Másnap reggel kinyitottam a szememet. Kénytelen voltam felkelni, mert elég nehezen fértem el a kanapén, főleg, hogy mellettem még Tom is ott feküdt. Kinyitom a szememet, és látom, hogy felém fordulva, nyitott szájjal alszik Tom, és úgy szuszog.

Kimásztam mellőle, és felvettem a köntösömet. Kimentem a konyhába, gondoltam összeszedek valami ehetőt. Tettem fel kávét, meg megcsináltam a reggelit.

Pár percen belül valakinek az ölelését éreztem a hátam mögött.

-Szia! –puszilta meg a nyakamat

Én megfordultam.

-Jó reggelt! –adtam neki egy puszit

-Kaja? –kérdezte, és a hátam mögé nézegetett.

-Igen.

-Nagyszerű! –mondta, és leült a konyhaasztalhoz.

Én megcsináltam a reggelit, majd kiraktam, és elkezdtünk enni.

-Van mára terved? –kérdezte Tom

-Igen! Bemegyek a céghez, és elhozom a papírokat. Meg a cuccaimat. Még tegnap otthagytam őket. Nem volt elég erőm hazahozni.

-Jó! Akkor bemegyek veled! –mondta

-Köszi!

-Utána meg elmegyünk hozzám! Nálam még úgy sem voltál. –mosolygott

-Tényleg. –mosolyogtam én is –Én akkor rendbe teszem magamat, és utána elmehetünk.

-OK! Felöltözök én is.

Én felmentem a szobámba. Bementem a fürdőbe, gyorsan letusoltam, és fogatmostam. Majd felöltöztem, most kivételesen semmi smink.

Lementem, Tom már a kávét itta.

-Látom feltalálod magadat! –mentem oda hozzá

-Bocsi… csak kávé nélkül nehezen indul a napom.

-Semmi baj! –adtam neki egy puszit, majd kivettem a csészéjét a kezéből, és belekortyoltam

-Hé…

-Pillanat! Csak két korty!

-Na jó! De csak azért, mert szeretlek! –mosolygott

Miután én is megittam a kellő koffein mennyiségemet, visszaadtam Tomnak a csészét.

Ő még kiitta belőle az utolsó cseppeket, majd letette.

-Mehetünk? –kérdeztem

-Igen! –mondta

Magamhoz vettem a táskámat, és kinyitottam a házat. Kimentünk, én bezártam, majd Tom autójába ültünk.

Beindította, és mentünk is a G&G-hez.

-Itt tedd le nyugodtan a kocsit. –mutattam az én parkoló helyemre

-Bejössz te is? Vagy megvársz?

-Hát sietsz?

-Igen!

-Akkor maradok!

-OK! –adtam neki egy puszit, és elindultam be

Mentem fel az irodába. Érdekes volt. Tegnap ilyenkor még nyüzsgés volt, most pedig egyedül az én lépteim hallatszanak.

Bementem az irodába. A doboz ott volt, megfogtam, és magammal vittem az irattárba. Onnan elvettem a szükséges papírokat még, és gyorsan elmentem wc-re. A kezemet mostam, amikor észrevettem, hogy érdekes, fura szag terjeng a mosdóban. Elindulok, és egyre jobban érzem, hogy… ez gáz… úr Istenem! Gázszivárgás van az épületben. Szaladtam volna ki, megfogtam a dobozt. Ki is értem, a táskámért indultam el vissza az irodába. Berontok, de a gázszag már oda is elért… Magam elé tartottam egy törölközőt, amit a férfi wc-ből kaptam ki gyorsan, és szaladtam ki az épületből. De éreztem, hogy a lépteim egyre nehezebbek. A szemem is le akar ragadni. Látom a kijáratot, és még sem tudok rajta kimenni. Ki a friss levegőre, ki… talán az életre…

Tom a telefonját nézegette.

-Már lassan negyed órája, hogy bent van. –mondta

Kiszállt a kocsiból, és elindult be. Amint kinyitotta az ajtót, megcsapta őt is a gáz fojtó szaga.

