Szia! –lepődtem meg, mikor az ajtóban álló Tomot megláttam.

-Szia! Mondta Bill, hogy kivagy! –jött be, és megölelt

Egy kis fázis késés utána viszonoztam ölelését.

-Nem is örülsz nekem?

-De! Csak megleptél. Nem számítottam rá, hogy itt leszel! –mondtam, és mosolyogtam

-Értem.

-Gyere, bemutatlak az Anyukámnak! –fogtam meg a kezét, és a nappaliba húztam őt.

Anya felé egy „ő az” pillantást vetettem, majd vette a lapot, és felállt.

-Szia! Heidi… -kezdett bele

-Klum! –fejezte be Tom

-Igen. –mosolyogott anya

-Nagyon örvendek én pedig Tom Kaulitz vagyok.

-Igen, már sokat hallottam rólad. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. –mosolygott Anya

-Én is örülök, hogy megismerhetem.

-Nyugodtan tegezz!

-Köszönöm.

Majd Anya felém fordult.

-Kicsim én most elmegyek! De ne aggódj, Apáddal melletted állunk. Teljes mértékben, és segíteni fogunk. –mondta, majd két puszival elköszönt.

Kikísértem őt, és elment. Én visszamentem Tomhoz.

-Tök jó fej Anyukád van!

-Igen, az… -mondtam egy erőltetett mosollyal az arcomon.

-Apukádra is kíváncsi vagyok már.

-Idővel őt is megismered! –mondtam

-Remélem…De mondjad már, mi a baj?

-Rosszul áll a szénám… csupán ennyi.

-Miért? Belekeveredtél valamibe? –kérdezte

-Nem Tom… én? Ugyan…-húztam el a fejemet –Lassan, de biztosan tönkremegyek.

-Miért mennél tönkre?

-Mert ma valaki az összes pénzt leemelte a cég számlájáról.

-Úr Isten! –bár látszott rajta, hogy nincs igazából meglepődve.

-Bizony… ha így folytatódik, lemegyek mínuszba, és bezárhatok… végleg! –mondtam

-Bocsi, de ezt olyan egyszerűen mondod…

-Igen! Sírtam ma már e miatt eleget, nem fogok több időt erre forgatni.

-Értelek. De van ötleted, hogy ki tehette ezt?

-Igen… sajnos van!

-Mégpedig?

-Van egy divatcég. Aki próbál kibontakozni. De nem sikerül neki a G&G mellett. Szerintem az ő kezük van benne. Talán hallottál is már róluk, a Silver.

Tom úgy tett, mintha gondolkozna.

-Nem, nem ugrik be így a nevük. –mondta Tom

-Mindegy! A lényeg, hogy szerintem ők vannak benne.

-Hát remélem, hogy minden rendben lesz. –mondta, és felállt

-Elmész? –görbítettem le a számat

-Igen. Későre jár…

-Jól van, kikísérlek!

-Az jó lesz!

Így hát mind a ketten elmentünk az ajtóhoz, csak hogy ő kilépett rajta, én meg ottmaradtam.

Hallottam, amint elhajt a kocsijával.

Én mentem, és megengedtem a fürdőbe a vizet. Egy kiadós meleg fürdő azt hiszem, most csodákat művelne. Tele is engedtem a kádat, és beleültem nyakig. Behunytam a szememet, és próbáltam pihenni, elfelejteni minden rosszat, ami ma történt velem…

Eközben Tom is hazaért. Egyből vette is elő a mobilját, majd csörgetni kezdte Marcus számát.

-Igen? Szólt bele egy álmos hang

-Szia! Itt Tom…

-Láttam a kijelzőn. Mi a baj?

-Most jövök Esthertől.

-Igen? És?

-Ki van akadva. Teljesen kiborult.

-Nagyszerű már idegileg is tönkre tesszük.

-Igen… csak hogy ez nem lesz olyan egyszerű.

-Miért?

-Mert az apja cégvezető Angliában. Holnap küld neki pénzt. Az anyja, a befolyásos, tele ismerettel rendelkező Heidi Klum. Vagy is apuci, meg anyuci mindenben támogatják a kislányukat… -nyávogta a végét Tom

-Jó… hát erre számítottunk. De ha holnap pénzt utalnak át neki, akkor majd leemeljük azt is. És kész…

-Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lesz. Azóta már tuti megváltoztatták a kódot.

-Jó! Akkor majd fogjuk, és feltörjük azt is. Ügyes gyerek vagy te, Tom, menni fog.

-Ja, persze… egyébként gyanakszik. És ránk. Mondta ma, hogy nem száz százalékig, de azt gondolja, hogy a Silvernek van az útjában.

-Milyen okos kislány… -gúnyolódott Marcus

-Nem hülye, én mondtam… -Tom, és a szobában fel-alá járkált –Marcus, én már nem tudom, hogy akarom-e tovább folytatni ezt az egészet.

-Ja Tom, ne legyél már beszari. Egyébként is, nehogy már a cél előtt állj meg. És ne feledd! Ha feladod magad, akkor velem együtt jössz a börtönbe. Ugyan olyan részese vagy ennek a kis dolognak, mint én…

-Fenyegetsz?

-Annak veszed barátom, aminek csak akarod… -nevetett Marcus a telefonba –Jó éjszakát! –mondta kedvesen, majd letette.

Tomnak lelki ismeretfurdalása volt. Ebben az ügyben először… és nem s hagyta őt nyugodni. Vagy lehet, hogy csak félt. Mitől? Hogy ha feladja magát börtönbe kerül? Aligha… hogy ha kiderül az igazság, akkor elveszít egy számára nagyon fontos személyt? Talán…

Minden esetre nehezen tudott elaludni, ellentétben velem. Mert én kikeltem fél óra múlva a kádból, gyorsan megtörölköztem, és be is dőltem az ágyba. Nem tudtam, hogy mit hoz a holnap. Mindig azt mondom, új nap, új lehetőség. De most mire lesz majd új lehetőség? Talán ara, hogy mégjobban lejjebb kerüljünk?

Talán… vagy lehetőség lesz a talpráállásra? Az is megeshet… Minden esetre nem zavartattam magamat, ugyan olyan nyugodtan aludtam, mint eddig. Ezt az egyet nem vonhatja meg tőlem senki… hogy kipihenhessem magamat.