Mikor mindenki felébredt és megreggelizett össze szedtük az összes cuccainkat majd pár óra múlva már a repülőgépen ültünk haza felé véve az utat. Próbáltam nem kimutatni azokat az érzéseket amik bennem voltak. Úgy éreztem ha rá nézzek Billre elárulom magam hogy valamit találtam nála. Egyedül ücsörögtem és a terveimen dolgoztam ez volt a legjobb gondolat lefoglaló amit csak ki tudtam találni. De nem sokáig ücsörögtem egyedül anyu foglalt helyet mellettem.

-Jól vagy? - fogta meg a kezem

-Nem igazán. Beigazolódott amitől tartottam. - néztem rá

-Találtál nála? - rémült meg

-Igen bár még így hogy rá találtam még mindig össze zsugorodik a gyomrom egy kis gombóccá. - én

-És most mit fogsz csinálni? - anyu

-Tartom magam az eredeti témához amit mondtam valamelyik nap. - én

-Szerinted bele fog nyugodni? - anyu

-Nem tudom reménykedek benne. Én csak is miatta csinálom. És már ez így magában is szörnyen fáj. - én

-Úgy érzem mindkettőtöknek nagyon nehéz lesz elengedni egymást de ha túl lesz ezen nem hiszem hogy csak ilyen könnyen elengedne téged. - mosolygott rám

-Nem lesz egy könnyű dolog. Nem akarok semmiben bízni főleg nem abban hogy újra együtt leszünk valamikor is. Első sorban csak azt szeretném hogy leszokjon erről és újra a régi önmaga legyen. - mondtam letörölve az arcomon végig folyó könnycseppet

-Minden rendben lesz. - ölelt magához

-Na jó elég nem törhetek még össze. - engedtem el

-Túl lesztek mind a ketten ezeken a nehéz napokon. - anyu

-Mi újság? - hajolt le hozzánk apu

-Semmi különös csak beszélgetünk. - mosolygott rá anyu

-Oh a francba. - képedtem el bekapcsolt telefonomba

-Mi az? - kérdezték egyszerre rám nézve

-Egy csomóan kerestek. - néztem rájuk

-De hisz te mondtad hogy a nyaralás idején kikapcsolod a telefonod. - apu

-Igen de a tanárom 3szor kereset. - mondtam idegesen

-Tudják hogy velünk voltál. - apu

-Hívd fel. - anyu

-Azt hiszem muszáj lesz. - sóhajtottam fel

-Nem lesz semmi baj. - puszilt meg anyu majd ott hagytak

Egy ideig el néztem a telefonomat aztán úgy döntöttem hogy először Tina-t hívom fel. Kikerestem a számát és már hívtam is.

-Szia. - vette fel

-Szia. - én

-Azt hittem már sosem fogsz keresni. - Tina

-Nem sokára otthon leszek és muszáj össze futnunk. - én

-Jól érzem hogy történt valami, ugye? - Tina

-És nem is egy dolog. - sóhajtottam fel

-Ha haza értél mindenképp keress meg tudom hogy szükséged van rám. - Tina

-Mindenképp megfoglak. - én

-Nem kereset Miss Roberts? - Tina

-De épp kérdezni akartam hogy nem e tudod mit akar. - én

-Új szabályok léptek fel a suliban és a nyár további heteire bevontak két iskolai napot gyakorlati napnak. Elmondta hogy ezen a napokon csoportokra leszünk bontva és verseny szerűen kell kialakítanunk egy saját kollekciót. És a határidő lejártával be is kell mutatni őket egy bemutató során a városnak. Jah és a legjobb hogy hivatalos zsűrik fogják kihirdetni a nyerteseket. - Tina

-Mi ez a egész? Eddig soha nem hallottam ilyenről. - én

-Én se és mindenki így reagált. - Tina

-Milyen a csoport beosztás? - én

-Négyesével vagyunk. Te, velem, Jeffel és Rolival vagy. - Tina

-Oh a francba, már csak ez hiányzott. - sóhajtottam fel

-Hidd el én se repesedek az örömtől. - Tina

-Ver minket az isten úgy látszik. - dőltem hátra a székemben miközben össze akadt a tekintettem Billével aki srégen ült velem szembe

-Úgy ahogy mondod. - Tina

-Mikor lesz az első nap? - én

-Szerdán 8kor kezdünk. - Tina

-Többiekkel beszéltél már? Jeffel és Rolival? - szakítottam el Billről a tekintettem

-Igen és ők úgy gondolják előtte mindenképp kellene találkoznunk hogy ki válaszuk a terveinket. - Tina

-Ez jó ötlet. Avval már sokkal előrébb volnánk és neki is kezdhetünk a munkának. - én

-Roli azt mondta veled majd komolyan össze ül holnap. - Tina

-Nagyszerű más se hiányzik nekem. - forgattam meg a szemem

-Van már valami terved? - Tina

-Túl jól ismersz. - nevettem fel

-Nem nehéz kiismerni téged. - kuncogott

-Majd a részletekbe be avatlak személyesen. - én

-Rendben. Mikor értek haza? - Tina

-Apu mikor érünk haza? - álltam fel és oda sétáltam apuhoz

-Este olyan 7 körül. - nézett fel rám

-Hallottad? - szóltam bele a telefonba

-Igen. Akkor 9-re átjössz? - Tina

-Ott fogok toporogni az ajtóban. - nevettem miközben vissza sétáltam a helyemre

-Helyes. Várni foglak. - Tina

-Várj csak. - én

-Na szia. - Tina

-Szia. - én

Majd letettem. Nem értettem még mindig ezt az egészet. Eddig sosem volt ilyen most akkor mi ez a nagy behívni az összes diákot nyárra. Emellett pedig végezzük a cégeknél a ránk szabott feladatott. És ami a legjobb nem elég hogy minden hétköznap el kell viselnem Rolit akkor még egy csoportba is osztanak vele. Ez aztán a kibaszás velem. 

