Szótlanul és rémülten néztem Bill szemeibe ami nem tükrözött semmi jót. Tudtam hogy volt benne de most annyival különbözött az egész hogy sokkal több volt benne mint átlagjában. Megrémisztett mert soha nem láttam ennyire nem önmagaként. Ez már nem az én Billem volt aki előttem állt.

-Miért? - szólalt meg dühös hangon

-Mi miért? - mondtam remegő kezekkel

-Nem vagyok már jó neked vagy már neked két ember kell. - lépett elém miközben ujjai a nyakam köré fonódtak és a falnak szorított

-Bill. - tettem kezeim a kezére ami erősen a nyakamra szorult

-Nem hiszem el hogy ezt teszed. Mit tettem hogy ezt kell elviselnem? Mért jobb ő nálam? Tiszta szívből szeretlek te pedig ezt kihasználva összejárkálsz vele. - mondta dühösen még jobban megszorítva ujjait a nyakam körül amitől már nem igazán kaptam levegőt - Azt reméltem végre találtam egy lányt aki őszintén fog szeretni és nem átgázolni rajtam ott ahol a legjobban fáj.

-Bill. - nyögtem ki erőlködve

-Te jó ég, mi folyik itt? - rohant oda hozzánk Vici - Bill te állat mit csinálsz? - szedte le rólam Billt amitől én a földre estem - Azonnal takarodj a szobádba és ajánlom hűsd le magad egy jó hideg vízzel.

Majd Vici leguggolt mellém felsegített a földről és bementünk a szobámba. Bill pedig meghökkenve és megdermedve állt ahova Vici félre lökte.

Mikor beértünk a szobámba elengedtem Vicit és zokogva csúsztam le a fal mentén. Vici bezárta a szobám ajtaját és leült mellém szorosan magához ölelve.

-Nem hiszem el hogy ezt tette veled. - mondta miután sikerült valamennyire meg nyugodnom

-Ő már nem az akibe én bele szerettem. - mondtam erőlködve

-Mi a szent szar művelt magával? Szívott vagy mi az isten? - dühöngött mellettem Vici miközben kezembe adott egy újabb zsebkendőt

-Már egy ideje ezt csinálja de sosem volt ilyen.. ilyen erőszakos. - nyeltem nagyot ami nagy fájdalmat okozott

-Ne erőltesd. Azt hiszem már értem mért hagyod el. Sajnálom hogy olyan hülye voltam. - Vici

-Ne tedd. - néztem rá

-Azt hiszem ez holnap megfog látszani. - nézett rám ijedten

-Nem tudom mi lett volna ha te nem jössz ki. - hajtottam a fejem a térdemre miközben a könnyeim újra útnak indultak

-Örüljön neki hogy én láttam meg és nem apu. Még jó hogy a földszinten van a szobájuk. - Vici

-Ne bántsd őt. Meg fog gyógyulni. - néztem rá

-Nyky te ezt most nem mondod komolyan ugye? Még most is őt véded mikor az előbb majd nem megfojtott. - Vici

-Nem tudja mit csinál. A szer a legrosszabbat hozza ki belőle. Nem gondolkozik arról mit csinál csak cselekszik. - én

-Pf persze. És ki lesz a következő akinek neki ront? Jobb is lesz ha végre eltakarodnak haza. - Vici

-Ez mit sem számít én kedden átköltözöm a lakásomba. - én

-Kedden? - nézett rám meghökkenve

-Még ha nem is sikerül minden cuccomat át vinni nem tudok tovább itt lenni úgy hogy tudom mit csinált ma Bill. - én

-Oké ebben igazad van. És segíteni fogok a költözésben. - Vici

-Kösz. - öleltem meg

-Gyere feküdj le. - állított talpra

-Ne hagyj egyedül. - néztem rá immár az ágyamban feküdve

-Nem foglak. - bújt be mellém

-Ígérd meg hogy ezt az esettet nem fogod meg említeni senkinek. - fordultam felé

-Nyky... - kezdett bele

-Ne kérlek. Nem sodorhatjuk bajba az csak kárt okozz. Magának kell rájönnie hogy mit tett az sokkal meggyőzőbb arról hogy le kell szoknia. - én

-Nem tudod mire kérsz meg. - forgatta meg  szemeit

-Kérlek. Nem bocsátanám meg magamnak ha megutálják. - én

-Na jó de akkor sem tartom helyesnek. - Vici

-Imádlak. - pusziltam meg

-De most már aludjunk reggel pedig el tüntettem a nyakadon lévő maradványt. - Vici

-Jó éjt. - fordítottam neki hátat

-Jó éjt. - mondta

Sokáig bámultam a szemben lévő falat és miután Vici elaludt elővettem a két borítékot amiben a srácoknak a levele volt majd elővéve Tomét kiegészítettem és vissza helyeztem az előző helyére. Nem igazán jött álom a szememre. A torkom éget ami nehezítette a nyelést. Annyira nem akartam elhinni hogy ez megtörtént. A könnyeim újra utat engedtek maguknak de igyekeztem a paplanomba fojtani a zokogásom hogy ne ébresszem fel vele Vici-t. Aztán a sok sírástól kimerülve dőltem ki szinte már ájultan.

