Biztos akarod?

-        Mi is lefekszünk. – Gustav.

-        Jóéjt! – Detti.

-        Ti, kértek egy teát? – kérdezted Billt és Angit.

-        Én most nem, köszi. Lezuhanyzok és lefekszem én is.

-        Rendben, jóéjt. – te.

-        Én iszom veled szívesen egy teát. De vigyük fel a szobába. Ott melegebb van. – Bill.

-        Oké.

Csináltatok teát és felmentetek Bill szobájába. Leültetek az ágyára.

-        Mit szólsz, hogy ilyen hamar befejeztük a klippet? – Bill.

-        Kíváncsi vagyok milyen lesz.

-        Én is.

-        Holnap már síelhetünk is.

-        Tudsz síelni?

-        Hát, az igazat megvallva nem igazán. Te?

-        Én sem. És nem is szeretek. Úgyhogy valószínűleg majd a pálya mellől figyellek benneteket.

-        Tényleg?

-        Nem vagyok egy sportos alkat, mint látod. – mutatott végig magán mosolyogva.

-        Majd meglátjuk, hátha ráveszlek mégis.

-        Talán. Viszont egy másik rossz hírem is van.

-        Akkor arról nem akarok tudni!

-        Miért?

-        Mert a rossz hír, az jelen pillanatban csak olyan lehet, hogy meg kell szakítanunk ezt a hetet valami miatt. Ugye, igazam van?

-        Igen. Pénteken nekem haza kell mennem. Felkértek szinkronhangnak egy animációs meséhez. Pénteken kezdődik a felvétel.

-        Fasza! – mondtad csalódottan.

-        Na! Még csak kedd este van.

-        Tehát még van két egész napunk? Hát az nagyon jó! Két nap bőven elég! – mondtad neki gúnyosan.

-        Ne durcizzál! Nem tehetek mást, el kell mennem.

-        És mennyi ideig nem találkozunk utána megint?

-        Nem tudom. Igyekszem minél jobban beosztani az időmet, de látod, hogy nem egyszerű. Ne légy mérges!

-        Nem vagyok mérges, csak szerettem volna veled lenni ezen a héten.

-        Én is veled. – ölelt magához. – Majd a srácok vigyáznak rád.

-        Veled aludhatok ma? – néztél a szemébe.

-        Azt hiszem igen. – mondta kicsit félénken, mert nem tudta mi lesz abból, ha itt alszol.

Nem híve az egyéjszakás kapcsolatoknak, de te többet jelentesz neki. Érez irántad testi és lelki vonzódást egyaránt. Miért ne történhetne meg?

-        Mond meg, ha nem szeretnéd. – mondtad, mert láttad rajta, hogy nagyon a gondolataiba meredt.

-        De! Csak nem tudom mi fog történni.

-        Semmi olyan, amit nem akar egyikünk sem.

-        Akkor, hozzuk át az ágyneműdet szerintem. – mosolygott beleegyezően.

-        Rendben.

Átmentetek a szobádba, felkaptátok a párnád és a takaród, majd te még a hálóinged is. Visszamentetek Billhez. Lezuhanyoztál és átvetted a hálóinged. Befeküdtél az ágyba és nézted a tévét, amíg ő is felfrissítette magát. Aztán bebújt melléd.

-        Mit nézel?

-        Csak kapcsolgatom. Nem megy semmi izgi. És ráadásul minden olaszul van.

-        Akkor kapcsoljuk ki szerintem. – vette ki a kezedből a távirányítót és megnyomta rajta a nagy piros gombot.

-        Mi lenne, ha most megcsókolnálak? – te.

-        Örömmel csókolnálak viszont.

Közelebb fészkelted magad őhozzá. Mindketten az oldalatokon feküdtetek egymással szemben. Óvatosan, lassan megcsókoltad, hogy megint azt érezd, mint tegnap lent a konyhában. Fantasztikus érzés volt érezni minden egyes lélegzetvételén, minden mozdulatán, hogy nem férfi mivolta, hanem a szíve vezérli. Felemelte a takaróját, te pedig bebújtál alá. Tovább csókolóztatok, majd feléd helyezkedett és elkezdte puszijait lefelé irányítani végig a nyakadon a válladig. Óvatosan emelte le a hálóinged pántját onnan, majd a másikat is. Majd újra egy csókot adott a szádra és megkérdezte.

-        Biztos akarod?

-        Igen. – bólogattál.

Innentől már csak a tettek beszéltek. Hosszú ideig csak puszilgattátok egymás testének legfinomabb pontjait, szavak nélkül éreztétek, mi kell a másiknak. Ez most nem szimpla szex volt. Szeretkezés. Úgy érezted, ezt akár reggelig is képes volnál megállás nélkül folytatni.

Egy hosszú csókkal kívántatok végül egymásnak szép álmokat, és egy takaró alá összebújva aludtatok el.

Tom átkopogott Georg szobájába.

-        Gyere.

-        Felkeltettelek?

-        Ugyan, dehogy! Alig pár órája alszom csak… - zsörtölődött.

-        Jó, bocs, de ez most fontos.

-        Miért gondolom, hogy …(neved)-ről fogunk beszélni?

