Újra németországban
Miután letettem  telefont, Viky felé fordultam.

-Szótlan vagy. -jegyeztem meg, mire ő felkapta a fejét

-Hogy? -kérdezett vissza

-Mondom szótlan vagy! Egész úton csak nézel egy irányba. Valami baj van? -kérdeztem aggódóan.

Nagyot sóhajtott, majd hirtelen fülig ért a szája. Felémfordult, és cask mosolygott, és mosolygott.

-Na mondd!

-Összejöttünk! -jelentette ki boldogan.

-Mi?

-Tegnap. Összejöttünk.

-WoW! És ez csak most mondod... na szép! Én rohantam egyből hozzád elújságolni, te meg...

-Esther, nyug van! Mosz mondtam el. Nem kell felkapni a vizet.

-Örülök nektek! Én már megmondtam az első pillntásotoknál, hogy menni fog ez nektek. -mondtam

-Csak nehogy úgy járjunk, mint a szüleid. Anyud modell, apud stylist...

-De ők még szinte gyerekek voltak... ti meg felnőtt, érett emberek.

-Pff én érett? Na ne nevettes! -mondta Viky

-Jó, akkor legalább már Bill érett ember... -mondtam mosolyogva.

Majd csak néztem ki az ablakon, figyeltem, mikor érünk ismerős domborzat felé...

Elaludhattam, mert a telefon csengésére lettem figyelmes.

A kijelzőre pillantok... Anya.

-Szia Anya! -szóltam bele

-Szia! Még nem szálltatok le?

-Nem, még szerintem egy óra biztos kell.

-Jól van! Addig elmegyek még bevásárolni.

-Rendben! Figyelj Anya, majd szólok, ha megkezdjük a leszállást.

-OK! Szia Kicsim!

-Szia! Puszi.

Majd min a ketten letettük.

-Heidi? -kérdezi Viky

-Igen! Kijön értem a reptérre, mert nem szeretné, ha fáradtan vezetnék... -mondtam

-Jah, értem!

-Télleg, te hogy mész haza?

-Majd fogok taxit.

-Meg nagy fenét... majd elviszünk.

-OK! Nem utasítom vissza az ajánlatodat! -mosolyogta Viky

Majd az út további részében, megbeszéltük a bemutatót, hogy Vikynek milyen jó emlékei vannak róla. Persze, hogy jók...

-És egyébként kaptál már visszajelzést?

-A kollekcióról?

-Igen.

-Jaja.

-És mit?

Majd néztem rá azzal a tipikus semmit el nem mondó arocommal. Majd vettem egy nagy levegőt, és

-Megveszik! -váltottam egyből érzelmet

-Te jó ég! Már megijedtem. Komolyan mondod?

-Igen! Méghozzá nem is kevés pénzért.

-Na? Mit lehet hallani?

-Másfél millió. -mondom suttogva

Viky csak nézett, és nézett maga elé, majd rám. Aztán hirtelen megölelt.

-Ezt nem hiszem el! Gratulálok! -mondta

-Mihez?

-A munkádhoz. Ha nem lenne ilyen jó, akkor nem vették volna meg! Annyira örülök.

-De Viky... nektek is van benne szerepetek, mert rajtatok mutattak olyan jól azok a ruhák...

-Jah, szerénykedjél még.  -lökött mege egy picit

Majd hülyültünk tovább.

És valóban. Egy óra múlva már anya autójában ültem, mögöttem pedig Viky.

-És Esther, hogy sikerült?

-Jól... megvették.

-Na, ehhez gratulálok! -moslygott anya

-Köszi!

-Apádra ütöttél ebben... az üzleti érzékben...

-Tényleg! Ott volt ő is. -mondtam

-Igen? És hogy van?

-Jól! Meg Beate is.

-Jaj, az a nő olyan ellenszenves. Nem önteltségből mondom, de nem értem apádat. Utána megy olyan nő...?

-Ohh, Mrs. EGO! -nevettem anyán

-De most komolyan. hogy mit eszik rajta?

Nem válaszoltam semmit. Az ilyenre nem is lehet mit mondani.

-Anya, itt tesszük ki Vikyt! -mondtam, majd miután Anya leparkolt, én kiszálltam, segítettem Vikiy cuccait kivenni, majd bekísértem őt a lakásába.

-Köszi! -mondta

-Nincs mit! Pihend ki magadat. Holnap munka.

-Nem lehetne, hogy... -kezdett bele

-NEM! -vágtam rá egyértelműen

-És, hogy...

-Azt sem!

-De...

-NEM!

-Ahhh... na jó! Szia! Jó éjt! -mondta Viky

-Neked is!

Majd két puszi után elválltunk egymástól.

Én kimentem, Viky pedig becsukta a háza ajtaját.

-Mehetünk. -ültem vissza

-Haza vigyelek? -kérdezte

-Igen, mert úgy i megyek reggel be.

-OK! -mondta anya, majd irányjelző jobbra, és lekanyarodott

-Anya kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Soha nem mondtad még, hogy ti miért is váltatok el apával.

-Kicsim ez hosszú történet.

-Légyszi! 23 éves vagyok, és nem tudok semmit.

-Na jó! Szóval a féltékenység. Én nem tudtam elviselni, hogy más nőkkel is foglalkozik, ő meg azt nem, hogy más férfi fényépzeget engem.

-Értem... De szereted még?

-Nem érzek iránta semmi. Se utálatot, se szerelmet már.

-OK! Csak tudni akartam.

-Sajnálom, hogy nem ondtam el előbb. De gy éreztem, hogy így a helyes.

-Jó, semmi baj! -mosolyogtam anyára

Majd megállt a ház előtt.

-Bejössz? -kérdeztem

-Nem, már nem megyek, köszi!

-OK! Én köszi hogy hazahoztál.

-Nincs mit!

-Szia Anya! -adtam neki puszit

-Szia! Aludj jól!

Majd bementem a házba. Letettem a cuccaimat, felhurcoltam a szobámba, és ledőltem az ágyamra. Majd elővettem a teleofnomat, és egy SMS-t készülte írni Tomnak.

"Szia! Haza értem. Holnap találkozunk, már nagyon hiányzol. Puszi"

Pár percen belül már érkezett is válasz.

"Te is nagyon hiányoztál, örülök, hogy egyben hazaértél :) Már nagyon várom a holnapot, végre elmondjuk Billenek. Aludj jól, és szép álmokat!"

Elmosolyogtam magamat. Majd lezuhanyoztam, és egyből be is bújtam az ágyba. Pillanatokon belül elnyomott az álom