Az az egy óra elég gyorsan eltelt. Jött értünk Edvin és kivonultunk a „sztár” részlegbe a számunkra kijelölt helyre. Elég sok sztárocska ott volt a díjátadón, de gondolom ennek fele sem fog fellépni és nyerni sem fog. Sorban osztották a díjakat és közben egy két előadó is lement. Lady Gaga eszméletlen jó volt csak kár hogy playback-ről ment. A Skillet az egyik kedvenc bandám, fergeteges volt szép csendben végig tomboltuk az „ingyen koncertet”. Rihanna is elment de őt inkább az after partyn tudtam volna elképzelni. És hát jött a Tokio Hotel. Egy új számmal léptek föl, ami számunkra ismeretlen volt, de nem volt rossz. A lányoknak tényleg igazuk volt nagyon helyesek lettek.

- Köszönjük szépen a Tokio Hotelnek ezt a fergeteges előadást, szerintem nagyon tetszett mindenkinek igaz, - Kiabált Kristóf a közönségnek illetve a rajongóknak. Egy hangos „igen” hagyta el a nézőteret.

- És most következzen a következő kategória, Az új felfedezettek. – A képernyőn végig lehetett követni az erre a díjra jelölt együttesek illetve énekesek klipjeit, melyek között ott volt a mienk is. – Ezt a díjat pedig maga a TOKIO HOTEL fogja átadni a nyertesnek- Kiabált ismét a műsorvezető. A banda fölállt a kisszínpadra, őket egy hosszú sikoltozás követett, majd jött az idegtépő „várós” zene amíg a fiúk kinyitják a borítékot.

- The winner is – Kezdte el Bill a mondókát, majd átadta Tomnak a borítékot, ő meg megmutatta Georgnak és Gustavnak. Mi már lilára szorítottuk egymás kezét annyira idegesek voltunk.

- The Devil Angels – kiabálták mind a négyen.

Nekünk kellet pár másodperc még felfogtuk hogy megnyertük, a banda életében az első díjunkat. Lara ugrott egy hatalmasat ahogy a másik két barátnőm is, engem úgy kellet felráncigálni a fotelből. Az én számat csak egy hangos sikoly hagyta el. Lassan odakísértek minket a színpadhoz átvettük a fiúktól egy egy puszi ellenében a díjunkat.

- Hát nem is tudom mit mondjak.. – Szólt a mikrofonba Lara

- Nagyon szépen köszönjük nektek hogy megadtátok nekünk ezt az elismerést ez nagyon sokat jelent nekünk.. –Folytatta Mia

- Köszönjük szépen a szüleinknek, a menedzserünknek és persze nektek is akik szavaztatok ránk – mondta Norina

- Még egyszer köszönjük, és élvezzétek tovább a műsort, hamarosan visszatérünk. – fejeztem be végül a köszönetet. Integetve levonultunk a a színpadról.

- Jó lányok nagyon ügyesek voltatok, de most készüljetek fel a fellépésre – szólalt meg az egyik szervező – Két szám és ti jöttök. – majd elment.

- Mi még gyors elszaladtunk az öltözőbe, kicsit rendbe szedni még magunkat meg hogy lerakjuk a díjat majd odaálltunk a nagyszínpad mellé, és vártuk hogy szólítsanak.

- És most következzen a Devil Angels egyik legújabb számukkal – konferált be minket Kristóf. A lámpákat lekapcsolták, és a lányok elkezdtek játszania számot. A megfelelő résznél elkezdtem az éneklést. Egy nagy sikolyt hallottam még a nézőtér felöl, majd teljesen átadtam magam a zenének. (Evenescence – Haunted)

Mikor Lara lepengette az utolsó akkordokat én lehajtottam a fejem és vártam. Vártam a közönség reakciójára. A várt hatás nem maradt el. A közönség őrjöngött. Sikoltoztak, tapsoltak. Nagy mosoly ült ki az arcunkra, egyszerűen megmagyarázhatatlan volt ez az érzés amit ott a színpadon éltünk meg. Ez fölülmúlta az összes „koncertünket”.

- Köszönjük szépen – szóltam bele a mikrofonba, majd lementünk a színpadról. Lefelé menet remegett mindenünk az izgalomtól. Az öltözőbe érve mindenki oda ült le ahol talált magának helyet, és csak bámultunk magunk elé és mosolyogtunk. Megfogtam a cigis dobozom majd kifelé vettem az irányt. Lara követett. Kiértünk a dohányzó helyre majd egymásra néztünk és elsikoltottuk magunkat. Hát amúgy senki nem nézett hülyének de tényleg.

- Ez fergeteges volt, ez nagyon tetszett – örvendezett Lara

- Az a sok rajongó, a nagy tömeg, ahhh extázisba estem. Még egyszer. – mosolyogtam.

- Na most már csituljunk mert mindenki minket néz. – vihogott Lara

- Kit érdekel – mondtam.

Kis idő múlva vissza mentünk az öltözőbe hogy átöltözzünk az after party-ra. A ruháinkat pedig a legközelebbi hotelbe vitték, mert mint kiderült Edvin foglalt nekünk szobákat, hogy rendesen megtudjuk ünnepelni a sikerünket.    

Amint visszaértünk a csarnokba, már teljesen át volt alakítva. A nézők ill. a rajongók már nem voltak ott, csak egy – két csoport, akik VIP belépőt nyertek. Hoztak oda, asztalokat és székeket. A csajokat és Edvint egy asztalnál találtuk meg. Csatlakoztunk hozzájuk. A lányokkal elmentünk a bárpulthoz inni valamit.