-        Ne szívass. Szóval, nem rég láttam, hogy átcuccolták az ágyneműit Bill szobájába.

-        És?

-        Szerinted? Miért alszanak együtt?

-        Aludtak már kétszer is együtt, ha jól tudom. És akkor sem történt semmi. Egyébként meg nem mindegy?

-        Egyáltalán nem. Én próbálkozok, tök jó volt a gitáróránk is, erre most Billel alszik.

-        Akkor ez azt jelenti, hogy hagyd őt békén. Megígérted Gustavnak.

-        Nem, nem. Igazad van. Aludtak már együtt. – mentegetőzött. – Ez nem jelent semmit.

-        Rajtad kiiagozdni… - húzta magára takaróját Georg.

-        Na megyek is. Jóéjt! – mondta és visszament a szobájába.

Reggel mikor felkeltél Bill már nem volt az ágyban. Bementél a fürdőbe lezuhanyozni. Benyitottál és ki állt ott? Tom. Épp fogat mosott. De csak mostanáig, mert amint meglátott téged egy szál ruha nélkül, kiejtette a fogkeféjét a kezéből.

-        Basszus! – mondtad, elvetted az akasztóról Bill köntösét és kimentél a fürdőből.

Ez a kis jelenet az egész napod elrontotta előre. Nagyon hülyén érezted magad. Lefeküdtél Billel, de nem gondoltál arra, hogy ez Tomnak milyen lesz. El akartátok titkolni előttük, te meg meztelenül futsz össze vele a közös fürdőszobájukban. Miért nem jutott ez eszedbe? Legszívesebben elástad volna magad. Visszamentél a szobádba, és ott sikeresen lezuhanyoztál végre. Felöltöztél, és igen erőteljesen elgondolkoztál azon, hogy magadra csukod az ajtót, és egyedül maradj mára. De ezt nem tehetted. Így 20 perc önmarcangolás után lementél inni egy kávét. Mindenki ott ült a nappaliba Tom kivételével.

-        Jó reggelt mindenkinek. – köszöntél kicsit zavarban. – Bill, jössz csinálni egy kávét?

-        Az enyém már itt van.

-        Oké, de jössz csinálni egy másikat? – mondtad kicsit erőteljesebb hangnemben az értetlenkedőnek.

-        Ja, persze. – állt fel és bementetek a konyhába. – Mi van?

-        Elfelejtettem, hogy nektek közös a zuhanyzótok.

-        Basszus! – mondta, mert egyből maga elé képzelte mi történhetett ebből.

-        Én is pont ezt mondtam, mikor meztelenül álltam vele szemben.

-        Most mi legyen? Mondjuk el a többieknek mi, vagy várjuk meg, míg Tom elkotyogja?

-        De mégis mit mondunk? Lefeküdtünk egymással, de csak barátok vagyunk? Nem kéne előbb tisztáznunk magunkkal a helyzetet és csak utána velük?

-        De igen. Tisztázzuk. Megbeszéltük, hogy ha bármi történik köztünk, az nem változtat semmin. Te most mit érzel?

-        Az érzéseim nem változtak irántad. Gyönyörű volt az éjszaka veled és ennyi.

-        Detto.

-        Akkor?

-        Akkor el kell mondanunk. Vagy majd én beszélek Tommal és vázolom a helyzetet. Nem akarom, hogy nagy ügyet csináljon ebből. – mondta és már indult is.

-        Várj! – szóltál utána. - Tényleg nagyon jó volt.

-        Nekem is! – jött vissza és megcsókolt.

Te leültél a kávéddal a többiekhez, ő pedig felment Tomhoz.

-        Szia. – köszöntötte bátyját.

-        Nincs gáz. – mondta.

-        Mi?

-        Nem mondom el másnak, ha nem akarjátok. Ezért jöttél, nem?

-        Figyelj, ez csak két ember hónapok alatt felgyülemlett, ki nem adható érzelmeiknek a következménye volt. Nem járunk, és nem változik meg a kapcsolat, ami eddig volt köztünk. Csak végre megtörtént, amire már mindketten rég gondoltunk. Ennyi. És nem szeretnénk nagy ügyet csinálni ebből és magyarázkodni a többiek előtt is.

-        Tehát nem jöttök össze?

-        Nem. Fura kapcsolat van köztünk. Néha megcsókolom, van hogy ő ad egy puszit. Tegnap este pedig elmondtam neki, hogy péntek reggel hazautazom, és ő megkérdezte velem aludhat-e.

-        Tehát ő nyomult rád?

-        Nem egészen. Csak néztünk egymásra és tudtuk szavak nélkül, hogy mit akar a másik. Senki nem nyomult és nem kezdeményezett, csak mentek a dolgok maguktól.

-        És milyen volt?

-        Nagyon jó!

-        Na, figyelj! Ez a dolog hármunk közt marad, én nem adom tovább. Max Georgnak, mert neki tényleg mindent elmondok.

-        Ő meg majd Gustavnak, és akkor ennyi erővel kiállhatnánk a sajtó elé is elmesélni.

-        Nem, nyugi. Georg a legjobb titoktartó! Én tudom.

Na jó! Köszi. – nyugodott le picit végre Bill is.