Ő az enyém!

A nap hátralévő részét Billel töltötted és aznapra feladtad a próbálkozást a síelés terén. A többiek együtt maradtak mind, így Angi tudott egész nap Tom nyakán lógni.

Ti hazamentetek, átöltözni és bementetek a központba vacsorázni. Mikor hazaértetek, a többiek már otthon voltak.

-        Megjöttünk! – Bill.

-        Sziasztok! Milyen volt a vacsi? – Gustav.

-        Nagyon finom. Egész jó éttermet találtunk. Hangulatos, szép és nagyon jó kajákat csinálnak.

-        Nektek mi jó főzött Jutta? – te.

-        Lasagne!! – mondta Tom és látszott, hogy ez örömmel tölti el.

-        Milyen könnyen örömet lehet okozni neked. – ültél le mellé a kanapéra.

-        Remélem emlékszel, hogy te is tartozol egy főzéssel nekem.

-        Persze. Tudod mit? A pénteki vacsidat én készítem. Mit szólsz?

-        Ezt már szeretem!

-        Én elteszem magam holnapra. Reggel mikor kelünk? – Angi.

-        Úgy gondoltuk, ki amikor akar. A pályán is tudunk találkozni. – Gustav.

-        Akkor jóéjt!

-        Én is megyek, kicsim. Te maradsz még? – Detti, Gustavnak.

-        Nem, megyek én is. Elfáradtam. Jóéjt mindenkinek.

-        Mi megnézünk egy filmet? – Georg.

-        Én benne vagyok. – Tom.

-        Én is. – Bill.

-        Mit? –te.

-        Van itt egy rakás DVD-nk. És itt a nappaliba van lejátszó. – Georg.

A fiúk előhoztak a szobáikból egy jó pár filmet. Elég sokáig tartott, míg találtatok végre olyat, amit mindenki szívesen megnéz. Bill beült az egyik nagyobb fotelbe, te pedig egy takaróval ő mellé. Tom és Georg egy-egy másikon foglalt helyet. A film felénél Bill egy jóéjt puszi kíséretében elköszönt, és felment aludni. Tom nehézkesen, de végül tudatta Georgal, hogy jó lenne, ha ő is lelépne. Így negyed óra múlva Georg is távozott a szobájába. Ti ketten végignéztétek a filmet.

-        Hozzak neked valamit inni? – állt fel Tom.

-        Igen, egy kólát légyszi.

-        Amit parancsolsz. – mosolygott és már hozta is az üdítőket.

Leült melléd a fotelbe.

-        Kérsz a takarómból?

-        Igen, köszi. – mondta és közelebb ült hozzád, te pedig rátetted a takaród másik felét. – Holnap rá tudlak venni, hogy síelj?

-        Nem megy ez nekem.

-        Majd én segítek. – ajánlotta fel önzetlenül. 

-        Lassan fel kell, hogy fogadjalak magam mellé. Te tanítasz gitározni, síelni, mi lesz még?

-        Szívesen segítek, amiben tudok. Te pedig főzöl nekem valami finomat.

-        Hozzád tényleg a kaja a legrövidebb út. – nevettél.

-        Imádom a jó kajákat.

-        Remélem sikerül majd lenyűgöznelek. Majd igyekszem. És mit szeretnél enni?

-        Találd ki. De szinte mindegy. Tészta, tészta, de lehet tészta is.

-        Értem. Akkor szerintem tésztát csinálok.

Egész jó hangulatot teremtettetek és nagyon sokat nevettetek. Tom nagyon kitett magáért, hogy meghódítson. Egy órát töltöttetek így.

-        Megnézted már a dvd-t?

-        Még nem. Nem volt időm, meg ugye lejátszóm sem.

-        Tényleg odaadom.

-        Kíváncsi vagyok, a személyes kis üzeneteitekre.

-        Én is kíváncsi vagyok, mit fogsz szólni az enyémhez.

-        Akkor hozd le a lejátszót, én pedig a dvd-t és, nézzük meg. – mondtad, mert ezzel a kijelentésével nagy érdeklődést váltott ki belőled. Vajon mit mondhatott?

-        Szerintem majd inkább egyedül nézd meg.

-        Hát jó. Akkor én most megyek, lefekszem. Holnap, akkor számíthatok rád a pályán?

-        Persze. Felkeltselek, amikor kelek és megyünk együtt?

-        Igen.

-        Oké. Megyek akkor én is aludni.

Felálltatok és felmentetek az emeletre. Tom szobájánál megálltatok, ő adott egy pici gyengéd puszit az arcodra, jóéjt kívánt és bement. Te is a tiedbe és már aludtál is.

Reggel mikor felkeltél és kinyitottad a szemed Tomot láttad. Ott ült az ágyad szélén.

-        Hát te? – ültél fel.