De hamar túl tettem magam a dolgon avval a cím szóval lesz ami lesz. Kicsit paráztam Tina-val kapcsolatba mi lesz ha szóba kerül Tom? Mit fogok neki mondani hisz tudom hogy oda van érte. Mért ilyen nehéz minden? Nem elég hogy el kell viselnem hogy el kell hagynom Billt akkor még ezek is. Talán így akarnak büntetni hogy magára hagyom Billt? De hát én csak jót akarok neki, nem ártani.

Meg fájdult a fejem is annyira össze kuszálódtak a dolgok a fejembe. Lenémítottam a telefonom hogy eszébe ne jusson csörögni majd letettem a mellettem lévő üres székre és úgy döntöttem alszom egyet hogy legyen erőm mindenre és felkészüljek a hosszú  beszélgetésre Tinával.

Hamar átadtam magam az alvásnak és még az sem ébresztett fel hogy a telefonom mellettem táncot járt, jelezve hogy üzenetem jött.

Bill egy ideig figyelte hát ha reagálok rá de csalódottan dőlt hátra székében mikor rá jött hogy nem fogok. Újra kezébe vette a telefonját és pötyögni kezdett egy kérdést aztán mikor elküldte fel kelt a helyéről és a mosdóba ment.

Ahogy belépett elővette zsebéből a kis zacskót és miután 'elfogyasztotta' a szokásos kis adagját megmosta az arcán majd bele nézett a tükörbe. Bele sajdult a szíve ahogy a már nem önmaga tekintett vissza. Sápadt és beesett volt az arca, a szemei alatt sötét karikák. És a csillogó igéző barna szemei sem a már jól megismert Billé volt ez egy teljesen más Bill volt aki már rég elvesztette ön kontrollját és úgy érzi szerelmét is kezdi elveszíteni. Mi van ha rájött mit csinál valójában? És egyszer arra kell fel hogy ott hagyja avval hogy megtudta a titkát. Sosem tudna a továbbiakba a szemébe nézni. Abba kéne hagynia és menteni ami még menthető. Vissza nyerni régi önmagát és megmutatni barátnőjének igen én vagyok az akibe bele szerettél és nem az aki a hátad mögött drogozik. De nem, ezt tudta hogy nem fog sikerülni, már egyszer próbált róla letenni és még is a kísértés erős volt az eszénél.

Újra megmosta az arcát remélve hogy lemoshatja ezt a Billt magáról majd visszasétált a helyére Tom mellé.

-Hol voltál? - nézett rá Tom

-Csak a mosdóban. Egyedül, mielőtt rá vágnád hogy magammal ráncigáltam volna Nykyt. - Bill

-Nem akartam semmi ilyet mondani. - forgatta meg a szemét

-Neked nem fura? - Bill

-Mi? - nézett rá értetlenül

-Nyky. Mióta veled beszélt azóta úgy érzem hogy készül valamire amit nem akar velem megosztani. Mi történt köztettek? - nézett rá

-Még is mi történt volna? Semmi. Ne hogy már el kezdj féltékenykedni. - Tom

-Nem vagyok féltékeny. Csak aggódom miatta. A héten többször is láttam kiborulni és ennek oka van. És úgy érzem olyan dolgot nem mond el amit nem szeretné hogy tudjunk róla. Szerinted megunt volna? - nézett rá kétségbe esve

-Hülye vagy az van. Szeret téged. Jó lenne ha össze szednéd magad mielőtt ebből nem lenne elege és emiatt hagyna ott téged. - Tom

-Nem akarom őt elveszteni. - sóhajtott fel Bill

-Ha nem csinálsz semmi hülyeséget nem fogod. - Tom

-Legszívesebben oda állnék David elé és elmondanám neki mennyire szeretem őt és hogy mindenáron vele szeretnék lenni. - Bill

-Nem hiszem hogy ennek Nyky örülne. - Tom

-Georg és Vici is arra készül hogy elmondják Davidnek. - Bill

-Igen tudom de ha nem jutna eszedbe David és Nyky között egy egészen más kapcsolat van. Daviddel volt egészen pici kora óta és mindent tud róla. Nem hiába tiltotta meg neked, nekem és a többieknek hogy vele legyünk mert nem tudná elviselni ha a lánya összeroppanna ha nem jönne össze a kapcsolat. Nyky nem csak egy lány a sok közül, ő egy nagyon különleges lány aki túl sok mindent élt át a 20 év alatt mint bárki más. - Tom

-Nem szerettél bele véletlenül? - Bill

-Mint már mondtam hülye vagy ha ezt gondolod. Nyky a legjobb barátom még is hogy szerethetnék belé? Főleg úgy hogy te jársz vele. - Tom

-Oké bocs felejtsd el. - legyintett

-Szerintem inkább te vagy furcsa és nem Nyky. - mondta Tom

Majd vissza helyezte fülébe a fülhallgatót és a zenére koncentrált miközben Bill maga elé meredve rágódott az előbbi beszélgetésen...