Leértek a szoborból. Viky visszanézett.

-Te jó ég! Ott voltunk fent? –mered le

-Igen.

-Tudod mi az érdekes?

-Nem.

-Hogy nem is féltem. Mert mellettem voltál! –mosolygott, és Bill derekára rakta a kezét.

-Örülök, ha így gondolod. –majd elindultak.

Fogtak egy taxit, beültek, és jöttek is a szállodába.

-Szia Kicsim! –jött oda Apa

-Szia! -Öleltem őt meg

-Jó kedved van… -jegyezte meg

-Mert az is van! –mosolyogtam

-Na mesélj! –mondta, és leültünk egy két személyes asztalkához.

-Megvették a kollekciómat. –súgtam oda neki.

-Micsoda? –merevedett le Apa

-Igen! Eladtam…

-Ez nagyszerű! Kinek?

-Emlaynak. –jelentettem be büszkén

-Büszke vagyok rád, Kincsem! –fogta meg a kezemet

Én csak mosolyogtam rá. És örültem, hogy az Apám, büszke rám…

-És mennyit ígért érte?

-Másfél…

-Millió?

Én csak bólogattam.

-Ez csodás. Kicsim, minden elismerésem a tiéd.

-Annyira örülök Apa, hogy azt el nem tudod képzelni. Ezzel a pénzzel megoldódott a kérdés, mi lesz, ha csökken a bevétel.

-Pontosan! Látod? Neked még Isten is azt akarja, hogy sikeres legyél!

-Hát remélem. –ittam bele az italomba.

Bill és Viky megérkeztek. Első útjuk a hotelszobába vezetett.

-Fáradt vagyok! –nyöszörögte Viky

-Én is! De menj te akkor zuhanyozni előbb!

-Komolyan?

-Ja, persze.

-Imádlak! –mondta Viky, majd egy puszi után bement a fürdőbe.

Bill megigazította az ágyat, levette a ruháját, bekapcsolta a TV-t, és nézte, amíg sorra nem kerül.

Negyed óra múlva jött ki Viky a fürdőből, de akkor Bill már javában húzta a lóbőrt.

Akaratlanul is elmosolyodott, és megpuszilta Billt, aki erre fel is ébredt.

-Végeztem! Ha akarsz, mehetsz! –suttogta Viky

-OK! –mondta Bill rekedtes hangon, majd felállt, és kiment a fürdőbe. Viky is befeküdt a helyére, és természetesen átkapcsolta a filmet, amit eddig Bill nézett.

Kivételes módon Bill alig 5 perc alatt végzett, és egyből be is dőlt az ágyba.

-Látom, te is fáradt vagy… -mondta Viky

-Ühüm. –bólogatott Bill, csukott szemmel

Viky csak mosolygott. Majd végig nézett Billen. A teste itt-ott még nedves volt. Megtörölközni sem volt energiája…

Betakarta a mellette fekvő fiút, majd a tévét kikapcsolta, és becsukta ő is szemeit.

Sűrű, és hosszú napot zártak le maguk utána. És hát reggel a gép is indul. Ki kell, hogy pihenje magát, mert fel kell majd kelni. Elég korán…

-Apa, én is visszamegyek a hotelbe. Le kell, hogy feküdjek, ha holnap fel akarok majd kelni. –mondtam ásítozva

-Rendben! De megyek én is, és akkor elviszlek kocsival. –mondta

-OK! –válaszoltam

Összeszedtem a cuccaimat, majd apával a kocsiban indultunk vissza a hotelbe.

Megérkeztünk rövid idő alatt, majd én elmentem a saját szobámba, meg Apa is az övébe.

Bedőltem az ágyamra, zuhanyozni nem volt energiám. Sípolt a telefonom. SMS jött. Ott volt mellettem. Megnéztem, a küldő Tom.

„Szia! Remélem jól sikerült a bemutató. Már várom, hogy holnap gyere! Ha tudsz, majd hívj fel. Jó éjt, és puszillak: Tom”

Hát erre most nem válaszoltam. Nem volt erőm hozzá, és féltem SMS írás közben aludnék el…

Le is tettem ugyan úgy magam mellé a készüléket, majd engedtem, hogy úrrá legyen rajtam a fáradság.

