156. rész
Erre csak elmosolyodtam, és átöleltem...Másnap már iskolába is kellett mennem, bár kicsit fáradt voltam.Az első két hét nem volt túl izgalmas, arról szólt, hogy visszarázódjunk a sulis életbe.Pénteken elkezdtem megírni a matek leckém, de annyira fáradt voltam, hogy elaludtam az íróasztalomon.XD
-Emma!Ébren vagy?-,Simogatta meg Bill a hátamat.
-Aha...-,Mondtam csukott szemekkel.XD
-Látom tanultál.:)-,Emelt fel, és az ágyra fektetett.
-Ühüm...-,Válaszoltam álmosan.
-Fáradt vagy?-,Simogatta meg az arcom.
-Igen...Kicsit elszoktam a sulitól.Nyáron jobb volt.Akkor többet lehettünk ketten.-,Nyújtózkodtam.
-Hát, most is ketten vagyunk...-,Mosolygott Bill, és közel hajolt az arcomhoz.
-Aha.:)-,Öleltem át a nyakát, aztán megcsókoltuk egymást.
-Bocsi, hogy nem mentem érted a suliba, csak sok dolgunk volt.-,Bill
-Semmi baj, Beckyvel végigdumáltuk az utat.:)-,én
-Szóval pótolt?:)-,Bill
-Nem, mert te pótolhatatlan vagy!:)-,Csókoltam meg.
-Komolyan?-,Döntötte mosolyogva a homlokát az enyémnek.
-Aha.:)-,én
-Te ma mindenre azt mondod, hogy: aha?-,Bill felhúzott szemöldökkel.
-Aha.-,Vigyorogtam kicsit szemtelenül.
-Gyere ide, te boszorkány!-,Nevetett halkan, magához húzott, és megcsókolt.
-Nem vagyok boszorkány!-,Fontam össze a karjaimat.
-Most nem akarok ezen vitatkozni!Annál sokkal jobb ötletem van!:)-,Húzta magunkra a takarót...Este 10 fele épp egy filmet néztünk, mikor Lucky elkezdett nyöszörögni, hogy engedjük fel az ágyra.
-Szegény, fel akar jönni!-,Néztem a kutyusra.
-Gyere Lucky!-,Szólt neki Bill, mire felugrott az ágyra, és befészkelte magát közénk.
-Olyan aranyos!:)-,Simogattam meg.
-Ühüm.:)-,Puszilta meg a fejem.
-Még nem is kérdeztem:hogy tetszenek az új számaink?:)-,Bill
-Hm...Szerintem nagyon jók!:)-,Pusziltam meg az arcát.
-Hé, nem oda kérek!:)-,Mondta, mire kuncogva a szájához hajoltam, és megpusziltam.
-Ez már jobban tetszett!:)-,Csókolt meg.
-Holnap mit csináljunk?-,Ölelt magához.
-Mondjuk, kelhetnénk későn, pihenhetnénk, meg ilyenek.-,én
-Jó ötlet!...Kicsit sokat hajtottunk most az album miatt...Hétfőn és kedden nem leszek itthon...Megint el kell mennem.-,Hajtotta le a fejét.
-Nem baj, túl fogom élni!-,Simogattam meg az arcát.
-Tényleg nem gond?-Bill
-Nem, ne aggódj!:)-,Bújtam hozzá.
-Szeretlek!:)-,Bill
-Én is téged!:)-,én...
-Jó reggelt!:)-,Csókolt meg.
-Neked is!:)-,Fordultam a hátamra, és nyújtózkodtam egyet.
-Mennyi az idő?-,Kérdeztem csukott szemmel.
-Még csak 10...-Puszilta meg a nyakam.-Szóval maradhatunk még egy kicsit.-,Bill
-Hm...Szerintem is!-,Öleltem át a derekát.
Pénteken Beckyékkel ebédeltem a suliban.:
-Sziasztok!Ideülhetek?-,Vonszoltam magam az asztalukhoz.