-        Keltegetlek egy ideje, de nem nagyon jött össze. Jó mélyen aludtál.

-        Igen. Szépeket álmodtam.

-        És mit?

-        Az titok!

-        Jól van. Akkor öltözz, és 20 perc múlva találkozunk a nappaliban.

-        Rendben.

Megmosakodtál, fogat mostál és bebújtál a síruhádba és lementél a nappaliba. Bill még aludt, Angi is. Gustav és Detti már kimentek Georgal a pályára. Ittatok egy kávét és ti is utánuk mentetek.

-        Na, ott jönnek. – Detti.

-        Édes kettesben. – mondta Georg nyálas hangon.

-        Ezt meg hogy érted? – Detti.

-        Sehogy. – zárta le a témát egyszerűen.

-        Nem jönnek ide? – Gustav. – Hahó, itt vagyunk! – kiáltott oda hozzátok.

Amíg te felcsatoltad a síléceket, Tom odament hozzájuk.

-        Segítek …(neved)-nek, hátha megjön a kedve hozzá.

-        Többiek? – Gustav.

-        Alszanak még. És úgysem síelnek. Na, majd később találkozunk. – mondta és visszament hozzád.

Elég gyenge teljesítményt nyújtottál. Kicsit kevesebbet estél, mint előző nap, de Tom sokat segített. Két óra múlva Angi és Bill is megérkeztek. Ti a pálya alján voltatok, így nem láttak titeket. Odamentek Georgékhoz, akik viszont a kávézóban szürcsölgették a kávéjukat.

-        Sziasztok! Tom? – kérdezte egyből Angi.

-        …(neved)-et oktatja. Valahol a pálya alján lehetnek. – Georg.

-        Két órája nyúzza …(neved)-et, de ahogy láttam, már egész jól megy neki. – Detti.

-        Hívott Nick. – Bill.

-        És?

-        Elkészült a klippel. Ha hazamegyünk, meg is mutatja és pár héten belül, már vetítik is a tv csatornák.

-        De jó! – Georg. – Az még egy premier, és még egy buli!

-        Én igazából csak ezért jöttem. Megyek is vissza. Össze kell még pakolnom, és el kell intéznem egy pár telefont. Este találkozunk. – Bill. – Mondjátok majd meg …(neved)-nek is légyszi, hogy nem lustaságból nem vagyok itt.

-        Megmondjuk. Akkor később találkozunk. – Gustav.

Bill visszament a házba. Georg és Gustav pedig vissza a pályára.

-        Most már látod? – Angi ingerülten Dettinek.

-        Mit?

-        Megint kettesben vannak! És este megint órákat töltöttek el egész jó hangulatban, a nappaliban.

-        Jó, igaz, hogy kicsit sok időt töltenek kettesben. És látszik, hogy ez nem véletlen. De ne csinálj semmi baromságot!

-        Baromságot nem is fogok. De azért ez már sok! Sőt, halottam, mikor Tom telefonon beszélt az anyukájával és mesélte neki, hogy megcsókolta …(neved)-et aznap este, mikor összevesztek.

-        Tényleg?

-        Igen! Tényleg! Ezek után is azt gondolod, hogy nem akarja elvenni tőlem Tomot?

-        Igen. Nem akarja elvenni! Talán Tom nyomul rá, de nem fognak összejönni!

-        Ha rajtam múlik biztos nem!

-        Mire készülsz?

-        Majd meglátod. Ebből elegem van! Már csak pár napot tölthetek együtt Tommal! Le kell rázni valahogy ezt a hülye picsát!

-        Állítsd le magad! Ha valamit csinálsz, azzal nekem is ártasz! Gustav soha nem bocsátaná meg nekem.

-        Neked ehhez semmi közöd!

-        De tudok róla, hogy terveket szősz …(neved) ellen. Ráadásul a tesóm vagy. Melléd állok, ha valami van.

-        Helyes!

-        Ne érts félre! Nem segítek neked semmiben! És ha tudom, megakadályozom, hogy baromságot csinálj! Nem borulhat el az agyad! Tom csak egy fiú a több millióból. Inkább hagyd őt, és keress olyat, aki megérdemel!

-        Nem érted? Nekem ő kell!

-        Kezdek megijedni tőled! Ne legyél ilyen agresszív és akaratos!

-        Nyugi, amint Tom az enyém lesz, ez a picsa meg eláll az utamból, minden rendbe jön! – mondta és elment.

Detti nagyon megrémült testvére viselkedésétől. Nem tudta mi tévő legyen. Nem árulhatja el őt Gustavnak. Azt nem teheti, Angi a testvére. De ilyennek még sosem látta. Elborult az agya teljesen. Nem tehet mást, eltitkolja a dolgot a többiek előtt és figyeli, Angi mire készül.