Miután Anna a és Gustav elmentek, mi (Georg, Tom, Sarah, Bill és én)Lissel maradtunk a nappaliban.

-Mi itt maradunk, jó?-,Sarah

-Nem muszáj, menjetek csak!-,Lis

-Nincs mára semmi programunk, szóval szívesen itt maradunk veled.-,Tom

-Biztos nem gond?-,Lis kicsit félve.

-Nem, dehogy!Itt is alszunk, ha szeretnéd!-,Sarah

-Az jó lenne!-,Lisa arcán egy halvány mosoly jelent meg.

-Csak akkor el kéne mennünk egy-két ruháért, meg ilyen cuccokért.-,Tom

-Mi meg addig itt maradunk veled, jó?-,Karoltam át Lisát.

-Rendben, de most szeretnék egy kicsit lepihenni.-,Állt fel, és a lépcső felé ment.

-Én is megyek mindjárt!-,Georg

-Jó!-,Lis, és felment.

-Rendesek vagytok!-,én

-Csak azt tesszük, amit a barátok szoktak:segítünk egymásnak.:)-,Sarah

-Megnézem, hogy minden rendben van-e Lisával.-,Mentem fel.Halkan benyitottam a szobájába.Ő a falnak fordulva feküdt az ágyán, és sírt.Odafeküdtem mellé, és átöleltem.

-Nem lesz semmi baj, hallod?-,én

-De akkor is borzalmas volt látni, ahogy csak feküdt ott.Ő mindig járkál, blotba megy, süt, főz, takarít, most pedig egy kórházban fekszik.-,Lisa

-És te?Veled mi van?Te meg mindig kiállsz magadért és másokért, soha nem hagyod, hogy gyengének, vagy szomorúnak lássanak.Mindig erős vagy, ha beszólnak, visszaszólsz.Most pedig itt fekszel az ágyadon és sírsz.Te sem azt csinálod, amit szoktál.Légy önmagad, légy Lisa!-,én

-Megpróbálom...Szólni kéne anyuéknak.-,Lis

-Hívd fel őket!-,Ületem fel.

-Emma!-,Ült fel Lisa is.

-Igen?-,én

-Igazi barátnő vagy!:)-,Ölelt át.

-Olyan vagy, mintha a nővérem lennél, és a testvérek megvígasztalják egymást.-, Mosolyogtam rá.

-Imádlak!-,Ölelt át.

-Itt vagyok!-,Jött be Georg.

-Na, én megyek, ha kell valami, szóljatok!-,Álltam fel, és kimentem.

-Hogy van?-,Kérdezte Sarah, mikor lementem a nappaliba.

-Kicsit sikerült jobb kedvre deríteni.-,Ültem a fotelba, ahol Bill is ült, ő pedig az ölébe húzott.

-Szegény Silvia!Remélem minden rendben lesz vele!-,Bill

-Én is!-,Mondtuk egyszerre.

-Tényleg maradtok egész nap?-,én

-Igen, vagy zavarunk?-,Sarah

-Nem, dehogy, nem azért kéreztem.-,én

-Szerintetek bemenjünk még a kórházba?-,Bill

-Szerintem csak Lisa és Georg kéne, hogy bemenjen.Nem szabad nagyon kifárasztani Silviát.Ha mi is odamegyünk, beszéltetjük, ugrálunk körülötte, az nem tesz túl jót neki.Majd holnap, vagy holnap után, ha Lis is lenyugodott kicsit, addig had legyenek ők vele!-,én

-Igazad van, így lenne a legjobb!-,Bújt Sarah Tomhoz.Még beszélgettünk vagy 15 percet, mikor halk lépteket hallottunk.

-Srácok, hazaugrom pár cuccért.Lis most alszik, igyekszem minnél hamarabb visszaérni.-, Georg

-Rendben!Megyugodott valamennyire?-,Tom

-Kicsit igen, de nagyon kiborult.-,Nézett ránk szomorúan.

-Minden rendben lesz vele, Lis erős csaj!Elég régóta ismerem már, tudom, hogy milyen.-,én

-Remélem, hogy igazad van...-Sóhajtott.-Na megyek, egy órán belül itt leszek szerintem.-, Georg

-Szia!-,Köszöntünk el tőle.Egész nap beszélgettünk, próbáltuk Lis-t felvidítani egy kicsit.Georggal este bementek a kórházba.Georg alig bírta hazahozni, mert Lisa ott akart maradni éjszakára.Este 10 fele feküdtünk le, de nem tudtam elaludni.

-Cica!Alszol?-,Bill

-Nem, nem tudok!-,Fordultam felé és megöleltem.

-Én sem!Silvián gondolkozol?-,Puszilta meg a fejem.

-Igen.Féltem szegényt!Annyira jó ember, nem kéne, hogy ez történjen vele!-,én

-Minden rendben lesz, ne aggódj!-,Húzott közelebb magához, így a mellkasához tudtam bújni....Teltek a napok, és Silvia kezdett egyre jobban lenni, úgyhogy egy kicsit nyugodtabbak lettünk.Miden nap voltunk nála.Én sajnos csak délutánonként tudtam bemenni hozzá a suli miatt.Csütörtökön egyedül mentem haza suli után, mert Billék stúdióban voltak.Lis Silviával volt, Anna meg dolgozott.Most épp egy irodában kisegítő, ami azt jelenti, hogy hétköznaponként 8-ra be kell járnia és 4 óra körül ér csak haza.Lis 8-2-ig dolgozik egy fodrász szalonban-vagyis még csak tanul-, aztán megy be Silviához, és 3-1/2 4 fele esik csak haza.Kicsit aggódom érte, mert addig alig eszik valamit.Mivel ők ketten nem érnek rá, ezért én szoktam ebédet meg vacsorát főzni, aztán tanulok.

-Szia!-,Jött be Anna a konyhába 5 körül( én épp főztem).

-Szia!Hogy-hogy csak most jöttél?-,én

-Bent tartott a hülye főnököm.Tudod, akinek épp a "kisegítője", magyarán a csicskája vagyok.Tele van a hócipőm azzal a tyúkkal!Egész nap telefonál, a barátnőivel cseveg, engem meg folyton ugráltat.Tudom, hogy amúgy is ez lenne a dolgom, de az ebédszünetem csak 20-30 perc, mikor 1 órának kéne lennie.Baromira elegem van!-,Dühöngött.

-Meg tudlak érteni!Én a helyedben már rég megfolytottam volna!-,én

-Csak azért nem teszem meg, mert emiatt a tyúk miatt én aztán egy percet sem lennék hajlandó dutyiban ülni!-,Anna

-Nyugi, túl kell élni!Ez úgyis csak átmeneti állapot, nem?-,én

-Hát, amíg nem léptetnek elő, vagy nem találok valami mást, addig ezt kell csinálnom.-, Sóhajtott.

-Próbáld meg kibírni!-,én

-Ok...Azt hiszem be kéne mennem Silviához.Mostanában nem volt időm.-,Anna

-Menj, csak előbb egyél valamit!-,én

-Ok...-,Ment fel a szobájába...