Nem tudom meddig ücsörögtem ott egy magamban és gondolkodtam az álmomon és Gustav szavain. Még igazából magam sem voltam képes elhinni Billről hogy valójában ilyenekhez nyúlna. És mért tenné? Ez az amiért nem akartam elhinni. Minek volna szüksége azokra a szarokra mikor szinte mindene meg van? Van egy szuper testvére aki mindenben támogatja és mellette van amikor csak szüksége van valakire. Van egy nagyszerű és sikeres bandája és én is itt vagyok neki és megteszek mindent hogy boldoggá tegyem minden napját még úgy is hogy kapcsolatunk titok akkor minek kéne neki? Annyira össze kuszálódtak a fejemben a dolgok hogy már tényleg nem tudtam mit gondoljak erről az egészről.

A nagy elmélkedésemből szüleim zökkentettek ki akik épp akkor érkeztek meg.

-Jó reggelt. - puszilt meg apu majd bement a házba hogy kipakoljon

-Sziasztok. - mondtam rájuk sem nézve

-Valami baj van? - ült le anyu mellém

-Még magam se tudom mennyire jelent bajt. - emeltem rá a tekintettem

-Mond el hát ha tudok segíteni. - mosolygott rám

-Volt egy rémálmom az éjszaka. Billel. - mondtam az utolsó szót halkan

-Gyere sétáljunk egyet és közben elmondod. - anyu

-Rendben. - bólintottam majd felálltam

-David. - szólt be anyu a házba

-Mond szívem. - bukkant fel apu

-Nyky és én elmegyünk sétálni egyet. Nem sokára itt vagyunk. - anyu

-Rendben addig csinálok reggelit. - mondta majd újra eltűnt a konyhában

Anyuval pedig elindultunk a parton és addig nem is kérdezett anyu a dologra amíg elég nagy távolságra nem kerültünk a háztól. Leültünk a homokba és faggatni kezdett.

-Mit álmodtál Billről? - nézett rám aggódó szemekkel

-Nem tudom pontosan mi volt az elején csak arra emlékszem hogy Bill a szobájában fekszik a földön és nem mozdul. Oda rohantam hozzá és próbáltam magához téríteni de nem ment. A szájából fehér anyag folyt ki ami a feje mellett is volt mintha hányás lett volna de nem olyan "rendes". Aztán megpillantottam a kezébe egy kis zacskót és egyből tudtam mi van benne. Drog volt. Aztán a kórházba találtam magam vele. Túl adagolta magát és ha nem találok rá megfulladt volna a saját hányásában. - borzongtam meg a fejemben megjelenő képtől

-De van még valami ha ennyire megrémített ez a dolog. - anyu

-Bill egy ideje furcsán viselkedik. És senki sem tudta hogy miért viselkedik úgy ahogy. Észre kellett volna vennem rajta a jeleket. Van két iskolatársam akik ezeken a szereken élnek és ugyan azt a hatást érik el vele mint Bill. Lehet hogy Bill még sem nyúlna ilyenekhez  és csak én képzelem be magamnak az álom hatására és nem tudom mi tévő legyek? - temettem az arcom a kezeimbe

-Mennyire vagy biztos benne hogy Bill tényleg élne ezekkel? - anyu

-Nem tudom mennyire bízhatok a megérzéseimben. - sóhajtottam fel és felnéztem rá

-Én azt tanácsolom neked hogy néz körbe és talán kérdezd meg Tomot hát ha ő körbe tud nézni a szobájában. - anyu

-De hogy álljak oda elé. Hé Tom figyelj már lehet az öcséd drogozik nem néznél körbe a szobájába? Szerintem előbb menne Billhez és vonná kérdőre mint hogy körbe nézzen a szobájába. - én

-Ebbe bele se gondoltam. - sóhajtott fel anyu

-Azt hiszem a héten nem gondolok erre majd ha haza megyünk majd komolyabban foglalkozom evvel a dologgal. De félek hogy ha megtalálom azt amit keresek nem tudom hogyan fogom elfogadni. - én

-Majd együtt fogunk ki találni valamit. Én veled leszek bármi is legyen Billel. És neki is segíteni fogunk hogy túl legyen rajta ha tényleg ezt teszi. - anyu

