Baba, én elmegyek!

-        A szülei Magyarországon vannak. Csak mi vagyunk itt vele. – Bill.

-        Kérem, mondja el, mi van vele. – kérlelte Tom.

-        Még jókor találtak rá, de nem sokon múlott. A tüdeje súlyosan roncsolódott, a vérnyomása nagyon alacsony volt, a szíve majdnem leállt. Most lélegeztetjük, mert önállóan még nem képes. Valamelyest stabilizálódott az állapota, de még nem tért magához. Jelenleg nem tehetünk mást, mint melegen tartjuk, és várjuk, hogy a teste elérje a kellő hőfokot. Akkor majd többet megtudunk.

-        Bemehetünk hozzá? – Tom.

-        Természetesen be. Egyesével, ha lehet.

-        Megyek én! – Bill.

Erre a többiek nem igazán mertek kifogást emelni. Bűntudatuk volt. Főleg Tomnak. Úgy gondolta ő tehet erről.

-        Jöjjön, akkor velem. – mutatta az orvos az utat.

Bill bement az ajtón és leült az ágyad mellé. Teljesen be voltál bugyolálva több rétegben. Csak a fejed látszott ki.

-        Hallja, amit mondok? – kérdezte az orvost.

-        Igen. De az esély, hogy emlékezni fog rá, az csekély.

-        Köszönöm.

Az orvos kiment. Bill csak nézett téged egy darabig.

-        Pedig te megmondtad, hogy nem bízol benne. De én beléd magyaráztam, hogy biztos nem akar rosszat. Annyira sajnálom, hogy lehettem ilyen vak! Ezek a barmok nem képesek vigyázni rád! Én meg jól itt hagytalak! Hogy hihették el, hogy lelépsz szó nélkül?

Mérgelődött még egy darabig, aztán rájött, hogy ez nem segít. Felállt, megsimogatta fejed és adott egy puszit a homlokodra. Utána kiment a fiúkhoz.

-        Menjetek! – mondta Tom Gustavnak és Georgnak.

-        Ezt nem hiszem el! – mondta Gustav, mikor belépett a szobádba. – Remélem tudod, hogy addig nem nyugszom, míg meg nem kapják, amit érdemelnek! Hogy engedhettem ezt? Mekkora marha voltam. Elhittem nekik, hogy nem akarnak rosszat, aztán pedig, hogy te bejelentés nélkül lelépsz azzal a fiúval. Remélem, ha felkelsz, nem fogsz ránk haragudni! Habár megérdemelnénk! Remélem felkelsz. – mondta halkabban és elcsuklott a hangja. Nem volt túl szép látvány a fehér arcod, a nyakig fóliába bugyolált tested és a lélegeztető, ami nagyon idegesítő hangon pumpálta beléd a levegőt. Nem is bírta sokáig nézni. Elköszönt és már jött is Georg.

-        Láttalak már szexibb ruhában is! – próbált felvidítani, mert tudta, hogy hallod. – Most kitekernéd a nyakam, ugye? De mit viccelődök veled? Hisz ez komoly dolog. Itt vagyunk neked, nagylány! És figyelj ide! Tom tényleg szerelmes beléd! Adj neki még egy esélyt, hogy bebizonyítsa! Nem fogja elszúrni többet! A nyakamat rá, hogy nem! És remélem tudod, hogy megmentette az életed! Be is hívom, te pedig kelj már fel, mert hiányzol! – mondta és kiment.

-        Tom, gyere! – szólt neki az ajtóból.

Tom felállt és bement. Leült az ágyad szélére és a kezét oda tette, ahol szerinte kb. a tied lehet.

-        Tudom, ha felkelsz majd és megkérdezed, miért nem mentem érted az első pillanatban, nem tudom, mit fogok majd mondani. Nem mondhatom, hogy dühös lettem rád, mert Briant választottad, pedig ez az igazság. Őrülten féltékeny lettem rá, mert veled akartam tölteni az egész estét. Csak veled lenni és elmondani, mit érzek irántad. Habár ezt mind elmondtam azon a dvd-n is, amit még nem néztél meg. Annyira sajnálom, hogy miattam kerültél bajba! Esküszöm, nem tudtam, hogy ez egy őrült! Különben nem hagytalak volna magadra vele! Ha tudom, hogy valaki bánthat, magamhoz ölellek, és el sem engedlek többé!

A szeme a lélegeztető gépre tévedt.

