A nyaralásunk nagyon hamar eltelt. Először úgy terveztem hogy a hátra lévő időt inkább a családommal töltöm de aztán rá jöttem hogy a fiúk rá jönnének mire készülők és inkább úgy terveztem kihasználok minden időt velük amíg el nem válunk egymástól.

Az utolsó napunkat töltjük a szigeten holnap repülünk haza és aztán minden megváltozik. Utoljára körbe jártuk a szigetet, napoztunk. A szüleink is kihasználták az utolsó napot és szinte az egész napot kettesben töltötték.

Vicivel a homokban hevertünk és beszélgetünk.

-Olyan furcsa hogy holnap megyünk haza. - sóhajtott fel Vici

-Igen örökre itt maradnék de hát ezt nem lehetséges. - mosolyogtam - Georggal hogy alakulnak a dolgok?

-Egész jól bár azért még mindig félek hogy apu rajta kap minket. - nézett rám

-Szerintem annyira boldog mostanában hogy igaz hogy kiakadna de szerintem elfogja viselni főleg hogy jól érzitek magatokat egymással. - én

-Mondjam el neki? - Vici

-Ühüm. - bólintottam mosolyogva

-Akkor te mért nem mondod el Billt? - Vici

-Sziasztok. - ült le mellénk Bill

-Magatokra hagylak majd még beszélünk. - tápászkodott fel Vici

-Gondolkodj el róla. - én

-Igyekszem. - mondta majd ott hagyott minket

-Min kell el gondolkodnia?- feküdt hasra a homokba

-Testvéri dolgok. - én

-Akkor rólunk beszéltettek? - vigyorgott rám

-Talán. - sandítottam rá

-Na jó úgy se tudom ki szedni belőled. - Bill

-Nem hát. - nevettem

-Este van kedved velem tölteni az utolsó éjszakát itt? - simított végig a kezemen

-Persze apuék úgy is elzavartak ma estére hozzátok hogy kettesben lehessenek és a két csacsogó lányuk ne zavarja őket. - nevettem fel

-Remek. Ez lesz a mi esténk. - hajolt közelebb hozzám

-Nem lehet. - húzódtam el tőle

-Majd este nem szabadulsz tőlem. - mosolygott rám

-Nem szándékozom. - én

-Nyky. - hallottam meg apu hangját

-Tessék? - fordultam feléje

-Egy kicsit gyere be légy szíves. - apu

-Megyek. - néztem Billre értetlenül

-Majd később találkozunk. - állt fel velem együtt

-Rendben. - bólintottam

Majd ott hagytam és bementem a házba ahol a nappaliba ott ült az egész család csak én hiányoztam a körből. Leültem Vici mellé és kérdően rá néztem de ő csak megrántotta a vállát. Nem is kellett sok hogy megtudjuk apu miért hívott össze minket.

-Nem tartalak fel titeket sokáig tudom hogy kiakarjátok élvezni az utolsó napot. Csak azt szerettem volna közölni veletek hogy anyátokkal úgy döntöttünk össze költözünk vagyis oda költöznétek hozzánk. A srácok a héten már úgy sem fognak ott lenni mert csak kisebb munkájuk lesznek. - apu

-Ez de jó. - lelkesedett Vici miközben megölelte anyut

-Szerintem is jó. - bólintottam

-Valami gond van? Mintha nem örülnél neki. - nézett rám apu

-Persze hogy örülök neki, mért ne örülnék neki? Csak én úgy terveztem a jövő héten beköltözöm a lakásomba. - én

-De nem úgy volt hogy akkor fogsz költözni mikor letelik a kényszer pihenőd? - nézett rám kétségbe esve apu

-Igen úgy volt. De meg gondoltam magam és már régóta áll üresen a lakásom ideje kirepülnöm. Persze nem jelenti azt hogy nem akarok veletek lenni csak szeretnék a saját lábamra állni. - léptem oda hozzá és megöleltem

-Sosem akartam belátni magamnak hogy az én kislányom már ilyen felnőtt. - apu

-A mi kislányunk. - tette hozzá anyu

-És az én hugicám. - lépett oda közénk Vici

-Akkor tényleg elmész? - nézett rám anyu

-Igen. A saját utamat kell járnom. De sokszor majd össze futunk. - mosolyogtam rájuk

