Tom, az optimista.

Miután megreggeliztetek, mindenki elvonult síruhát magára ölteni. Tom kihasználva az alkalmat, átment Georghoz, hogy beszámoljon neki a történtekről.

-        Durva! – fejezte ki egy szóban véleményét Georg.

-        Az.

-        És most mi lesz?

-        Semmi. Én megcsaltam őt, mikor együtt voltunk és az óta már Angival is lefeküdtem. Nem számít negatív jelnek, hogy lefeküdt Billel. Tudom, hogy engem szeret. Ez most egy kicsit elbizonytalanított ugyan, de látok esélyt arra, hogy visszakapjam őt.

-        Nagyon optimista vagy. Mi van akkor, ha …(neved) nem úgy gondolja, mint Bill. Lehet, hogy szeret téged, de nem olyannak ismerem, mint aki csak úgy lefekszik valakivel kedvtelésből.

-        Persze, nem olyan. Van köztük valami Billel, de az nem szerelem. Szerintem legalábbis.

-        És ez köztetek nem lesz gáz?

-        Bill és köztem?

-        Igen.

-        Nem. Mi normálisan kezeljük ezt. Testvérek vagyunk, és előrébb helyezzük a másik érzelmeit a sajátunknál. Ha Bill azt mondja nekem, hogy szerelmes …(neved)-be, akkor nehezen, de lemondok róla. Ha pedig tudná, hogy én mit érzek …(neved) iránt, ő is így tenne. Emlékszel, az első csókunk is ugyanazzal a lánnyal volt. Ilyen dolog közénk nem állhat.

-        Gustav tud már erről?

-        Nem. És nem is kell, hogy megtudja. Szerinte …(neved) jobban járna, ha Billel összejönnének. Mert én mindig megbántom csak. Ha megtudja, hogy mi történt köztük, egyből beszélne …(neved)-del, hogy próbálják meg.

-        Kezd kicsit bonyolult lenni ez az ügy.

-        Nem az. Én visszaszerzem …(neved)-et és minden jó lesz.

-        Úgy legyen, haver. Én drukkolok nektek.

-        Kössz. Na megyek, öltözni.

Miután mindenki felöltözött és magához vette sífelszerelését, elindultatok a pályára, ami gyalog úgy 10 percet vett igénybe. Bill és Angi nem igazán hajlottak a síelés felé, így leültek a pálya mellé egy kávézóba. Ti öten pedig nekivágtatok felfedezni a tehetségeteket.

-        Nem nevetni rajtam! Most másodszor van síléc a lábamon. – te.

-        Nekem először, úgyhogy nincs miért aggódnod. – nyugtatott meg Detti.

Ti ketten a kezdőknek kialakított részen csúszkáltatok, Georg, Gustav és Tom pedig elmentek a haladó pályára.

-        Nem akarok kavarni, vagy valami ilyesmi csak kérdeznék valamit. – Angi.

-        Kérdezz bátran. – Bill.

-        Tegnap előtt éjszaka Tom és …(neved), valamin csúnyán összevesztek. Nem tudod, mi volt az?

-        Nem tudok róla. Honnan veszed?

-        A nappaliban kiabáltak egymással, aztán valami üvegcsörömpölést hallottam. Mint másnap reggel megtudtam egy pohár volt az. Valamelyikük gondolom földhöz vágta.

-        Nem is tudtam. De nem hinném, hogy komoly volt. Elég heves vérmérsékletű mindkettő, úgyhogy sokat hallottuk őket már veszekedni. Másnapra már el is felejtik.

-        Értem.

-        Nehezen találják meg a közös nevezőt. Londonban is voltak érdekes szituk.

-        Mik? – kíváncsiskodott, hátha talál valami támadási felületet.

-        Volt ott egy fiú, aki az utcán leszólította …(neved)-et. Briannak hívták. …(neved) először lerázta Tom miatt, aztán Brian másnap hatalmas virágcsokrot küldött neki és randira hívta. …(neved) el is ment erre a randira, amin Tom nagyon berágott. Ráadásul ugyanarra a szórakozóhelyre mentek, ahova mi.

-        Tom féltékeny volt?

-        Nagyon. Georgal majdnem meg is verték a srácot. Végül …(neved) elküldte Briant és a hétvége hátralévő részét Tommal töltötte.

-        Értem. Hát mindegy, csak kíváncsi voltam.

-        Figyelj, én nem akarlak megbántani, de nem hinném, hogy Tom és közted valami komoly dolog kialakulna.

-        Ezt miből gondolod?

-        Lehet látni Tomon ezt.

-        Szerinted még őt szereti?