Reggel vagyis hajnalban inkább Vici próbált ébreszteni.

-Nyky. Ideje kelni. - rázott meg a vállamnál

-Ébren vagyok. - ültem fel miközben bele túrtam a hajamba

-Uh. - tette szája elé a kezét Vici

-Mi van? - néztem rá értetlenül

-Szörnyen nézel ki. - Vici

-Kösz úgy is érzem magam. - húztam el a szám

-Gyere. Helyre pofozlak. - fogta meg a kezem majd felhúzott az ágyról

Miután kimásztam az ágyból Vici beküldött zuhanyozni amíg ő előkerít ruhát nekem és más egyebet. Mikor beléptem a fürdőbe igyekeztem nem bele nézni a tükörbe. Még mindig éreztem a torkomban az égető érzést és olyan volt a hangom mint aki megfázott. Levetkőztem majd beálltam a zuhany alá és folyattam magamra a langyos vizet. Nem akartam elmerülni az emlékekben félő volt hogy újra útnak indulnak a könnyeim. így pár perc után elzártam a csapot és magam köré tekertem egy törölközőt és a tükör elé álltam és szó szerint eltátottam a szám a rémültségtől.

A nyakam mind két oldalán meglátszottak Bill ujjainak lila színben pompázó nyomai. A szemeim szinte vöröslöttek az éjszakai sírástól és szinte kétszeresére fel voltak dagadva.

-Oh remek. - dünnyögtem neki támaszkodva a csapnak miközben ujjamat végig húztam a nyakamon lévő apró pontokon

-Nyugi megcsinálom úgy hogy meg sem fog látszani. - állt mellém Vici

-Elég szörnyű. - emeltem rá a tekintettem

-És én még mindig úgy érzem nem kéne eltitkolni a dolgot. - ültetett le a puffra

-Megígérted. - néztem fel rá

-Tudom és nem fogom elmondani. De ha apu ezt látná tüzet tudna okádni mint egy sárkány. - vett kezelésbe

-De nem tudhatja meg. - sóhajtottam fel

-Nem értelek. Bill tegnap magából ki kelve támadott neked majd nem megfojtott te pedig azon vagy hogy senki se tudja meg rajtunk kívül és hogy rendbe jöjjön. - nézett bele a tükörbe tekintettét az enyémbe fúrva

-Szerettem őt. - én

-Nem félsz hogy megkeress? - kérdezte miközben kezelésbe vette a nyakam

-De igen persze hogy félek. Főleg a tegnap este után. Még azt sem tudom hogyan fogok a szemébe nézni.  - én

-Korán van még biztos hogy még az ágyat nyomja. így nem fogsz vele össze futni. Délutánra mikor haza jössz egyből felmész a szobádba és neki fogunk pakolni. Sőt én már délelőtt elkezdem és a legfontosabb dolgokat össze rámolom neked. - Vici

-Au. - nyögtem fel fájdalmasan

-Bocsi. - nézett rám

-Semmi baj és kösz az jó lenne. Tina is jön majd segíteni hozunk majd dobozokat. - én

-Akarod hogy anyát is be avassam a pakolásba? - Vici

-Azt hiszem az jó lenne. Akkor holnap már tényleg tudnák költözni. - én

-Remek akkor majd mondom neki. - Vici

-Anyu több mint valószínű észre fogja venni hogy valami nincs rendbe. De ne mond el neki. - én

-Nem fogom. - mosolygott rám

-Rendben. - mosolyogtam vissza rá

Fél óra  alatt sikerült Vicinek normálisnak varázsolni és meg sem látszott mi történt. A szemem még mindig vörös volt de már nem annyira mint mikor bele néztem a tükörbe. A nyakamon való foltok se látszottak de éreztem hogy ott vannak hisz szörnyen fájt de ezt senki sem látta kívülről.