-Üres lesz a ház nélküled. - apu

-Ott lesz Vici és megérdemli azt hogy egy kicsit veletek legyen. - én

-Én nem sajátítom ki a szüleinket. - nézett rám Vici

-Nem is erre gondoltam. Na de én úgy emlékszem hogy ti ketten közös napot terveztettek akkor minek vagytok még itt? - tettem csípőre a kezem és úgy néztem rájuk

-Most elküldesz minket? - húzta fel a szemöldökét apu mosolyogva

-El én. - én

-Úgy ám. Úgy hogy ne is lássunk titeket holnap reggelig. - vigyorgott Vici

-Milyen lányokat neveltünk mi hogy elküldik a szüleiket? - nézett apu anyura

-Inkább menjünk mielőtt ki nem rugdosnak minket. - nevetett anyu

-Az nem lenne szép. - egyezett bele apu

Majd mindketten adtak egy egy puszit nekünk és kimentek a házból. Felnevettem ahogy apu még rám nézett és megrázta a fejét. Aztán mikor eltűntek Vici rám meredt mint aki tudná mi jár a fejemben.

-Na jó átláttok rajtad. Mit csinálsz? - Vici

-Mit hogy mit csinálok? - néztem rá értetlenül

-Egy szóval se említetted hogy el akarsz költözni. Ez az amiért mostanában ilyen furcsán el vagy gondolkozva? - vonta fel a szemöldökét Vici

-Meg kell tennem. Okom van rá. - én

-Őt is elhagyod? - Vici

-Vici. - mondtam

-Nem ne Vici-z. Miért csinálod ezt? - Vici

-Nem mondhatom el. Nem akarom rossz fényben feltüntetni őt. - én

-Megcsalt? Mivel bántott meg hogy ezt érdemli? - dühödött be Vici

-Szó sincs semmi ilyenről. - ráztam meg a fejem

-Akkor meg miért? Szeret téged és te is szeretted őt akkor mi a francért hagyod el? - Vici

-Halkabban. - csitítottam le miközben fájdalmasan felsóhajtottam

-Anyu tudd róla, ugye? - tette karba kezeit

-Igen. - bólintottam aprót

-Tudni szeretném és megígérem nem mondom el senkinek. A húgom vagy és tudnom hogy mi bánt, hogy mi a gondod. - tette a kezét a vállamra

-Egyszer el fogom mondani de most nem megy. Esküszöm ha túl leszek rajta mindent elfogok mondani. - én

-Ki szedem anyuból. - makacskodott

-Vici kérlek. Ez nekem szörnyen nehéz. Nem szívesen teszem de az ő érdekükben teszem nem magam miatt. - folyt ki egy könnycsepp a szememből

-Kik miatt? Nem értelek. - Vici

-Nem ezt nem lehet. Már most többet mondtam mint amit akartam. - indultam el a szobámba

-Nyky. - kapta el a kezem Vici

-Kérlek ne csináld ezt. - néztem rá könnyektől úszó arccal

-El fogod mondani? - Vici

-El csak nem most. - töröltem meg az arcom

-Rendben. - mondta majd leengedte a kezét a vállamról és kiviharzott a házból bele ütközve Tomba aki jött be

-Lassabban. - nevetett Tom de mikor rám nézett le is fagyott rögtön az arcáról - Mi történt?

-Semmi. - mentem be a szobámba

-Össze vesztettek? - jött utána

-Az isten szerelmére hagyjál már békén. - kiabáltam rá mire megtántorodott - Senkit nem akarok látni.

Mondtam dühösen majd kilöktem az ajtón és becsaptam előtte az ajtót amit be is zártam. Nem volt más választásom így lesz a legjobb mindenkinek ha megutálnak könnyebb lesz elfelejteniük engem. Nem akartam hogy Vici mérges legyen amiatt hogy nem mondom el neki mi az amiért elköltözöm de nem szeretném ha megtudná mi az oka. Elég ha anyu tud róla. Már így is nagyon kimerítő hogy ezt kell csinálnom és ezt mindannyiuknak meg kell érteniük.