-        Miért nem én fekszem most itt a helyeden? Hisz én bántottam meg őt! Én használtam ki! Én vertem át! Te nem ártottál neki! Te nem is tudnál ártani senkinek! – fakadt ki, de pár perc múlva lenyugodott. – Azt hiszem jobb, hogy most alszol. Nem bírnék a szemedbe nézni. Nem tudom, egyáltalán mikor leszek rá képes. Legszívesebben itt virrasztanék az ágyad mellett, amíg fel nem kelsz, és azt nem mondod, jól vagyok, menjünk haza. De nem bírom megtenni. Baba, én elmegyek! Nem akarok több fájdalmat okozni neked! Kilépek az életedből. Remélem megértesz majd, és nem fogsz gyűlölni, de úgy érzem ezt kell tennem! A te érdekedben. Igazuk van. Eddig csak bántottalak! Pedig soha senkit nem szerettem még ennyire, mint téged! Valami baj van velem. És te nem ezt érdemled! Tiszta szívemből szerelmes vagyok beléd, és ezért is hagylak, hogy próbálj meg nélkülem boldogan élni. Eddig mindenki ezt mondta, de én Tom Kaulitz vagyok, nekem van mindig igazam! Marhaság! Azt mondják, nem fogsz erre emlékezni, de hallod, amit mondok. Remélem a szíved mélyén, emlékszel majd, hogy miért nem voltam itt, mikor felkeltél. Szeretlek! – mondta, levette a maszkot az arcodról és egy csókot adott a szádra. Majd visszatette azt és kiment. Végig a folyosón, meg sem állt a srácoknál sem. Kiment az ajtón, beszállt egy taxiba és egyenesen haza ment.

-        Na most leülünk fiúk és elmondotok mindent! Miért kattant be Angi, ha Tom és …(neved) közt nincs semmi? Georg te tutira mindenről tudsz! Mesélj!

-        Tom a fejébe vette már rég, hogy visszahódítja …(neved)-et, de most úgy, hogy semmi testiséget nem visz a dologba. Inkább megismeri őt. A szülinapján, amikor együtt töltötték az egész éjszakát, végig csak beszélgettek. Aztán sms-eket küldött neki, amire …(neved) vagy nem válaszolt, vagy pedig csak valami személytelent. A dvd-n vallott szerelmet …(neved)-nek, de azt meg nem tudta megnézni, mert itt nincs egy rohadt lejátszó. Aztán próbálkozott még, de általában kudarcba fulladt. Amikor azt hitte, Briannal van teljesen kiborult. – vázolta el nagy vonalakban a helyzetet.

-        Szereti? Akkor nekem miért nem szólt?

-        Mert nem akarta, hogy te is azt mond majd, mint Gustav. Azt akarta, hogy bebizonyítja mindenkinek, a szíve ragaszkodik …(neved)-hez és ne a farka!

-        Basszus! Mit szólhatott, hogy lefeküdtünk?

-        Hát nem volt odáig a dologtól, de megmagyarázta, hogy az nem jelent semmit, mert …(neved) tutira őt szereti.

-        Persze, hogy őt szereti! Látszik rajta. Reméltem, hogy megóvhatom egy újabb csalódástól, de nem tudtam, hogy mit tervez a hülye bátyám. És most mi lett belőle! Én utána megyek.

-        Én maradok! – Gustav.

-        Én is! – Georg.

-        Jó, de hívjatok, akármi van! Ha csak pislog egyet, arról is tudni akarok! Reggel pedig felhívom a szüleit.

Bill hazament Tom után. Felment a szobájába, ahol ő bőszen pakolgatta a ruháit a bőröndjébe.

-        Mire készülsz? – kérdezte.

-        Haza megyek.

-        Nem is érdekel, mi lesz vele?

-        Pont ezért megyek el. Nagyon is érdekel.

-        Ugye nem gondolod komolyan, hogy ez a te hibád? Ennyi erővel bármelyikünk hibája lehet. Én rábeszéltem, hogy bízzon Angiban, pedig félt és sejtette, hogy nincs rendben valami.

-        Bill, én elmegyek! Tökmindegy, hogy ki mit hibázott! Szeretem őt, de nem tudom boldoggá tenni. Ez a legszörnyűbb dolog, amit valaha éreztem!

-        Ez akkor sem megoldás! Szerinted mit fog szólni, ha megtudja, hogy itt hagytad? Ő is szeret téged, tudom! Próbáltam elterelni a gondolatait rólad, de sosem sikerült 100%-osan. – mondta és meglátta a gyűrűt a földön, amit Tom előző este dobott le.

-        Ez meg?

-        Neki akartam adni. Csak hogy szimbolizálja, azt, ami köztünk van.

-        Kipakolod azt a rohadt táskát, odaülsz az ágya mellé, és amint kinyitja a szemét, elmondod neki, hogy mekkora idióta vagy és, hogy mennyire szereted!

-        Nem! Mióta ismerem őt, hajtogatjátok egyfolytában, hogy hagyjam, hagy próbáljon meg nélkülem boldogulni. Sosem hittem nektek, de igazatok van. Azt akarom, hogy boldog legyen. Őszintén, mikor volt boldog, mióta belém szeretett?

-        Őszintén? Nem tudom. És azt sem tudom biztosan, hogy most mit érez. De nem is akarod megtudni? Nem lesz majd rossz, hogy később arra gondolsz majd, mi lett volna ha? Ha megmondod, hogy szereted? Ha odaadod ezt a gyűrűt?

-        Nem tudom. – fejezte be a pakolást és leült az ágyra.

Ne rinyálj állandóan! Mindig olyan spontán és laza vagy! Most meg mint egy elveszett ovis nyikorogsz egyfolytában, hogy mit rontottál el! Mindent helyre lehet hozni, csak kellőképp akarni kell! – ült le bátyja mellé és átkarolta a vállát.