Mikor Vici végzett velem magamra kaptam a ruhámat ami egy pánt nélküli zöld ruha volt, a végén enyhe fodrok keretezték és körülbelül a térdemig ért. A hajam kivasaltam és úgy helyeztem hogy nyakam egy részét takarja még ha nem is látszottak azért féltem hogy még is észre vehetőek. Mikor elkészültem össze pakoltam a holmimat majd rá néztem a telefonomra és meglepődtem mikor megláttam hogy negyed 8. van.

Felkaptam a táskám és a laptopot majd Vicivel együtt lesétáltam a földszintre ahol leérve megtorpantam mikor Bill lépett ki a nappaliból.

-Oh basszus. - mondtam halkan

-Nyugi. - fogta meg a kezem Vici

-Sziasztok. - jött felénk Bill mosolyogva

-Ne gyere közelebb. - mordult rá Vici miközben én hátrébb léptem

-Mi? Na de még is miért? - nézett ránk Bill értetlenül

-Gondolkozz el te barom. - mondta Vici

Majd behúzott a konyhába ott hagyva az értetlenül ácsorgó Billt akinek halvány fogalma nem volt hogy mit is csinált valójában.

-Nem emlékszik rá. - lábadt könnybe a szemem

-Ne foglalkozz vele. - fordult felém Vici

-Na jó nem sírok nem akarom tönkre tenni a munkád. - legyeztem a kezem a szemem előtt

-És feltűnő lenne apuéknak a dolog. - Vici

-Igazad van. - sóhajtottam fel

-Jó reggelt. - lépett be Vici a konyhába ahol ott ültek anyuék

-Jó reggelt lányok. - mosolyogtak ránk

-Gyertek üljetek le és egyetek. - anyu

-Én kihagyom mindjárt itt van értem Roli. - én

-Roli?-  nézett rám értetlenül apu

-Meg akar kímélni a vezetéstől. - forgattam meg a szemeim

-Helyes. - mosolyodott el apu

-Apu. - szóltam rá

-Oké oké bocs. - apu

-De még sem mehetsz el éhgyomorral. - állt fel anyu az asztaltól

-Igazából nem is vagyok éhes meg majd bekapok valamit. - én

-Szó sem lehet róla. - mutatta fel az ujját parancsolóan

-Jaj nekem. - fogtam meg a fejem közben Vici nevetett

-Tessék. - adott kezembe anyu egy zacskót

-Mi van benne?-  néztem rá

-Egy kis saját készítésű muffin apád azt mondta ez a kedvenced. - mosolygott rám

-Hu áfonyás. Köszi anyu. - pusziltam meg

-Nincs mit kicsim. - karolt át a nyakamnál amitől megremegtem és felszisszentem - Jól vagy?

-Mennem kell itt van Roli. - tekintettem le a telefonomra ami épp akkor csörrent meg meg mentve engem

-Menj ne várasd meg. - húzódott el tőlem anyu

-Délután jövök. - mosolyogtam rájuk

-Sok sikert az első naphoz. - apu

-Kösz. Sziasztok. - intettem nekik

Majd elindultam kifelé. Mikor kiléptem a konyhából  Bill még mindig ott ácsorgott és rám nézett de én csak intettem neki és kisurrantam a házból. Nem tagadom tényleg féltem tőle még így is hogy nem volt benne. Mikor becsuktam magam után az ajtót felsóhajtottam majd elindultam a rám várakozó Rolihoz.

Mikor meglátott elmosolyodott és elrugaszkodott a kocsijától aminek eddig  támaszkodott.

-Szia. Csinos vagy. - puszilt meg

-Ne hízelegj. - böktem hasba

-Csak baráti bók volt. - Roli

-Oh az már más. - mosolyogtam rá

-Csak nem reggeli?- mutatott a gépemen pihenő zacskóra

-Nem volt időm reggelizni és anyu megcsinálta a kedvenc muffinom. - én

-Áfonyás? - Roli

-Igen. - bólintottam mosolyogva

-Az az én kedvencem is. - Roli

-Tudok róla. - vigyorogtam rá - Na de menjünk.

-Persze anyu már vár ránk. - indult el elém vágva

-mit csinálsz? - néztem rá értetlenül

-Kinyitom az ajtót a legcsinosabb hölgy előtt. - mondta miközben meg is tette

-Sosem változol? - forgattam meg a szemem

-Én? Dehogy. - nevetett fel

-Hihetetlen vagy. - ültem be lezárva a beszélgetést

Becsukta az ajtót és átsétálva a másik oldalra majd beült rám mosolygott és beindítva az autót a szülei cégéhez mentünk...