-        Nem tudom biztosan. Georgal beszéli meg ezeket a dolgait, de nem tartom kizártnak, hogy még nem lépett túl a kapcsolatukon.

-        Mindegy, azért én próbálkozok.

-        Persze, nem azért mondtam, csak gondoltam, jobb, ha tudod ezt.

Eközben te kicsit elfáradtál a rengeteg eséstől és újra feltápászkodástól.

-        Én tartok egy kis pihenőt.

-        Oké. Én megkeresem Gustavot. – Detti.

Odamentél Billékhez.

-        Elég kimerültnek tűnsz. – mosolygott rád Bill.

-        Fárasztóbb, mint gondoltam. – mondtad és leültél mellé.

-        Majd belejössz.

-        Detti? – kérdezte Angi.

-        Elment Gustavék után. Pár méterrel arrébb a haladók pályájára.

-        Megnézem, mit művelnek. – mondta, felállt és már ment is.

-        Ez a csaj, nagyon rá van kattanva Tomra.

-        Eléggé. – te.

-        Mondta, hogy hallott titeket veszekedni valamelyik éjszaka.

-        Kicsit kezd idegesíteni. Állandóan figyel engem, és még hallgatózik is.

-        Féltékeny. Azt gondolja, Tom még téged szeret. De min vesztetek megint össze?

-        Már én sem tudom, valami hülyeségen. – füllentetted.

-        Én is ezt mondtam. Hogy biztos nem volt komoly.

-        Hagyjuk is. inkább mond el, mit sikerült beszélned Tommal.

-        Azt mondta, nem szól a többieknek. Georgnak tuti elmondja, ha még nem tette meg, de megígérte, hogy köztünk marad.

-        Nem akarom letagadni, ami köztünk történt, ugye tudod? Ha azt akarod, hogy mindenki tudjon róla, felőlem az is jó.

-        Tudom. De jobb ez így.

-        Egyébként neked nem fura, hogy egy szenvedélyes éjszakát töltöttünk el együtt, most pedig megint úgy ülünk itt és beszélgetünk, mintha meg sem történt volna?

-        Kicsit az. De én komolyan mondtam, azt a baráti dolgot. Ha valaha úgy döntenénk, hogy megpróbáljuk, akkor azt csak úgy, ha 100%-ig biztosak vagyunk benne, hogy szerelem lesz belőle.

-        Úgy gondolod, nem lehetne?

-        Nem vetem el a lehetőségét, de van valami, ami gátolja a dolgot. Mégpedig Tom. Nem tudom, mit érez irántad, és azt sem tudom biztosan, hogy te mit érzel ő iránta. Amíg bármi is van köztetek, nekem sokkal fontosabb a vele lévő kapcsolatom. Annak soha, semmilyen körülmények között nem lesz vége.

-        Míg egy párkapcsolat bármikor megszakadhat. Értem. Nagy hibát követtem el, mikor úgy jöttem össze Tomival, hogy tudtam, Viki szereti őt. Akkor teljesen máshogy gondolkodtam. Később megbántam, de már nem volt visszaút.

-        És most ő van Tomival.

-        Igen. És már le is feküdtek. Komoly a dolog és örülök nekik. Már tudom, hogy semmi és senki nem állhat közénk.

-        Akkor átérzed, amit mondtam.

-        Teljes mértékben. És imádom benned ezt. Olyan felnőttesen tudod kezelni az érzelmeidet. Remélem egyszer ez nekem is menni fog.

-        Biztos. Te is két lábbal állsz a talajon, csak valamiért a szíved többször tud neked parancsolni, mint az eszed. Ez van.

-        Rossz lesz, hogy megint annyi ideig nem láthatlak.

-        Nekem is. De ahogy tudok, szakítok időt rád. Remélem találkozni is tudunk majd.

-        Én is remélem. Mondjuk ez a félév gyorsan elmegy majd. Hazamegyek, elkezdem a jogsit, előkészítőre járok majd, és aztán kezdődik az érettségi. Sűrű lesz a program.

-        Tudod már, hova mész majd fősulira?

-        Apuval nézegettük már a kínálatot, de még nem találtunk megfelelőt.

-        Nickel beszéltél már? Biztos tudna segíteni, bejutni valami jó suliba.

-        Majd felhívom.

-        Milyen jó lenne, ha Németországban járnál főiskolára.

-        Tényleg. Na, ez már most kedvet csinált az egészhez.

-        Többet tudnánk együtt lenni. Habár valószínűleg ugyanúgy úton leszünk és turnézunk, de egyszerűbb lenne összefutni, ha egy országban laknánk.

Mindig felvidítasz! – pusziltad meg.