-Persze, gyere!Mi a baj?-,Becky
-Bill nincs itthon...Kedden este kellett volna hazajönnie, és még mindig nincs, és nem tudom utólérni.-,én
-Biztos sok a dolga.-,Becky
-Kicsit kezdek aggódni...Idegesít, hogy nem tudom mit csinál...Annyi más lány veszi körül, és egyre jobban kezdek félni, hogy valamelyiknek sikerül elcsavarnia a fejét...-,Mondtam letörten.
-Biztos, hogy nem!Volt, hogy egy hétre mentek koncertezni, és mégsem volt semmi.Hazajöttek, és éltétek ugyanúgy az életeteket tovább.-,Becky
-Ok, de mi van, ha mégis...-,én
-Ennyire nem bízol benne?-,Becky
-Nem az, csak...-,Ekkor Karl közbeszólt.
-Öm, mint az egyetlen férfi köztünk, mondanék valamit:ha egy férfi nem szerelmes, akkor fix, hogy nem jár valakivel több, mit egy évet.De ha szerelmes, akkor fix, hogy nem csalja meg minden előzmény nélkül, legfeljebb, ha a sárgaföldig issza magát, de Billt nem így ismerjük.-, Karl
-Igazad van, rémeket látok.De nem értem, hoy miért nem szólt, hogy maradnak még.-,én
-Nézd, biztos totál elfoglalt, ami azt hiszem érthető.-,Becky
-Igen, biztos ez a gond, csak kicsit rosszul esik.-,én
-Szerintem ha hazajön, nem győz majd kárpótolni meg bocsánatot kérni.-,Becky
-Igen, biztos ez lesz.Szerintem menjünk, mindjárt becsöngetnek!-,Álltam fel, ők pedig követték a példámat...A maradék két óra szerencsére gyorsan eltelt, aztán mentünk haza.Miután tanultam, kimentem a kertbe játszani Luckyval.Délután 5 körül Hannah is átjött egy kicsit, hogy játszon.Fél 6 fele épp a labdát dobáltuk Luckynak, mikor megállt a házunk előtt Bill autója.
-Sziasztok!-,Jött Bill a kertbe, mivel a kapu nyitva volt.
-Szia!-,Hannah és én.
-Hannah, bemennél megetetni Luckyt?-,Bill
-Igen!-,Szaladt be a házba.
-Nagyon haragszol?-,Jött hozzám közelebb, és átölelte a derekam, de egy picit elhúzódtam tőle.
-Nagyon haragszol...Ne haragudj, baromi sok dolgom volt.Kb. egy órája értünk csak haza.Lezuhanyoztam, és rohantam hozzád.-,Nézett a szemembe, de elfordítottam a fejem.
-Akkor legalább egy sms-t küldhettél volna.-,Mondtam hűvösen.
-Tényleg nem volt időm.Lefoglalt a...- ,Közbeszóltam.
-munka?...Vagy valaki más?-,Még mindig nem néztem a szemébe.
-Mi?Te most féltékenykedsz?-,Mosolyodott el halványan.
-...-,én
-Szóval igen!De nincs rá semmi okod!-,Húzott magához, és magafelé fordította az arcom.
-Akkor is sz*rul esett, hogy nem szóltál, hogy tovább maradsz!-,Suttogtam.
-Tudom, nem akartalak megbántani.-,Ölelt át, és a vállamra hajtotta a fejét.
-Tudod, hogy sose bántanálak.-,Mondta halkan, és megpuszilta a nyakam.
-Tudom...De akkor is!-,én
-Ne haragudj!-,Nézett a szemembe.
-Aludj itt!-,én
-Rendben!:)-,Mondta, és megcsókolt...Szombat reggel arra ébredtünk, hogy valaki kivágja a szobám ajtaját.Ijedten ültünk fel.
-Mi a...?-,Bill, de aztán észrevettük, hogy Lisa megkövülten áll az ajtóban.
-Lis, mi a baj?-,Kérdeztem, ekkor végigfolyt az arcán egy könnycsepp.
-Mi történt?-,Kérdeztem aggódva, és odarohantunk hozzá.
-Nagyi kórházban van...
|