tomot. Mióta eljöttem Bill folyamatosan hív és üzenet hagy de én próbálom nem figyelembe venni bármennyire is fáj. A nyakamon lévő sebek már elmúltak aminek örültem. Tom nem kereset és nem is vártam el tőle, bár azért valahol számoltam rá hogy megkeress de nem tette és ebből arra következtettek hogy meg fogadta azt amit kértem tőle. A bánatomat főként az iskolai munkába fojtottam és szinte kimerülésig dolgoztam a ruháinkon hogy végkép ne maradjon időm gondolkodni és csak bezuhanok az ágyba és már alszom is.

Egy szombati napon....

Már rég fent voltam bár magam sem tudtam minek kellek fel korán mikor semmi dolgom nem volt. De nem csak én voltam az egyedüli aki ilyenkor fent volt. Tina tegnap este nálam marad hogy befejezzük a ruhákat amiket mi készítünk amit sikerült is befejeznünk már csak egy két simítás van hátra.

-Jó reggelt. - mosolygott rám Tina miközben kezembe nyomott egy bögre kávét

-Jó reggelt. Hogy hogy ilyen korán? - ültem le a pulthoz

-Nem tudtam aludni. - Tina

-Ma átjönnek a srácok és össze egyeztetjük hogy ki hogy áll a maga választott ruhájával. - én

-Hát mi már a csajos ruhákkal kész vagyunk. Nem lepődnék meg ha nekik be kéne segítenünk. - Tina

-Számíthatsz erre. Bár szerintem inkább a modellekre kéne rá koncentrálnunk. - én

-Minek kellene? Mikor a csapatunkban két modell is van. - mosolygott rám

-Nem fogok modellként ki lépni a színpadra. - tiltakoztam hevesen

-Ne csináld már. Egyik csoportban sincs ennyire erős össze tartás mint a miénkben. - Tina

-Megbeszélem Rolival és majd vissza térünk rá. - én

-Fölösleges már. Ő benne van a dologban sőt ő ajánlotta fel a dolgot. - Tina

-Áh szóval csak engem hagytatok ki a dologból. - húztam fel a szemöldököm

-Mert tudtuk hogy közülünk te vagy a nehéz esett. - vigyorgott rám

-Nehéz esett? - én

-Tudod hogy az vagy. Makacs és önfejű. - kortyolt bele a kávéjába

-Még valami? - néztem rá csípőre tett kezekkel

-Hát.. - gondolkozott el

-Na jó inkább ne fejtsd ki. - tettem fel a kezem

-Te tudod. - rántotta meg a vállát mosolyogva

-Felöltözöm aztán elmehetnénk reggelizni. - én

-Oké. Felhívom a srácokat hogy jöjjenek ők is. - Tina

-Sok sikert hozzá. - nevettem fel

Megforgatta a szemét miközben már telefonált is. Ott hagytam és a szobámba mentem ahol gyors lezuhanyoztam. Mikor elkészültem hallottam hogy csöngetnek. Nem foglalkoztam vele mert tudtam hogy Tina kinyitja.

-Nyky keresnek. - lépett be a szobámba Tina

-Ki? - kiabáltam ki a fürdőből

-Tom. - halkult el a hangja

-MI? - léptem ki a fürdőből el kerekedett szemmel miközben megkötöttem a fürdőköpenyem kötőjét

-Nem tűnik valami vidámnak. - Tina

-Ennyit a jó napról. - sóhajtottam fel

Majd kiléptem a szobából. Tom a kanapé mellett ácsorgott és a lakást pásztázta körbe. A gyomrom idegesen görcsbe rándult. Valami rosszat sejtettem vagy csak képzelődöm de jobb túl esni rajta.

