153. rész
Nemsokára megláttam anyut a tömegben.
-Szia!:)-,Szaladtam hozzá.
-Szia!Annyira hiányoztál már!:)-,Ölelgetett agyon.XD
-Te is nekem!Szóval, kit is szeretnél bemutatni?-,Érdeklődtem.
-Majd megtudod, ha hazaértünk.-,Anyu, miközben a kocsi felé sétáltunk.
-Ajj, meddig kell még várnom???-,Türelmetlenkedtem.
-Még kb. fél órát, amíg hazaérünk.-,Anyu már a kocsiban.
-Megjöttünk!:)-,Kiabált, mikor beléptünk a házba.
-Sziasztok!Milyen hamar megjöttetek!:)-,Jött ki a konyhából egy korban anyuhoz hasonló magas férfi.
-Emma, szeretném bemutatni a páromat, Pétert!:)-,Anyu boldogan.
-Jó-jó napot!-,Nyújtottam csodálkozva a kezem.
-Szervusz Emma!:)Tegezz nyugodtan!-,Fogott velem kezet.
-Akkor ti-ti most együtt vagytok?-,Néztem hol anyura, hol Péterre.
-Igen!Nem is örülsz?-,Kérdezte anyu szomorúan.
-Mi?De, de, hisz' ez király!Szóval ez szuper, komolyan, csak erre nem számítottam.-,Mondtam halvány mosollyal az arcomon.
-Ennek nagyon örülök!:)-,anyu
-És ön, vagyis te itt laksz?-,Kérdeztem Pétert.
-Igen, nemrég költöztem ide.-,Mosolygott.
-Wow, csúcs!:)-,én
-Nekem van fönt egy kis elintézni valóm.Egyedül hagyhatlak titeket egy kicsit?-,anyu
-Persze, menj csak!:)-,Péter
-Emma?-,anyu
-Nyugodtan!:)-,én
-Rendben, mindjárt jövök!-,Ment fel anyu egy hatalmas mosollyal az arcán az emeletre.
-Bemegyünk addig a konyhába, mert nemrég kezdtem el az ebédet készíteni?-,Péter
-Persze, segítek is!:)-,Mentünk be.
-Nem szükséges, inkább pihenj, biztos fáradt vagy!:)-,Péter
-Nem vagyok fáradt, szívesen segítek, csak mondd, hogy mit csináljak!:)-,én
-Rendben, mondjuk hámozd meg a zöldségeket!...De tényleg nem muszáj!-,Péter
-Segítek, és kész!Erről nem nyitok vitát!:)-,én
-Pont olyan határozott vagy, mint anyukád.:)-,Péter
-Hát igen, mégiscsak rokonok vagyunk, vagy mi, szóval van némi hasonlóság.:)-,én
-Az biztos!:)...Anyukád már említette, hogy Németországban tanulsz, és az év nagyrészét is ott töltöd.Hogy-hogy?:)-,Péter
-Hát, az úgy kezdődött, hogy tavaly nyáron kimentem két barátnőmhöz így nyaralni, de aztán beleszerettem egy fiúba, és ott maradtam, szeptemberben pedig már ott kezdtem az iskolát is.:)...
-És mióta vagytok együtt?-,Péter
-8.-án volt egy éve.:)-,én
-Az jó hosszú idő!-,Péter
-Igen, bár én még mindig nem bírtam felfogni, hogy több, mint egy éve járunk...És ti anyuval mióta vagytok együtt?-,én
-Már lassan 4 hónapja.:)-,Péter
-Hogy nem vettem észre anyun?...Bár amikor felhívott, hogy mikor tudnék hazajönni, mert szeretne bemutatni valakit, akkor olyan szokatlanul boldognak tűnt.-,én
-Szóval boldog?:)-,Péter
-Határozottan!:)-,én
-Itt is vagyok!:)-,Jött be anyu a konyhába.
-Emma!Átveszem a helyed, megterítenél?:)-,Any
-Persze, máris!:)-,Mentem ki a nappalival egybekötött étkezőbe a tányérokkal, és a szükséges dolgokkal...Az a 3 nap nagyon hamar eltelt, de nagyon jól éreztem magam velük, Péterről pedig kiderült, hogy nagyon kedves.:)26.-án délután 4-kor szállt le a gépem Németországban.
-Szia!:)-,Ugrottam Bill nyakába, mikor megtaláltuk egymást a tömegben.
-Szia!:)-,Csókolt meg.
-Hiányoztál!-,Döntötte a homlokát az enyémnek.
-Te is nekem!-,Suttogtam, és megpusziltam a száját.
-Menjünk, mielőtt valaki felismer!:)-,Fogta meg a csomagomat, aztán kézenfogva a parkolóba sétáltunk, ahol Bill kocsija volt.
-És milyen volt anyukáddal és a párjával?:)-,Kérdezte, már a kocsiban.
-Nagyon jó, Péter irtó kedves!:)-,én
-Ennek nagyon örülök!:)-,Bill
-Kicsit szomorú is volta, hogy ott kellett hagynom őket, de már hiányoztál, és a koncertre feltétlen vissza akartam érni...Jut eszembe: ma még mentek próbálni?-,én
-Nem, már délelőtt próbáltunk, most pihenünk, meg csomagolunk.Utóbbiban egyelőre kb. sehol nem tartok.-,Vigyorgott kínosan a végén.
-Nem baj, majd segítek!:)-,én
-Ok, de te mikor pakolsz majd össze?-,Bill
-Most, ahogy hazaértünk.Bár nem kell sok cucc.-,én
-Pizsit is rakj be, mert ott is kell aludnunk!-,Bill
-Eddig nem úgy volt, hogy megyünk és jövünk?-,én
-De igen, csak valamiért átvariálták.Ne kérdezd, hogy miért, mert mi se tudjuk!-,Bill
-Ok, egy éjszakát csak kibírunk!-,én
-Ketten, egy szobában?Simán!-,Vigyorgott.
|