-Uram Isten! –mondta, és elindult be

Tudta, hogy ez a baj, hogy ezért nem mentem ki időbe. Megtehette volna, hogy otthagy, és akkor biztos a fejlődése a Silvernek, de nem. Életét nem féltve ment be az épületbe. Nem kellett sokat mennie, a folyosó közepénél megtalált.

Leguggolt hozzám, és nem is tudta, hogy mit kezdjen most velem.

-Esther! –szólongatott.

De nem válaszoltam.

Alám nyúlt, és felvett a vállára, majd kirohant az épületből.

Azonnal betett a hátsó ülésre, és hajtott a kórház felé.

Közben felhívta Billt.

-Igen? –szól bele álmosan testvére

-Bill szólj Vikynek! Hogy szóljon Esther szüleinek, vagy legalábbis az anyjának, hogy kórházba viszem ő, mert itt voltunk a cégnél és gázszivárgás volt, nagy a valószínűsége, hogy gázmérgezést kapott. Nincs magánál! –hadarta el Tom

-Na jó! Ebből egy kukkot nem értettem! Mi van?

-OK, Bill, most akkor próbálj meg összpontosítani. Figyelj rám! Estherrel bent voltunk a G&G-nél. De gázszivárgás volt az épületben. Valószínű, hogy gázmérgezést is kapott. Szólj Vikynek, hogy értesítse Esther szüleit. Érted?

-Igen! De te jól vagy?

-Egy kicsit fáj a fejem, de semmi bajom! Na a kórházban leszek! Szia!

Meg se várta, hogy tetvére hozzá fűzzön még valamit, lecsapta a telefont.

Közben felhívta a gázszerelőket, hogy menjenek ki a céghez, mert baj van.

Mi közben beértünk a kórházba. Tom beszaladt a kórházba, és kerített két orvost, akik hoztak hordágyat, és betoltak.

Elkezdtek vizsgálgatni, majd rám raktak egy oxigén maszkot.

Pár percen belül megérkezett Viky és Bill is, utánuk nem sokkal anya.

Tom a váróban ült, és fejét lehajtotta.

Majd egy orvos jött ki.

-Önök Esther König hozzátartozói?

-Igen! –állt fel mindenki

-Hogy van? –kérdezte egyből anya

-Nos stabilizáltuk az állapotát, egyenlőre nem tudunk mást tenni, minthogy oxigénnel látjuk el.

-De mégis hogy van? Ebből alig tudtunk meg valamit. –idegeskedett Bill

-Nos, idejében hozták ki őt az épületből. Bár a gázrégezés első tünete, hogy elalszik. Ha kicsit később jön ki, akkor leég a tüdeje, és megfullad. Szóval piszok jó megérzési vannak, uram! –veregette meg Tom vállát

-Alszik még? –kérdezte Viky

-Igen! A központi idegrendszerét támadta meg ez a mérgezés. Meg nagyon nagy stressznek van kitéve! Jobban is figyelhetnének rá. –mondta a doki

-Be lehet menni hozzá? –kérdezte Tom

-igen! De csak egyenként!

-Köszönjük! –mondta anya

Néztek egymásra, és nem tudták, hogy ki induljon el be először hozzám.

-Menj csak, Heidi! –mondta Bill

-Köszönöm!

Anya bejött hozzám.

Viky meg Bill leültek a székekre, Tom meg elment wc-re.

Megcsörrent a telefonja.

-Igen?- Szólt bele

-Hol a fenében vagy? –hallatszott Marcus ideges hangja

-Kórházban.

-Mi? Minek mentél kórházba?

-Esthert hoztam be! Gázmérgezést kapott.

-Micsoda? –kérdezte meglepődve

-Bement a céghez, és szivárgott a gáz. Elájult, én bementem, és kihoztam. Aztán egyenesen jöttem vele a kórházba.

-Te nem vagy normális! Miért nem hagytad ott? Akkor már nem lenne gondunk.

-Nem Marcus! Ettől a lánytól elvettünk mindent, amit csak lehet. De az életét nem vehetjük el! Nincs hozzá jogunk! –mondta Tom

-Te jó ég… Tom, te beleszerettél? –kérdezte Marcus, undorodó hangon…