-Rendben. - bólintottam

-Térjünk más témára hogy sikerült az estétek? - mosolygott rám

-Jól de kis híja volt hogy Billel nem buktunk le. - én

-Hogy érted? - anyu

-Összehívtuk a srácokat vacsira aztán játszottunk közben ittunk egy kicsit. Billel már nem nagyon bírtunk uralkodni magunkon és hát egymásnak estünk. - mosolyogtam felidézve a tegnap estét - Reggel rá kérdeztem Gustavra hogy emlékszik e hogy mi volt este. Ő mondta hogy igen, hogy Billel milyen jól elvoltam és aztán rá kérdezett hogy úgy is csak egy este volt én meg egyből rá  vágtam persze többször nem lesz ilyen. És a többiek is így gondolják szerintem kivéve Tomot mivel ő tud rólunk. De ő is össze zavart nagyon tegnap este.

-Egy este alatt ennyi esemény. - anyu

-Ne is mond. - nevettem fel

-Mi volt Tommal? Össze vesztettek? - anyu

-Nem dehogy szó sincs ilyenről. Említettem hogy játszottunk. Egymásnak osztogattunk feladatokat és kérdéseket. Vici egyből lecsapott a dologra és azt a feladatott adta hogy csókoljam meg Tomot de a csóknak 2 percig tartania kell. - én

-Megtetted? - anyu

-Meg. Először nem akartam de Bill megnyugtatott hogy ez csak egy csók. Igen én is addig ezt hittem amíg meg nem csókoltam Tomot. Olyan furcsa volt nem egy átlagos csók volt. Oké lehet hogy azért volt mert ivott meg hogy rég volt már lánnyal de akkor is furcsa volt. - én

-Másképp viselkedett? Mondjuk mintha szerelmes lenne beléd? - anyu

-Valami olyasmi de nem hiszem hogy az lenne hisz a barátnőm tetszik neki. - én

-Lehet hogy ezt meg kéne beszélned vele és letisztázni.Lehet hogy tévedek de ti annyi időt töltöttetek egymás mellett hogy Tom beléd szeretett. És nem is lepődnék meg rajta hisz gyönyörű lány vagy de te még is Billel vagy és ezt mind a ketten tudjátok. - anyu

-Azt hiszem igazad van. Beszélnem kell erről Tommal. - én

-Lehet kényelmetlenül fogja érezni magát a reggelinél az este miatt és ez még jobban azt fogja bizonyítani hogy Tom beléd szeretett. - anyu

-Oda fogok erre figyelni és beszélni vele. - mosolyogtam rá

-Menjünk vissza apád már biztos hogy kész van a reggelivel. - állt fel fel húzva engem is

-Ha már itt tartunk most mi van köztettek? - én

-Javítgatunk a kapcsolatunkon. Helyre hozzuk amit elrontottunk. - mosolygott rám

-Akkor van még remény hogy egy család legyünk? - néztem rá kíváncsian

-Remény mindig van és mindent megteszünk hogy újra helyre hozzunk mindent. - mondta égre emelve a tekintettét

-Még mindig szeretted őt. - mondtam

-Igen és azt hiszem újra bele szerettem. - nézett rám

-Azt hiszem nem vagy evvel egyedül. Mióta megjelentél apu megváltozott és nem csak azért mondom hogy jó színben tüntessem fel de tényleg így van. Jobban oda figyel a dolgokra és már nem olyan magának való mint az elmúlt években volt. - én

-Ez annak is köszönhető hogy beszéltél a fejével és hogy beteg lettél. - anyu

-De főként az hogy megjelentél az életünkbe. Szeretni fogom ezt az új aput és titeket is. - én

-Mi is nagyon szerettünk. - ölelt meg és megpuszilt

Még beszélgetünk a séta közben és mikor vissza értünk a házunkhoz a többiek már ott ültek a nagy asztalnál és csak mi hiányoztunk. Vici-vel össze néztünk és egy széles vigyor ült  ki az arcára. Billre is rá néztem aki eltátogott egy jó a pólód-ot mikor leesett mennyire megfeledkeztem arról hogy mióta eljöttem tőle át sem öltöztem. Mondjuk ezt nagyon nem csodáltam hisz nagyon sok minden lekötötte a figyelmemet. Leültem Billel szembe és azon gondolkoztam mennyire lenne képes arra a dologra hogy drogokhoz nyúljon de inkább arra koncentráltam hogy kiderítsem Tommal mi is van valójában. Így hát rá néztem de ő kerülte a tekintetemet. Mivel Bill mellett ült  és idegesített hogy nem nézz rám lejjebb húzódtam a széken és megrúgtam a lábát de először Billt találtam meg mire rám nézett és szélesen rám mosolygott. Visszamosolyogtam majd most már tényleg Tomra irányítottam a lábam és megrúgtam persze finoman. Rám nézett és már készült elfordítani a fejét mikor a két lábam közé vettem az ő egyik lábát, még jó hogy ilyen közel volt hozzám.