 - Nos lányok, mit igyunk? – kérdezte Lara

 - Szerintem tequilát az elég ütős. – Norina

 - Oké akkor négy tequila, rendel. – mondtam a pultosnak

 A kevéske italt hamar legurítottuk és elindultunk táncolni. Az összes létező jó számot lejátszották. Nagyon furcsa volt hogy most nem hétköznapi emberekkel vagyunk körülvéve. De valahol ők is emberek. Másfél óra táncikálás után leültünk a helyünkre, de addigra Ervinnek már csak hült helye maradt. Gondoltuk hogy biztos elment már aludni. Tévedtünk. A Tokio Hotel menedzserével beszélgetett. Mikor meglátott minket az asztalnál, intett a bandának hogy csatlakozzanak hozzánk. Mindenki bemutatkozott a másiknak, bár ugye őket nem kellet nekünk nagyon bemutatni. Egy kicsit beszélgettünk,majd a cigimet elővéve odébb álltam a bárpulthoz mert Ervin nem szereti ha dohányzom, főleg nem mellet.

- Lara, jössz? – mutattam neki a dobozkát.

- Ne haragudj csajszi, de most nem tök jót beszélgetek vele- bökött a fejével Billre. Persze a fiúk semmit nem értettek ebből. Így hát elindultam egyedül. Leültem egy bárszékre, majd kértem magamnak egy hamutálat és egy koktélt. Isteni finom volt. Ilyenkor ha egyedül vagyok, mindig merengek egy kicsit, az életemen. A szüleim korán meghaltak, majd a nagyszüleim fogattak be. Ők neveltek fel nagyrészt. Sajnos tőlük is nem rég kellet elbúcsúznom örökre. Úgy érzem, én már az összes pofont megkaptam az élettől, ami lehetett. A barátom is egy hónapja hagyott el. Laráék nélkül nem biztos hogy épp ésszel feltudtam volna ezeket dolgozni. Most már igazán nem ártana ha jönne valami jó is az életemben.

Eleggé elmerülhettem a gondolataimban, mert csak arra eszméltem fel hogy az üres poharam mellé raknak még egy telit. Ránéztem a pincérre, majd ő oldalra bökött. Magam mellet találtam Tomot, aki azzal a casanova mosolyával nézett.

• Nagyon elbambultam? – kérdeztem mosolyogva.
• Hát, eléggé. De sikerült kizökkentenem téged. – vágott elégedett arcot.
• Ne haragudj, és köszönöm az italt. – kortyoltam bele.
• Nagyon magányosnak tűntél, ezért gondoltam megnézlek. – mosolygott tovább.
• Meg vagyok, köszi. – pillantottam rá.

Elég sokáig beszélgettünk, és közben ürültek is a poharak. Persze semmi személyeset nem mondtam el neki az életemről. Meghúztam egy határt.

Kezdtem érezni a pia hatását így hát már néha fülig ért a szám. Tom ezt ki is használta.

• Fedra, - szólt.
• Tessék?- vigyorogtam rá.
• Nincs kedved velem meginni fönt a szobámban egy pezsgőt? – nézett rám az ellen álhatatlan szemeivel.

Most igazán elgondolkodtam, mért ne, szabad vagyok és holnap már úgy is vége lesz, csak egy éjszaka mért ne.

• De csak ha megígéred hogy eper is lesz a pezsgőm mellém.
• Ez alap dolog. – mosolygott.
• Oké, akkor félóra múlva nálad Tom. – mondtam.
• Rendben. – megadta a szobájának számát, majd elsietett.

Odamentem a lányokhoz hogy burkoltan, közöljem velük és persze hogy a többi banda tag ne is tudjon róla.

• Nos lányok én most elhagylak titeket, mert a fonatos gyerek elhívott hozzá pezsgőzni – mosolyogtam kajánul.
• Ne már, ezt nem mondhatod komolyan- döbbent le Lara.
• De-de, szóval majd reggel megyek. – mosolyogtam még mindig.
• Pedig nem tudom kivolt, aki a legjobban ellenkezett. – nézett rám Mia
• Az akkor volt, mikor józan voltam. – nevettem.

A fiúk is felfigyeltek erre a viháncolásra.

- Miaz lányok? – kérdezte Bill.

- Ja, semmi csak örülünk a díjnak. – hazudtam

- Értem. – Zárta le a témát.

- Am Tomot nem tudod merre van? – kérdezte Georg.

- De, elment aludni. Azt mondta nagyon fáradt. – Hazudtam ismét.

- Ez érdekes.- döbbentek le. – De mind 1, had aludjon.

- Én is elmegyek, legyetek jók. Bulizzatok még. Puszika és örlök hogy megismerhettelek titeket. – Köszöntem el a fiúktól, majd elindultam a szobámba, kicsit átöltözni, az éjszakára.

- Aztán védekezni, nem akarok keresztanya lenni még. – Kiabált utánnam Lara

- Hahahah – műmosoly, majd mutattam neki egy lúzer jelet. Majd kiléptem az épületből és átsétáltam a szállodába. Kikértem a kártyámat a szobához, majd felmentem. Gyönyörű volt. Gyors rendbe szedtem magam, majd a csajok cuccai közül kutatva megtaláltam a tökéletes ruhát.

Le is telt a fél óra, fölkaptam a cigimet, meg a telefonomat. Majd elindultam Tom szobája felé.

Mikor odaértem, mosolyogtam egyet, belegondolva az éjszaka következményeire, majd bekopogtam.