Nem kellet sokat várni, mert alig pár perc alatt el is aludtam…

Másnap reggel egész fitten ébredtem fel. Megcsináltam az ágyat, mentem zuhanyozni, fogat mosni, majd a cuccaimat megfogtam, és levittem. A lányok nagy része már lent volt, indulásra készen.

Be is pakoltuk a bőröndöket egy autóba, ami kivitte a reptérre, mi meg mentünk egy másikkal utána.

A repülőtéren még találkoztam Apával.

-Szia! –ölelt meg

-Szia! –mondtam, és szorosan hozzábújtam

-Hiányozni fogsz! –mondta

-Te is nekem!

-Nagyon szeretlek!

-Én is Apa. Mindennél jobban! –sírtam el magamat

-Na, nagylány! Egy ilyen komoly üzletasszony nekem ne sírjon! –simogatta a hátamat

-OK! –mosolyogtam –Mikor jössz hozzám?

-Majd kerítünk rá alkalmat.

-Rendben! Üdvözlöm Beatét.

-Megmondom neki! Jó utat!

-Neked is Apa! –búcsúztam el tőle, majd felszálltam a gépre.

Elment. Megint elválltunk. Az életem egy örökös elválás… Jó ez nekem? Hogy folyamatosan csak elmegyek mindenhonnan? Miért nem tudok egyszer megmaradni nyugodtan a seggemen? Miért?

A gép felszállt. Elővettem a telefonomat. Felhívtam Tomot, mert a végén még aggódni fog értem…

-Szia! –szól bele

-Szia! Most szálltam fel.

-Jól van! Akkor estére hazaérsz, nem?

-Hát olyan éjfél felé, ja…

-Megy éted vlki?

-Igen, Anya kijön. Mondta, hogy nem szeretné, ha olyan későn mé vezetnék.

-Helyes. Hazavittelek volna én is.

-Nem! Neked Billt kell haza vinned! –mondtam

-Mindi elfelejtem… Mondjuk el neki! Én már nem tudom magamban tartani, főleg nem a tesóm előtt.

-OK! Majd elmondjuk.

-Komoly?

-Igen! Ha hazaértem, holnap megyek be a céghez, bejössz te is, és elmondjuk. OK?

-Persze… Egyébként mi volt tegnap? –kérdezte

-Képzeld! Megvették a kollekciót. Az egészet. Annyira boldog vagyok.

-Hallom a hangodon. Örülök neki, és gratulálok!

-Köszi.

-Na további szép utat! Amikor gondolod, hívj!

-Rendben! Szia!

-Szia!

És letettük a telefont.

-EZT NEM HISZEM EL! –csapott Tom az asztalra

-Mi a baj? –jött be Marcus

-Sikerült neki.

-Mi csoda? Kinek?

-Esthernek, Megvették a kollekcióját.

-A jó büdös életbe! Ez a picsa soha nem ront el semmit? –idegeskedett Marcus is

-Nagyon nagy szerencséje van! –dünnyögte Tom

-Igen… veszem észre.

-Mit gondolsz, mennyit kap majd érte? –kérdezte Tom

-Több, mint egy milliót! Tuti… -mondta

-A fenébe is! Ez pótolja a cégek által szerzett veszteséget is! –Tom

-Nem is kicsit!!!

-Ááááh, hogy megbolondulok! –fogta a fejét Tom

-Nyugi! Minden rendben lesz! Kicsináljuk… úgy is. –mondta Marcus, majd epésen felnevetett

Kiment Tom irodájából.

Én a repcsin ültem, és néztem ki az ablakon.

-Olyan szótlan vagy? –nézek Vikyre –Baj van?

-Baj?

-Aha…

-Nem! Dehogy is! Sőt…

-Mi van sőt!

-Tegnap összejöttem Billel. –mondta ki játszi könnyedséggel

-MI? –döbbentem le

-Tudtam, hogy meg fogsz lepődni! –mosolygott

-Most azonnal mesélj el mindent! –fordultam felé

-OK!