-Beszélnünk kell. - tátogtam neki amire csak bólintott egy aprót

Aztán lefejtette a lábáról a lábamat és nem nézve rám folytatta a reggelijét. Én is inkább avval foglalkoztam közben kigondoltam miket fogok kérdezni tőle.

Mikor megreggeliztem felálltam az asztaltól majd bementem a szobámba és lezuhanyoztam. Mikor végeztem magamra kaptam egy sortot és egy fehér trikót. A hajamat pedig össze fogtam. Sokáig nem maradtam egyedül mert Vici lépett be a szobámba hatalmas mosollyal az arcán.

-Szia. - ült le az ágyamra

-Szia. - én

-Ezt vissza hoztam. - mutatta fel a bikini felsőmet

-Kösz. - vettem el tőle

-Nagyon össze melegedtetek Billel. Ki tudja ha nem szólunk rátok ott estek egymásnak. Lehet nem jutottatok tovább és a parton szeretkeztettek egy orbitálisat. - nevetett fel eldőlve az ágyon

-Perverz. - vágtam hozzá a kezemben lévő bikini felsőt - Nem tudom ki töltötte az éjszakát Georggal kitaszítva lakótársát. - vágtam vissza vigyorogva

-Ööö... - pirult bele de megszólalni nem tudott

-Áhá Victoriát meg tudtam fogni valamivel. - nevettem fel

-Ugye apunak nem szólsz róla? - Vici

-Dehogy szólok de te se szólhatsz rólam meg Billről. - én

-Oké. Lakat van a számon. - Vici

-És milyen volt? - hasaltam le az ágyra

-Valami fantasztikus. - bámulta a plafont elmerülten

-Csak nem tetszik? - vigyorogtam rá

-Helyes srác és kedves és őrjítően sexi. - Vici

-Áh fúj Vici! A végén lefolysz itt az ágyról. - vágtam fejbe egy párnával

-De úgy se lehet semmi. Apu megtiltotta. - sóhajtott fel szomorúan

-Találkozzatok titokban, amiről apu nem tud az nem fáj neki. - mosolyogtam rá

-Ha kiderül engem megöl. - ült fel és úgy nézett rám

-Ha ügyesek vagytok nem jön rá. - én

-Ugyan ezt csináljátok ti is? - húzódott mosolyra a szája

-Nem tudom mire gondolsz. - én

-Nem vagyok hülye és van szemem. Jah és az ikertestvéred vagyok. - vigyorgott rám

-Azt hittem jobban eltudom előled rejteni de remélem Georg semmit sem sejt. - én

-Hát nem akarlak lelombozni de szerintem mindenki tudja. Az este az a ki robbanásod felé nem volt semmi és nehéz volt nem észre venni Tomot aki majd felugrott a székről és beállt közétek. - Vici

-Mi van? - esett le az állam

-Komolyan mondom én azt vártam mikor megy oda hozzátok vagy esetleg utánatok. Nagyon kész volt a srác. Már akkor mikor megcsókoltad szerintem már akkor képes lett volna letépni rólad a ruhát ami valljuk be nem lett volna neki sok idő. - vigyorgott rám

-Biztos csak a sok pia miatt volt. - én

-Hát én nem tudom nem ismerem őt, én csak azt mondom amit láttam. - Vici

-Mindegy ez az este így is úgy is jól sikerült. - mosolyogtam

-Ne is mond még annál is jobban. - vigyorgott rám

Vici bele kezdett az álmodozásba és beszélni kezdett de hogy miről nem tudnám meg mondani csak a szavai jártak a fejembe. Tom beindult rám? Most mi van? Talán anyunak lesz igaza és Tom belém szerettet? De hát mi csak barátok vagyunk és a legfontosabb én az öcsével járok aki lehet drogozik és szüksége van a segítségemre. Mi van most az életemmel? Mitől fordult ekkorát ez az egész dolog? És mikor kapok választ a kérdéseimre? És mért ilyen nehéz ez az egész?