A nap részében ki se mozdultam a házból ha még is kimentem semmi képen nem akartam össze futni a többiekkel. Csak este merészkedtem a srácokhoz de akkor is főként Billel voltam. Vici amúgy se nézett felém. Tudtam hogy haragszik de megfogja érteni mit miért teszek. Tomot kerültem a délutáni kiborulásom után nem igazán bírtam volna rá nézni még a végén ő is rá jött volna arra mit művelek a hátuk mögött.

Az este nem akartam másra gondolni csak arra hogy az utolsó éjszakám legyen tökéletes Billel és hogy ez legyen az amire mindig emlékezzek ha már mi nem leszünk együtt ami nem sokára meg is valósul amint vissza érünk a régi kerék vágásba.

Billel hamar elváltunk a csapatól és a szobájában folytattuk a közös esténket ahol egy szép kis együttlétet és szép búcsút vetünk egymástól amit csak én tudtam Bill csak egy újabb együttlétnek gondolta nem is számított arra hogy ez volt az utolsó a kapcsolatunkban.

Mikor Bill elaludt mellettem nekem nem sikerült aludnom. Kavargott a fejem és még ha meg is hoztam a nehéz döntést még is meg akartam tudni előtte Bill titkát. Mikor úgy éreztem Bill véglegesen elaludt és nem ébred fel. Ki keltem mellőle majd magamra kaptam a fehérneműmet és először az ágy melletti szekrénynél kezdtem. Kihúztam a felső fiókot ahol pár póló és felső hevert. Úgy gondoltam hogy ha tényleg van valami amit keresnem kell akkor az vagy legbelül van vagy alul. Mivel alul nem volt semmi így belül kezdtem el keresni de nem találtam semmit. Nem adtam fel valami azt súgta tovább kell keresnem.

Az összes fiókot és minden mást átnéztem nem találva semmit. Megálltam a szoba közepén és körbe néztem a szobába azon gondolkodva hogy ha én rejtegetnék valamit amit nem akarom hogy valaki megtaláljon hova tenném. Aztán azt asztalon megakadt a szemem egy kis dobozon ami valahogy eddig el kerülte a figyelmem. De nem lehet hogy abba rejtette hisz túl szem előtt van vagy talán még is?

Oda léptem az asztalhoz kezembe vettem a dobozt. Egy ideig elidőztem rajta és próbáltam nem kiejteni remegő kezeimből. Vettem egy nagy levegőt hogy leküzdjem a félelmemet majd lassan felnyitottam a dobozt miközben egy röpke pillanatra hátra néztem Billre aki még mindig aludt. A tekintettem a dobozra siklott amiben egy papír hevert alatta pedig az a kis zacskó amit reménykedtem hogy csak rosszul láttam de nem ott volt.

Könnybe lábadt a szemem ahogy néztem. Nem hittem el, nem igaz hogy tényleg ezt csinálja. Miért? Mért teszi tönkre magát? Úgy éreztem mindjárt össze esem muszáj volt kimennem a levegőre. Vissza helyeztem a dobozt az eredeti állapotába mintha hozzá se értem volna majd oda léptem az ágyhoz.

-Nem tudom miért csinálod, miért teszed tönkre magad. De nem fogok többet ártani neked mert valami azt súgja miattam kezdted. Szeretlek és remélem túl fogsz jutni ezen. - mondtam halkan miközben felöltöztem majd lehajoltam Billhez és egy utolsó puszit adtam a szájára

-Vigyázz magadra legalább a többiek kedvéért. - súgtam a fülébe

Majd fel egyenesedtem és kisétáltam a szobájából majd a házból. Ahogy kiértem a házukból utat engedtem a könnyeimnek és keserűen felzokogtam. Túl könnyen ment volna az elválás és azt hittem jobban fogom fogadni azt amit még mindig nehezen hittem el.

Nem emlékeszem hogyan sikerült eltalálnom a házunkig és betámolyognom a szobámba de még is sikerült mert reggel az ágyamban ébredtem fel...