-Szia. - köszöntem rá majd szembe fordult velem

-Mit képzelsz te magadról? - szólalt meg dühösen

-Mi van? - néztem rá értetlenül

-Hogy lehetsz ennyire gerinctelen? Mi ez a hazugság arról hogy segíteni akarsz Billnek erre meg még rontasz a helyzeten. - Tom

-Te most mi a fenéről beszélsz? Megbolondultál? - léptem oda hozzá

-Velem ne merj így beszélni és főleg ne tagad le mit csináltál. - rivallt rám

-De hát fogalmam sincs hogy miről hablatyolsz itt nekem. - én

-Na persze. Játszod itt az ártatlan sértettet és mintha semmit sem tudnál az egészről. Nem vagyok hülye. És jó lenne ha végre eszedbe jutna meg korra egy ribanc vagy. - kiabált rám

-Fogd már be a szád. - ordítottam rá

-Oh csak nem fáj az igazság? - nevetett fel gúnyosan

-Nem tudom mi a jó élet bajod van. - ráztam meg a fejem

-Na jó nekem elég volt ebből. Csalódtam benned amiért ezt tetted és hogy tud már nem vagy a barátom. Nekem nincs ilyen emberre szükségem aki átgázol egy szerencsétlenen. - Tom

-Tőlem aztán. - rántottam meg a vállam

Eltátotta a száját nem törődöttségemtől majd elindult de mielőtt kiment volna az ajtón megfordult vissza jött hozzám és a keze az arcomon csattant.

-Enélkül nem mehetnék el. - mondta majd dühösen távozott a lakásból

Ki dülledt szemekkel és égő arccal bámultam az ajtóra. Most ez még is mi a fene volt? Miket magyarázott itt össze Tom? Felét nem is értettem. Oké hogy ott hagytam az öcsét de miatta tettem emiatt nem kéne utálni főleg azután hogy Bill majdnem megfojtott amiről Tom nem tudott és  Bill se emlékezett rá. De a pofont nagyon nem érdemeltem meg.

-Jól vagy? - kérdezte rémülten Tina

-Jól vagyok. De mi a fene volt ez? - emeltem rá a tekintettem

-Nem tudom. Kicsit ijesztő volt. - Tina

-Valami itt nagyon nincs rendbe. - ráztam meg a fejem mikor a telefonom kezdett el csörögni

-Vici az. - hozta oda Tina

-Talán ő megtudja mondani mi pattant el Tom agyában. - mondtam

Majd elvettem tőle a telefonom és felvettem.

-Szia. - szóltam bele

-Szia. Gáz van. - szólt bele halkan

-Mért beszélsz ilyen halkan? - én

-Billt hajnalban rendőrök vitték el. Tom pedig ki kelt magából és téged hibáztat és elment hozzád. - Vici

-Mi? Billt bevitték a rendőrök? - kérdeztem miközben bele kapaszkodtam Tinába hogy el ne essek

-Igen. Kaptak egy infót hogy Bill drogozik és betörtek a házukba és feltúrták az egész házukat. Aput most hívták a dologról és nincs jó passzban és gyanítja hogy te tudtál róla és Tom pedig elmondta hogy te azért költöztél el mert tudtál róla. - Vici

-Oh a francba. Kinyírom ezt a gyereket. Pofátlanul ide jön és olyanokat mer a fejemhez vágni ami nem is igaz? És akkor még engem pofozz fel, hát szép. - dühöngtem ökölbe szorított kezekkel

-Volt már ott? - kérdezte rémülten

-Igen épp egy 10 percre rohant el fejét vesztve. - én

-Nykyvel beszélsz? - hallottam meg apu dühös hangját

-Jobbnál jobb. Ne mond meg neki hogy én vagyok. - szóltam bele halkan

-Nem. Kristi érdeklődik hogy át tudok e menni hozzá. - mondta Vici

-Jó. Mond meg neki hogy nem tudsz. Átmegyek a húgodhoz te pedig menj le anyádhoz. - mondta apu

-Rendben. - Vici - Hallottad? - szólt hozzám

-Igen. leteszlek nekem ma erre nincs szükségem. - én

-Hova mész? - Vici

-Csak el hogy ne találjon itthon. - én

-Hívj fel. - Vici

-Foglak és ne ijessz rá anyura. És főként próbáljon meg ne elárulni ha apu meg tudja hogy neki elárultam a dolgot nem fog szépen mutatkozni. - én

-Nem fog és én sem. - Vici

-Kösz. Kitartás apuhoz. Szia. - én

-Szia. - Vici

Majd letettük. Ledobtam a telefonom a kanapéra és berohantam a szobámba és öltözni kezdtem.

-Mi történt? Bill mért van a rendőrségen? - jött utánam Tina

-El kell mennünk de nagyon gyorsan. Tom elmondta apunak hogy én tudtam Billről és most ide jön. A többit meg majd elmondom. - húztam fel a felsőm

-Hozom a táskám. - rohant ki a szobából Tina

-Nem hiszem el de komolyan. Most mindenki ellenem fordul? - mondtam magamba

Össze fogtam a hajam, majd magamra kaptam a cipőmet és a napszemüveget. 10 perc múlva már a kocsimban ültünk és a belvárosba tartottunk a srácokkal megbeszélt helyre. Út közben pedig elmeséltem mindent Tinának kivéve azt hogy Bill majd nem megfojtott. Ennyi sokk elég lesz neki.

A telefonomat direkt otthon hagytam fel kell készülnöm az apuval való találkozásra. Nem tudom mire számíthatok nála főleg hogy hallottam a hangjában mennyire dühös rám. És megértettem de rá kell jönnie mennyire nem akartam Billt bajba sodorni és főként az hogy nem én küldtem Billre a rendőröket. Sosem tennék ilyet én nem vagyok olyan, főleg hogy én szerettem Billt még ha magára is hagytam.

Mikor beléptünk a Strarbucks-ba Roli és Jeff már ott voltak. Mikor megláttak Roli a magasba emelte a kezét és integetni kezdett felénk, mi pedig oda sétáltunk hozzájuk.

-Sziasztok. - köszöntünk miközben adtunk nekik egy egy puszit

-Sziasztok. Késtettek. - nézett rám Roli

-Mit számít az az 5 perc? - forgattam meg a szemem miközben leültem mellé

-Tőled mit is vártam. - pöckölte meg a vállam

-Ne szívd a vérem még megjárod. - én

-Jobb lesz ha vissza fogod magad nem akarjuk hogy egy emberrel kevesebb legyen a csapatunk. - Jeff

-Egyet értek Jeffel. - Tina

-Oké oké. - tette fel a kezeit védekezően Roli

-Látod még ők is mellém állnak. - villantottam rá egy mosolyt

-Nyky. - szólt rám Tina és Jeff egyszerre

-Na jó rendeljünk valamit. - hagytam rájuk

-Mi már megtettük. - mondta Roli

-Hogy ti milyen türelmetlenek vagytok. - dőltem hátra a székemben fejemet csóválva

-Én tudtam várni Roli volt az aki túl éhes volt. - nevetett Jeff

-Persze mikor kiugrasztotok az ágyból szombat reggel? - Roli

-Mi is fent vagyunk úgy hogy nekem ne nyavalyogj. - én

-Mert? - nézett rám felhúzott szemöldökkel

-Öhm Nyky. - szólalt meg Tina

-Mi az? - emelten rá a tekintettem

-Tom keress. - Tina

-Nyomd ki. Ne törődj vele. - intettem le

-És ha nem adja fel? - Tina

-Akkor kapcsold ki és nem fog zavarni. Sok dolgunk van ma nincs ilyen majmokra szükségünk. - én

-Mi a fene történt veletek? - nézett rám Roli

-Semmi aminek nektek tudnotok kéne. És nem akarok róla beszélni. - én

-Tudod hogy mi szívesen meghallgatunk. - tette a kezét az enyémre

-Tudom de megoldom. Családi ügy, legyen ennyi elég. - én

-Rendben. - szorította meg a kezem majd belekortyolt a kávéjába

Lemertem volna fogadni hogy apu hívta Tinát és nem Tom. Most túl fel van dúlva hogy tisztán gondolkodjon. Csak olyat tenne amit nem szeretne és kivárom míg lehiggad és most van elég problémája Billel nem kellek én még oda.

Mikor végeztünk úgy döntöttünk Rolinál folytatjuk a munkát és szinte az egész napot ott töltöttük. Míg Tina és Jeff az utolsó simításokat végezték a ruhákon amit Jeff és Roli csinált addig én Rolival félre vonulva próbáltunk és terveztük el a saját csoportunk bemutatóját.

Már 9 óra is elmúlt mikor elköszöntünk Tinával a srácoktól és miután haza vittem Tinát aki jobban szeretett volna velem maradni mint egyedül hagyni tekintve a mai nap eseményeire de én lebeszéltem róla már amennyire sikerült. Majd elköszöntem tőle és haza vezettem. Leparkoltam a mély garázsba majd fellifteztem a lakásomra ahol nem várt vendég várt...